Őskori, ókori fogápolás: fájdalmas technikák, hatástalan receptek, meglepő újítások

Az ősi egyiptomiak például porított tojáshéjjal tisztogatták a fogukat, vagy ökörpata hamuját használták ugyanerre a célra, hisz fogkrém nem állt rendelkezésükre.

Már az ősi emberek is tudták mennyire fontos (lenne) a fogápolás

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a tisztességes fog- és szájápolás egészségünk megőrzése érdekében. Az alapos fogmosást pedig semmi sem pótolja, így a rágózás sem. Pedig rágózni egyébként talán már az ókoriak is tudtak volna valamilyen formában, hisz 10 ezer évvel korábbról is van bizonyítékunk hasonló tevékenységre.

Más kérdés, hogy természetesen nehezebb dolguk volt, mint a modern embereknek, akik bemennek a boltba és leemelik a polcról a jobbnál jobb, fehérítőt és még jó néhány adalékanyagot tartalmazó fogkrémeket. Az iflscience.com cikke szerint azonban ősi fogtisztítási technikáik jelentős része teljesen hatástalan volt. Ez az oka annak, hogy oly sokan küzdöttek az ókorban (is) fogszuvasodással és egyéb fogbetegségekkel.

A fogápolás fontos. Fotó: depositphotos.com

Az első, fogápolással kapcsolatos bizonyíték érdekes módon nem a ma élő embertől, hanem “távoli unokatestvéreinktől”, a neandervölgyiektől származik és mintegy 130.000 éves, írja az iflscience.com. Ez meglehetősen egyszerű találmány lehetett: egy csontdarab, amivel kipiszkálták fogaik közül a maradékot. Ilyen ősi fogpiszkáló nem maradt fenn, e fogápolási tevékenységre a kutatók a fogon látható jelekből következtetnek.

Egyiptomiak találták fel a fogkrémet

Az első “fogbetegre” nem egészen 14 ezer évvel korábbról van bizonyítékunk. Szuvasodás miatt elrohadt legalább egy foga, amit valamilyen éles kővel próbált lekaparni. Talán nem is kell mondani, hogy az eljárás hihetetlenül fájdalmas lehetett.

Kr. e. 5000-ben aztán az ókori egyiptomiak feltalálták a fogkrémet, vagyis inkább fogport. A keverékben volt az ökörpata hamujától és tojáshéjtól kezdve mirhán át egészen a horzsakőig elég sok minden és vélhetően többet csiszolt mint tisztított, de legalább volt. És arra mindenképp megfelelő lehetett, hogy az ételmaradéktól megtisztítsa az akkori emberek fogsorát.

Illusztráció: 6557056/Pixabay

A perzsák később csigahamut és osztrigahéjat is adtak hozzá, amit különféle gyógynövényekkel és mézzel kevertek. A rómaiak pedig már az illatos leheletre is kényesek voltak, ezért faszenet és fakérget is adtak hozzá.

Ezzel a fogkefét te sem vetted volna a szádba

Az első egyszerű fogkeféket is egyiptomi és babiloni sírokban találták meg és nagyjából Kr. e. 3500 körül készülhettek. Ezek alapvetően gallyak voltak, amire ráharaptak és rágták fogápolás gyanánt. Persze nem akármilyen gallyak voltak, hanem olyan fák ágai, melyek antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeztek, így lassítani tudták például a szuvasodást is. Az egyik ilyen az Azadirachta indica volt (miatyánkcserje, imafüzérfa, olvasószemfa), a másik pedig Salvadora persica. Ezeket ma is használják egyébként fogtisztító eszközökként például a Közel-Keleten.

A Közel-Keleten ma is használják a hagyományos megoldásokat: egy miswak. Fotó: depositphotos.com

Az első valódi, mai változatára hasonlító fogkefe Kínából került elő, de az iflscience.com szerint sokan nem használhatták, mivel bambuszból és vaddisznó sörtéjéből készült.

Olvass tovább nálunk történelem témában:

• Íme Horthy Miklós titokzatos tetoválása: ITT vannak a részletek
• Furcsa divat: a vikingek nem csak fogaikat, de még koponyájukat is elváltoztathatták