Magyarország koronái

Ha Magyarországon a korona fogalma valahol szóba kerül, mindenkinek automatikusan a Szent Korona ötlik fel, azonban hazánkban több uralkodói fejdísz is megtalálható, melyek kevéssé ismertek a közvélemény előtt.

Másolat a Szent Koronáról, Fotó: Mayer Jácint

A koronák történelmi és művészettörténeti boncolgatására írásunkban nem vállalkozunk most, tekintettel a rengeteg egymásnak ellentmondó kutatási eredményre és az őket körüllengő mítoszra, hanem csak a látható és közismert dolgokra koncentrálunk.

 A Szent Korona

A Szent Korona a magyar államot és annak jogfolytonosságát megtestesítő felségjelvény. A Magyarország fölötti főhatalom egyetlen jogos földi birtokosa, jogi személy, minden magyar jog forrása, az Istentől származó földi hatalom közvetítője, a teljes magyar történelmi alkotmány, valamint az egész Szent István-i államiság alapja a II. világháborúig.

A Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavatási koronája. Általánosságban Szent István koronájaként tartjuk számon, melyet II. Szilveszter pápa küldött a magyar királynak.

A korona aranyból készült, mely rekeszzománc képekkel, igazgyöngyökkel, valamint drágakövekkel van díszítve. A felső része sötétebb, tisztább aranyból készült négy, 51 mm széles aranypánt, míg az alsó része egy nagyobb ezüsttartalmú, szilárdabb, világosabb aranyból készült abroncs.

Magassága 127 mm a tetején ferdén álló latin kereszt nélkül, míg az alsó koronarész legnagyobb átmérője 216 mm, a legkisebb 204 mm, kerülete 720 mm. Két oldalán négy-négy, hátul egy 10-13 cm hosszú aranylánc lóg le róla, amelyek végén lóhere alakú foglalatban féldrágakövek vannak.

A Szent Korona oldalnézete, Fotó: Mayer Jácint

A Szent Korona két egységből áll. Az alsó rész a „görög korona” (Corona Graeca), a felső a „latin korona” (Corona Latina). Mindkét részt a Pantokrátor képe, a világ ura regnálja. Az alsó felén 2 arkangyalon, 2 harcos- és 2 orvosszenten kívül 3 másodlagosan felhelyezett kép, míg a pántokon szárankét 2-2 apostol képe található.

Az utolsó királyunkat, IV. Károlyt, 1916. december 30-án koronázták meg a Mátyás-templomban.

A II. világháború végén a kormánnyal együtt a szovjetek elől egyre nyugatabbra költöztették, majd a kapituláció után Németországból az Egyesült Államok-béli Fort Knox katonai támaszponton tárolták. A szovjet-amerikai politikai enyhülés idején, 1978. január 5-én, Jimmy Carter elnöksége alatt a magyar Szent Korona a koronázási jelvényekkel együtt ismét hazai földre kerülhetett.

A Szent Korona a többi koronázási jelvénnyel együtt ma az Országházban található.

A Monomachos-korona

A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének egyik legértékesebb darabja az 1860-ban Nyitraivánkán talált, Monomachos-korona néven ismert, feltehetően 11. századi arany rekeszzománc együttes. A bizánci görög feliratos nyitott fejdíszt hét, felül félkörívesen záródó hosszúkás aranylemez, két, apostolokat ábrázoló zománcmedalion, valamint egy négyszög alakú drágakőfoglalat alkotja.

A Monomachos korona, Fotó: Mayer Jácint

A lemezeken IX. Monomachos Konstantin császár (1042-1055) és felesége Zoé, valamint sógornője Teodóra császárnő ábrázolásai mellett táncosnők és erényfigurák jelennek meg. A korona Magyarországra kerülésének körülményei ismeretlenek.

A margitszigeti korona

Az ékkövekkel, gyöngyökkel díszített, aranyozott ezüst halotti korona 1838-ban került elő egy gyűrű és más tárgyak kíséretében az Árpád-ház egyik tagját rejtő sírból a Margit-szigeti domonkos apácakolostorból. Itt élt 1252-től haláláig, 1270-ig IV. Béla leánya, Szent Margit, akitől a sziget mai neve is ered.

A margitszigeti korona, Fotó: Mayer Jácint

A pántok közepén hatszirmú virágok láthatóak, melyek felett liliomok emelkednek. A nyolc liliomos tagból álló korona sarnírjait hármas szőlőlevél motívummal díszített szögek fogják össze.  A sír tulajdonosaként leginkább V. István király (1270-72) jöhet számításba. A koronát ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzésében találhatjuk.

A Székesfehérváron talált halotti koronák

A székesfehérvári halotti korona, Fotó: Mayer Jácint

A lelet királyi sír részeként látott napvilágot 1848 decemberében. A király és neje mellé uralkodói jelvényeket és személyes tárgyakat helyeztek. Bár a feltárást szakszerűen végezték annak idején, a sírral kapcsolatban felmerült az esetleges régebbi bolygatás lehetősége, ezért a személyazonosítás és a talált tárgyak körül is vita van napjainkig. Ma a legtöbben III. Bélához és feleségéhez, Antiochiai Annához kötik.

Halotti korona Székesfehérvárról, Fotó: Mayer Jácint

Érdekesség, hogy a sírban talált egyszerű, keresztes halotti pántkorona formája megegyezik a kalocsai királyfej koronájával. A székesfehérvári királysír koronája valószínűleg nem egyszerűen halotti korona volt, hanem – minden bizonnyal – általában az Árpád-kor első felében használt házi korona (keresztetekkel vagy liliomokkal) másolata. Az ereklyék a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét képezik.

A kalocsai királyfej, Fotó: Mayer Jácint

Bocskai István koronája

Bocskai személye némileg megosztó. Míg az ország egyik fele erőfeszítéseit sikeres szabadságharcnak értékeli, addig a másik része mozgalmát mindössze egy török vazallus segédhadnak tekinti, aki a törökhöz hasonlóan ugyanúgy feldúlta a magyar falvakat, aki a koronát saját kérésére kapta a szultántól, majd a nagyvezír által került a fejére is. A „koronázásra” 1605. november 11-én a Pest melletti Rákos mezején került sor, majd Bocskai halála után 1610-ben Bécsbe szállították, és azóta is ott található. Az aranyból készült korona drágakövekkel és gyöngysorokkal borított.

Bocskai István koronája, Fotó: Mayer Jácint

Eredeti változata a Schatzkammer büszkesége, míg másolt példánya hajdúszoboszlói Bocskai Múzeumban található.

Ez is érdekelhet:

Legfontosabb aranyleleteink között tartjuk számon a nagyszentmiklósi kincset