Kossuth Ferenc, a kormányzó fia, aki gyenge politikusnak bizonyult
Kossuth Lajos a reformkor és a szabadságharc emblematikus alakjává vált a történelmünkben. Alakja folklorizálódott, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot az ő arcképével szoktuk ünnepelni. Családtagjairól már kevesebb szó esik. Két fia közül Kossuth Ferenc vált ismertebbé, de az apjáéhoz hasonló emlékezete sosem alakult ki. Talán nem véletlenül, hiszen kései politikai pályafutásával lényegében beleszürkült a dualizmuskori magyar politika világába. De minek köszönhető, hogy Kossuth Ferenc emlékezete ennyire halvány az édesapjáéhoz képest?
Kossuth Lajos árnyékában
Kossuth Ferenc 1841-ben született. Keresztapja nem kisebb alak volt, mint Deák Ferenc, a reformkor egy másik jeles politikusa. Amikor kitört a forradalom, Kossuth Ferenc még csak gyerek volt, így tevékenyen nem vehetett részt benne. Viszont az események mégis érintették őt: amikor válságosra fordult a szabadságharc ügye, Kossuth megkérte Boros Sándort, feleségének egy távoli rokonát, hogy gondoskodjon a családja elrejtéséről.
A család és köztük Kossuth Ferenc így előbb Halimbán, majd Mencshelyen végül Lókúton bujkált a Bakonyban. Ott azonban a császáriak 1849. augusztus 26-án elfogták őket. A pozsonyi fogság nem nyúlt hosszúra, inkább túszként kezelték őket. 1850-ben végül a törökországi Küthayában egyesülhettek ismét. Kossuth Ferenc ettől kezdve az édesapja mellett maradt. Párizsban és Londonban tanult, mérnökké képezte magát.
Kossuth Lajos gyermekei egy 1850-es években készült festmények (Wikipédia)
1861-től Olaszországban telepedett le, mint az édesapja. Mérnöki tevékenységének köszönhetően vagyonos és megbecsült emberré vált, elnyerte az olasz lovagi címet. Az olasz vasútépítésekben játszott jelentősebb szerepet, egy ideig a dél-itáliai vasútálózat kormánybiztosa is volt. Nápolyban saját ídépítő céget vezetett. Mérnöki pályájának a csúcsát a Níluson megépítendő acélhidak építésének elnyerése jelentette.
Kossuth Lajos egy leveléből tudjuk, hogy mennyire büszke volt a fiára, amikor életét kockáztatva egy cesenai kénbánya közelében személyesen fogott el egy kétszeres gyilkost 1879-ben. (Kossuth Ferenc a bánya modernizálásán dolgozott). A szabadságharc emigránsait összefogó Magyar Nemzeti Igazgatóság titkáraként tevékenykedett 1859-től. (A szervezet 1862 őszén szűnt meg). Távollétében két alkalommal is megválasztották Magyarországon képviselőnek, de a mandátumát egyszer sem vette át.
Kossuth Ferenc azt üzente
1894-ben elhunyt Kossuth Lajos. Bár állami temetést nem kaphatott, Budapest székesfőváros díszes temetést rendezett, amelyen többszázezres tömeg búcsúztatta. Fia, Kossuth Ferenc elkísérte a koporsóját, ekkor járt először Magyarországon hosszú idő után. Több helyen nagy tömeg fogadta őt. Talán ez is arra sarkallta, hogy úgy döntött, hazaköltözik Magyarországra. 1895-ben képviselővé választották a tapolcai körzetben. (Az a környék is idetartozott, ahol bujkálniuk kellett 1849-ben).
Kossuth Ferenc és édesapja 1892-ben (Wikipédia)
Apja hagyatékát követve a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba lépett be. A dualizmus időszakában a pártrendszer alapvetően az Ausztriával kötött kiegyezés mentén alakult ki. Ebben a közjogi kérdésben ekkoriban a kormányzó Szabadelvű Párt képviselte a kiegyezés megtartását, övék volt a parlamenti többség. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártban tömörültek a kiegyzés ellenzői. A pártban azonban a kezdetektől fogva több irányzat létezett, részben olyanok, akik perszonálunióig lazították volna az Ausztriához fűződő viszonyt, részben olyanok, akik meg is szüntették volna azt. Ezért a párt hol szétesett, hol ismét összeállt.
Amikor Kossuth a hazai politika színpadára lépett, éppen előbbi állapotban találhatta a függetlenségieket. A pártot sikeresen osztotta meg az egyházügyi törvény, egy része támogatta, egy része ellenezte, így azok, akik ellenezték, kiléptek a pártból. (Szórakoztató módon mindkét párt magának követelte a Függetlenségi Párt nevét). Végül Kossuth Ferenc személye hozott megoldást: Justh Gyula, aki az egyik csoportot vezette, lemondott az elnöki tisztségről és Kossuthot választották meg. Ez egyúttal egy korábban kivált frakció visszatérését is jelentette. (Persze nem minden közjáték nélkül, a másik függetlenségi frakciót vezető Ugron Gábor párbajt vívott Kossuthtal).
Kossuth Ferenc (Wikipédia)
Az 1896-os választások nem hozták meg az áttörést, bár Kossuth Ferencet a ceglédi körzet képviselőjévé választották. A politikai lehetőségeket a kiegyezéssel kapcsolatos vita nyitotta meg: az időről időre újratárgyalandó szerződést a kormány az ellenzék obstrukciója miatt nem tudta elfogadni. Az új miniszterelnök, Tisza István azonban minden eszközzel nekilátott leverni az obstrukciót, ami példátlan egységbe forrasztotta az ellenzéket. A széttagolt ellenzék vezetője Kossuth Ferenc lett.
Győzelemből vereségbe
Az ellenzéket nemcsak a Kossuth vezette Függetlenségi Párt alkotta. A koalícióba betársult a már említett Ugron-féle függetlenségi párt, valamint a Tisza módszereivel elégedetlen képviselők, akik távoztak a kormánypártból, valamint további pártok is. Az 1905-ös parlamenti választáson a koalíció megszerezte a parlamenti mandátumok többségét. A győztes pártokat Kossuth Ferenc koordinálta, így ő kapott meghívást Ferenc Józseftől egy audienciára. Az uralkodó és kérlelhetetlen ellenfele fia rövid ideig látták csak egymást: Ferenc József közölte, hogy a politikáju Magyarország katonai megszállásához fog vezetni. A két perces audienciáról a sajtó mégis úgy számolhatott be, mint hosszabb csevegésről, mivel Kossuth Ferenc további fél órát egyszerűen a Burgban maradt.
Kossuth Ferenc baloldal szemben Thököly Imre újratemetésén (Wikipédia)
Az uralkodó a magyar királyi darabont testőrség parancsnokát, Fejérváry Gézát nevezte ki kormányfőnek. Magyarországon ez a lépés általános ellenállást váltott ki. Még a korábban kormányzó Szabadelvű Párt képviselői sem támogatták az új kormányt. (Ez a párt megszűnéséhez vezetett). Fejérváry Géza ugyan megpróbált az általános és titkos választójog bevezetésének ötletével támogatást szerezni, de elbukott. A válságot az oldotta meg, hogy az udvar és a szövetkezett ellenzék végül megállapodott. Miniszterelnöknek Wekerle Sándor személyében egy olyan politikust neveztek ki, aki már bizonyította lojalitását és feladták az önálló magyar honvédség bevezetésének tervét is. Cserébe az uralkodó nem gördített akadályokat a kormány elé.
Az 1906-os választások több mint 90%-os eredményt hoztak a koalíciónak. Az elsöprő támogatás azonban kevésnek bizonyult a belső ellentétek feloldásához. Az eleve kiegyezéspárti és függetlenségpárti politikusok már olyan terveket sem tudtak megvalósítani, mint a Magyar Nemzeti Bank megalapítása, pedig ezt az uralkodóval kötött egyezség nem tiltotta volna. Amilyen eredményesnek bizonyult Kossuth Ferenc az ellenzék élén, a kormányon belül annyira eredménytelen maradt.
Távozás a politikából
Miniszteri ténykedéséből kevés emlék maradt. Az egyik, nagyobb visszhangot kiváltó rendelkezése az volt, hoy az államvasutak szolgálati nyelve Horvátországban is a magyar legyen. Emiatt összekülönbözött például a másik függetlenségpárti politikussal, Justh Gyulával is, akinek a csoportja 1909-ben elhagyta a Függetlenségi Pártot. A párt maradékából végül Kossuth Ferenc megszervezte a Függetlenségi és Negyevnnyolcas (Kossuth) Pártot. Ez azonban kevésnek bizonyult Tisza István vezette Nemzeti Munkapárttal szemben, amely majdnem 62%-át szerezte meg a mandátumoknak. (Kossuth pártja alig szerzett többet, mint 10%-os a mandátumok közül).
Tisza István sikeresen törte le az ellenzéki obstrukciót az ellene elkövetett merénylet ellenére is. A függetlenségi pártok 1913-ban úgy döntöttek, hogy ismét egyesülnek. Az Egyesült Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt élén társelnökként Kossuth Ferenc irányított. A tényleges irányítás azonban már egyáltalán nem az ő kezében volt. A párt másik társelnöke Justh Gyula lett, viszont a hatalom valójában egyre inkább Károlyi Mihály kezébe csúszott át. Utoljára 1913. október 30-án járt a Parlamentben.
Kossuth Ferenc beszédet mond az erzsébetfalvi Kossuth-szobor leleplezésekor (Wikipédia)
A politikai aktivitást a kudarc mellett egyre súlyosbodó betegsége nehezítette. A háború előestéjén még Apponyi Alberttel közösen a német szövetség mellett foglalt állást a párton belül, szemben a Károlyi-féle németellenes vonallal, de érdemi befolyása a döntésekre ekkor már nem volt. 1914. május 25-én hunyt el. Gyermeke nem maradt, első feleségétől, Emily Hogginstól 1870-ben született lánya, Kossuth Aida még 1874-ben elhunyt. Második feleségét, Kvassay Máriától pedig nem született gyermeke (a felesége 59 éves volt az 1914-ben kötött házasságuk idején). Kossuth Lajosnak így a fiatalabbik gyermeke halálával férfiágon nem maradtak leszármazottai.
