Ez a magyar miniszterelnök megakadályozhatta volna Trianont!

Nem, nem Károlyi Mihályról vagy az utána következő miniszterelnökökről van szó. Nekik már olyan nagyon sok választásuk nem volt: hazánk a Monarchia részeként és a németek oldalán elveszítette a világháborút, a győztes francia-szerb csapatok Szegedig meneteltek, velük szembeszállni öngyilkossággal lett volna egyenértékű. Ám volt egy magyar miniszterelnök, aki megakadályozhatta volna azt, hogy hazánk területének kétharmada, a magyar népesség több mint harmada idegen, őket szülőföldjükről elűzni akarók uralma alá kerüljön. Ő pedig nem más, mint Tisza István.

Tiszának kacskaringós pályafutás jutott a 19. század végi, 20. század eleji magyar politikai életben. Apja, Tisza Kálmán, miután megkötötte a maga kiegyezését az uralkodóházzal és elfogadta a miniszterelnökséget hazánk talán leginkább fejlődő időszakában, 1875 és 1890 között irányította Magyarországot. Nála hosszabb ideig csak Orbán Viktor vezetett magyar kormányt eddig, ám utóbbinak még több ciklus is megadathat, tehát jócskán lekörözheti az “öreg” Tiszát.

Míg a ’70-es, ’80-as évek Magyarországa a régió Amerikájának számított szinte soha korábban nem tapasztalt felemelkedési (és bukási) lehetőségekkel, valamint látványos fejlődéssel, a századfordulóra a szociális, nemzetiségi és nemzetközi politikai konfliktusok egyaránt megerősödtek. Tisza meggyőződéssel vallotta, hogy Magyarország számára csak a Monarchián belül és csakis a meglévő parlamentáris (de nem demokratikus) keretek között van lehetősége fejlődni, ezért ragaszkodott a dualizmus fenntartásához és Magyarország közjogi berendezkedésének fenntartásához.

A Monarchia és benne Magyarország alapjai azonban ekkorra már recsegtek-ropogtak, elég ha a tárgyunk szempontjából fontos nemzetiségi problémákra gondolunk. Ferenc Ferdinánd trónörökös például ezért szerette volna átalakítani a Monarchiát, megszüntetni a dualizmust (mely a német és a magyar nemzetiség kiegyezése volt úgy, hogy kisebbségben voltak a Monarchián belül). Abban reménykedett, hogy így szilárdabb kereteket tud teremteni leendő birodalma túlélésének, egyik nagy ellenfele pedig ebben éppen Tisza volt. Amikor Szarajevóban Ferenc Ferdinándot meggyilkolták mind Ferenc József császár és király, mind német szövetségese és az osztrák vezetők a Szerbia elleni háború pártjára álltak. Miért?

A magyar miniszterelnök, aki szembehelyezkedett volna

A 19. században dinamikusan fejlődő Német Császárság elől a gyarmattartó nyugati hatalmak kezdettől elzárták a terjeszkedés lehetőségét, sőt, a németek megállítása érdekében az általuk egyébként zsarnokinak tartott cári rendszerrel, Oroszországgal is szövetkeztek. A világ újrafelosztásáért küzdő németek pontosan érzékelték, hogy a gyorsan modernizálódó Oroszország és az amúgy is modern (bár demográfiai szempontból kihívásokkal küzdő) Franciaország elleni kétfrontos háború megnyerésének esélyei évről-évre csökkennek. Amikor Ferenc Ferdinándot Gavrilo Princip lelőtte, II. Vilmos német császár elérkezettnek látta az időt arra, hogy véget vessen birodalma “beszorítottságának” és leszámoljon ellenfeleivel Európa urává válva.

Tisza István miniszterelnök. Forrás: Creative Commons

Tisza kezdetben ellenállt. Ismerve a magyarországi viszonyokat két dolgot tudott. Az egyik, hogy a németek (és a Monarchia) győzelme hazánk számára nyereséggel nem járhat. Ha ugyanis további szlávlakta területek elcsatolását hozná, akkor óhatatlanul felmerülhet a dualizmus összeomlása, Magyarország közjogi “süllyedése” a birodalmon belül, esetleg egy későbbi Jugoszlávia kiválása. A Monarchia veresége azonban felbomlással járna.

Négy merénylet Tisza ellen

A korabeli közjogi berendezkedés hazánkban jelentős szerepet adott a miniszterelnöknek, aki tagja volt a Monarchia legfőbb vezető testületének, az uralkodóból, a két miniszterelnökből és a közös miniszterekből álló tanácsnak. Ám a végső szót a császár mondta ki, akit megerősített II. Vilmos (kétségbeesett) háborús elkötelezettsége abban, hogy a Szerbia elleni támadást nem szabad halasztani. Tisza hetekig ellenállt, ám érveit lesöpörték. Ezt követően nem maradt más választása, mint az osztrák-magyar és német fegyverek győzelméért való küzdelem úgy a politikai téren, mint a fronton. Politikailag egy annexió nélküli békét támogatott, azaz meghagyott volna szinte minden területet a környező országok számára. Ez jól tetten érhető az 1918-as bukaresti békében is: néhány ezer négyzetkilométeres határkiigazításon túl (ami a jobb védekezést szolgálta a Kárpátokban) semmit sem követeltünk Romániától.

A háború után ennek ellenére Tisza a háborús agresszió hazai és nemzetközi jelképévé vált. Az antanthatalmak egyenesen a háború harmadik fő felelősét látták benne a német császár és vezérkari főnök után, amire csak ráerősítettek a hazai ellenzék támadásai. Ady Endre egyenesen vad geszti bolondnak nevezte egy alkalommal. Életét a forradalomig háromszor próbálták kioltani. A negyedik sikerült. Máig sem teljesen tisztázott körülmények között, az egyébként vértelen őszirózsás forradalom győzelme után egy nappal villájában, felesége szeme láttára szökött katonák meggyilkolták.

Ez is érdekelhet:

Lukács László, a miniszterelnök, aki pervesztés miatt mondott le – Részletek EBBEN a cikkünkben
Kossuth Ferenc, a kormányzó fia, aki gyenge politikusnak bizonyult – Olvass tovább ITT