Ismét látogatható az Igmándi-erőd Komáromban
Komárom települését a Duna és egy államhatár szeli napjainkban ketté, melynek a történelmi városmagja ma a szlovák oldalon található. A folyó magyar oldala, Új-Szőny, csak 1896-ban egyesült az északival. Katonai történelme viszont előbbre datálható a két településnek, ami együttesen képezte Közép-Európa egyik legjobban kiépített védelmi rendszerét a 19. században.
Komárom. Részlet az Igmándi-erődből, Fotó: Mayer Jácint
Az egységes kialakítású komáromi erődrendszer a hadiépítészet fejlődésében egyedülálló korszakot mutat be és reprezentál. Az úgynevezett új-porosz építészeti elveket az osztrák hadmérnökök nem csak átvették, hanem ki is egészítették, ami miatt Komárom erődítményei unikálisak lettek.
Komáromi haditettek
Komárom sikertörténetnek számít a magyar hadtörténelemben, mert ellenség elfoglalni soha nem tudta. A legismertebb összecsapások az 1848-49-es szabadságharc alatt érik az erődöt, melyek a magyar védők sikereit hozzák. Ebben az időszakban az északi part jelenti még a várat magát, szemben, a szőnyi oldalon, az ennek fedezetét a segítő védmű, a csillag formájú dunai hídfőerőd áll, és egyéb kisebb földerődítések.
Az Igmándi-erőd udvara, Fotó: Mayer Jácint
A szabadságharc utolsó fegyvertényeként 1849. október 2-án, hogy a további vérontást elkerüljék, itt szüntetik be a harcot honvédeink, elnyerve ezzel az általános amnesztiát. A források és a visszaemlékezések alapján a parancsnok Klapka György megérkezését követően számos vezényszó hangzott el, és ezután a zenekar eljátszotta az Egressy Béni által szerzett Klapka-indulót. A tábornok végiglovagolt csapatai előtt, majd középen megállva búcsút vett tőlük. Az eseményt követően a katonák gúlákba rakták fegyvereiket, könnyes szemmel vettek búcsút bajtársaiktól, ezzel ért véget a szolgálatuk.
A komáromi erődrendszer kiépítése
1850-től új építési munkálatok kezdődnek, melyek a komáromi erődrendszer egészére kiterjednek.
Az Igmándi-erőd falai közt
A rendszer részét a Duna bal partján a mostani szlovák oldalon, a várost kerítő Nádor-vonal erődláncolata, az Új- és Óvár, és a Vág folyón túli övezet alkotja, valamint a jobb parton, a mostani Magyarországon a Monostori-erőd, a Csillagerőd és az Igmándi-erőd. Az építkezés első, legnagyobb üteme 1871-ben fejeződik be a Monostori-erőd elkészültével.
Az Igmándi-erőd kapuja, Fotó: Mayer Jácint
Az utolsó elem
Ezt követően 1871 és 1877 között megépül még az Igmándi-erőd és ezzel válik teljessé az erődrendszer, melynek helyén addig egy fával megerősített föld védmű volt, ami a modern kiépítéssel párhuzamosan eltűnik.
A fő feljáró alatti folyosó, Fotó: Mayer Jácint
Az objektum az erődrendszer legfiatalabb és egyben legmodernebb eleme. A tervezésekor már figyelembe vették a tüzérség rohamos fejlődését, ezért az egész erődöt kisebbre építették és oldalazó védművek is kisebbek lettek a Monostori-erődénél. A kb. 300×230 méter nagyságú erőd déli része legyező alakú, két-két, az árok felé kiugró szögletes bástyákkal. Északi oldalát három nagy újolasz bástya tagolja.
Az Igmándi-erőd ellenlejtője magasabb az erődnél, így azt nehezebb észrevenni, könnyebben megbújik. Árkának külső falában egy 250 méter hosszú kazamatafolyosót építettek be, amely az árokba betört ellenség megsemmisítésére szolgált. Az erődítés árokrendszere szárazárok.
Két oldalról védhető árok az erődön kívül, Fotó: Mayer Jácint
Az objektum területén nem épült önálló laktanya, a legénységet az erősen védett kazamatákban helyezték el. A lövegállásokat a fal tetején alakították ki, ahova két rámpáról lehet feljutni az udvar felől.
Az erődök kőfalaiból csak meglehetősen kevés látszik, ugyanis a föld alá süllyesztett épületek tetejét két-három méter vastag földréteggel fedték be, ezzel is csökkentve a lehetséges támadási felületeket. Felszínük zegzugos, és belül is egyszerű elveszni a helyenként többszintes, szerteágazó és több kilométer hosszú kazamatarendszerében, mely még a legutolsó kis helységeiből is a védelem előnyét igyekszik biztosítani.
A falak tetejéről az udvar, Fotó: Mayer Jácint
Mire a 19. század végére teljesen elkészült a komáromi rendszer – paradox módon – a tüzérségi eszközök fejlődése miatt elavulttá is vált. A modernizálásra pénzhiány miatt már nem kerülhetett sor.
Kazamata, Fotó: Mayer Jácint
A komáromi Igmándi-erőd műszaki állapota az elmúlt időszakra leromlott, így évekre bezárta a kapuit. Most többévnyi zárva tartás után ismét látogatható hétvégente, és földalatti folyosóival rendezett tereivel igazi élmény az erődök szerelmeseinek.
Forrás: várlexikon.hu
