A pogányok a keresztényektől vették lovaikat, amelyeket aztán fel is áldoztak
Az észak-európai balti régió pogányai a késő középkorban lovakat importáltak a szomszédos keresztény országokból, hogy azokat temetési szertartásokon feláldozzák – derült ki egy tanulmányból.
A Science Advances című folyóiratban közzétett kutatás során az említett közösségek temetőiben eltemetett lovak fogait elemezték, és megállapították, hogy a pogányok az állatok legalább egy részét a Balti-tengeren túlról, az újonnan kereszténnyé vált Skandináviából szerezték be.
Feláldozott, fej nélküli ló és két kutya, akit feltehetően longobárdok áldoztak fel. Ezeket az állatokat gazdájuk temetése alkalmával áldozták fel, egy Morvaországban, Alsó-Ausztriában és Magyarországon már dokumentált szokás szerint, amely talán az ősi germán istenségek kultuszához kapcsolódott. Carlo Raso/Wikimedia
Érdekes üzleteket kötöttek a pogányok a keresztényekkel
Ez megkérdőjelezi azt az elfogadott régészeti álláspontot, miszerint a pogány balti törzsek kizárólag helyi lovakat áldoztak fel, ugyanakkor fényt derít arra a bonyolult kapcsolatra is, amelyet ezek a csoportok a keresztény közösségekkel ápoltak.
“Eredményeink azt bizonyítják, hogy a lovakat hajókon hozták át a Balti-tengeren, ami egy magasabb szintű mobilitást jelent, amelyet korábban régészetileg nem ismertek fel.”
A lóáldozatok a temetkezési rituálék rejtélyes elemei, amelyek a történelem előtti időktől a középkorig Európa-szerte előfordultak. Az ilyen áldozatok legfrissebb példái a keleti balti térségből ismertek, ahol a pogány közösségek körében egészen a 13-14. századig folyt a gyakorlat.
A kutatók korábban már találtak gödröket ebben a térségben, amelyekben több ló maradványait, egyetlen teljes lovat vagy részleges állatokat találtak.
Míg ezek a törzsek számos temetőben az emberektől elkülönítve helyezték őket örök nyugalomra, számos olyan példát ismerünk, ahol az állatokat az emberek elhamvasztott maradványaival együtt helyezték el.
A legújabb tanulmányban egy nemzetközi kutatócsoport több mint 70 ló fogait elemezte a kelet-balti törzsek temetőiből származó, az 1. és a 13. század közötti időszakra datált lovak fogait.
A csoport kilenc temetkezési helyről származó maradványokat vizsgált, amelyek a mai Lengyelország, Litvánia és az orosz Kalinyingrádi régió területén helyezkedtek el.
A kutatók a stronciumizotóp-elemzéssel képesek voltak feltárni az állati maradványok eredetét. A módszer azért működik, mert a talaj, a víz és a növények sajátos kémiai összetételűek, ami jellemző arra a régióra, ahonnan származnak.
Ez a kémiai jellegzetesség kimutatható az állatok kemény fogzománcában, így a tudósok évszázadokkal később is kideríthetik az állatok eredetét.
A csapat elemzésekor kiderült, hogy a 11-13. századból származó három lómaradvány a mai Svédországból vagy Finnországból származik, és 300 és 1500 kilométert utaztatták őket.
A tanulmány szerint ez azt jelentheti, hogy a pogány balti csoportok hosszú távú tengeri lókereskedelmet folytattak kereszténnyé vált skandináviai szomszédaikkal.
Szent János evangélista összedönt egy pogány templomot. Francescuccio Ghissi festménye
Az elemzés azt is kimutatta, hogy a vizsgált lovak mintegy harmada nőstény volt, ami megkérdőjelezi azt a hagyományosan elterjedt nézetet, hogy ezek a közösségek csak hímeket áldoztak fel.
“Tekintettel a kancák váratlan népszerűségére, úgy véljük, hogy a messziről érkező állat presztízse fontosabb tényező volt abban, hogy miért választották ki őket erre a rítusra”
– mondta a tanulmány vezető szerzője, Katherine French, a Washington Állami Egyetem munkatársa.
A pogány balti törzsek a jelek szerint a tengerentúli keresztényektől szereztek be lovakat, ezzel egyidejűleg pedig ellenálltak a térségben a térítésnek.
“A lóáldozatnak újraértelmezése rávilágít az akkori pogány és keresztény közösségek közötti dinamikus kapcsolatra”
– mondta a közleményben a tanulmány társszerzője, Richard Madgwick.
A lóáldozat gyakorlata a térségben azonban a kereszténység elterjedésével fokozatosan eltűnt.
Érdemes elolvasni:
