A halottak tartósítására használt anyag akár el is indíthatta az életet a Marson

Született egy elmélet arról, hogyan alakulhattak ki az élethez szükséges molekulák a Marson, amikor az még vízzel teli volt. Nem biztos, hogy ez megtörtént, így az sem, hogy ez az élethez vezetett, arról nem is beszélve, hogy fennmaradt-e egyáltalán. Ennek ellenére a kutatás szerint lehet még remény arra, hogy valaha is volt élet a szomszédban.

Az IFLScience szerint a folyékony víz jelenlétét tartják az élet legfontosabb feltételének, és tudjuk, hogy a Marson legalább 200 millió évig volt ilyen. Az RNS és más anyagok építőköveiként szolgáló szerves vegyületek szintén elengedhetetlenek. Ezek egy részét megtalálták a meteoritokban, amelyek gyakrabban csapódnak be a Marsba, mint hozzánk. De jelenleg nem tudjuk, hogy ez a forrás megadta-e mindazt, amire szükség volt, és ha nem, akkor maga a Mars teremtette elő őket.

Itt jön a képbe Kojama Sungo (Tohoku Egyetem) és munkatársai új kutatása a formaldehid szerepéről. A H2CO molekula, amely leginkább szövetek és sejtek tartósítására használt vegyi anyagként ismert, olyan fontos prekurzor molekulaként, hogy évente több millió tonnát állítunk elő belőle. A munka szerint a formaldehidnek néhány köztes lépés után szén-dioxidból és vízgőzből kellett volna kialakulnia.

A formaldehid tulajdonságai

A formaldehid vízben oldódik és reaktív. Miután a marsi óceán felszívta, a molekula reakciókon ment keresztül ammóniával és más egyszerű molekulákkal aminosavakat, cukrokat és más, “biológiailag fontosnak” tartott molekulákat hozott létre. Ezek közé tartozik a ribóz is, amely nélkülözhetetlen az RNS képződéséhez.

A formaldehid képessége, hogy víz alatt összetettebb molekulákká alakuljon át, már bizonyított, különösen a formózreakció révén. Ami ebben a munkában újdonság, az annak valószínűsége, hogy hasznos mennyiségben van jelen.

Kojama és szerzőtársai azt javasolják, hogy a Mars légköre akkoriban szén-dioxidban, hidrogénben és szén-monoxidban gazdag volt. A légköri hidrogén jelenlétére abból következtetnek, hogy a Mars a napfény mennyiségéhez képest mennyire meleg volt, míg a CO és a CO2 feltehetően vulkánokból származott, amelyek maradványai még mindig láthatók. A napfény hatását is figyelembe véve a csapat előrejelzése szerint ez a fajta légkör formaldehidtermeléshez vezethetett, amely aztán esőben, többek között az óceánokba került volna.

Az óceánokban párolgás következett be, amely aztán hó formájában hullott le. Ez a hátrahagyott vízben koncentrálta volna a többi molekulát, megkönnyítve a biológiailag fontos vegyi anyagok egymásra találását.

“Kutatásunk létfontosságú betekintést nyújt azokba a kémiai folyamatokba, amelyek az ősi Marson lejátszódhattak, és értékes nyomokat kínálnak a bolygón a múltbeli élet lehetőségével kapcsolatban” – fejtette ki Kojama. Az, hogy pontosan mennyi formaldehid képződött, a légkörben lévő gázok arányától függ, de valószínű, hogy időnként jelentős mennyiség is keletkezhetett.

Az elmélet jól hangzik, de amíg be nem bizonyosodik, addig csak elmélet marad. A csapat a marsi leszállóegységek és roverek több évtizedes adatai alapján azt tervezi, hogy átkutatja a feljegyzéseket a szén izotóparányait keresve a túlélő szerves molekulákban. Ezek mutathatják, hogy a molekulák inkább ezen az úton, mint nem légköri alternatívákon keresztül keletkeztek.

Érdemes elolvasni:

• A Naprendszer legtávolabbi övezete sokkal nagyobb lehet, mint eddig gondolták
• A hatalmas ősi galaxis ellentmond a csillagászat jelenlegi modelljének