A furcsa cibethiéna, amely 300 000 termeszt fogyaszt el esténként

A cibethiénák talán a hiénák családjának legkülönösebb tagjai. Húsevő rokonaikkal ellentétben ezek az apró, éjszakai élőlények étrendje szinte kizárólag termeszekből áll, így evolúciós rejtélyt jelentenek, amely évek óta fejtörést okoz a tudósoknak. Az cibethiéna (aardwolf), ami afrikaans nyelven „földi farkasoknak” fordítható, Kelet- és Dél-Afrika szavannáin és füves területein élnek. Annak ellenére, hogy a négy hiénafaj közül a legkisebbek, egyedi táplálkozási szokásaik és evolúciós történetük lenyűgöző tanulmányi témává teszi őket.

Az cibethiénák speciális étrendjük miatt különböznek hiéna rokonaiktól. Ezek a magányos állatok éjszakánként akár 300 000 termeszt is elfogyasztanak. Táplálkozási stratégiájuk lényege, hogy ragadós, hosszú nyelvükkel felnyalják a termeszeket, amit nyelvük széles és kerekded formája is elősegít, amely keményített papillákkal van ellátva. A papillák nemcsak a termeszek befogásában segítenek, hanem a rovarokkal együtt a homok felszippantásával az emésztést is megkönnyítik — írja a Live Science.

Ez a termeszközpontú táplálkozás néhány figyelemre méltó anatómiai alkalmazkodást eredményezett. A húsevő hiénákkal ellentétben a cibethiénáknak lapos, csapszerű fogaik vannak, amelyek nem alkalmasak a hús rágására. Bár még mindig rendelkeznek agyarakkal, ezeket elsősorban védekezésre, nem pedig táplálkozásra használják. Ez a táplálkozásban és fogazatban mutatkozó eltérés kiemeli a földi farkas egyedülálló helyét a hiénák családján belül.

Az cibethiénák a legkisebb hiénafajok közé tartoznak, hosszuk 55 és 80 centiméter között mozog, és legfeljebb 50 cm magasak. A társas pettyes hiénákkal és a csíkos hiénákkal ellentétben a földi farkasok magányosan élnek. Csak a párzás és a kölykök felnevelése céljából jönnek össze, és ezt az életmódot a táplálékszerzési szokásaik alakítják. A termeszek éjszakai nyalogatásával töltött hosszú idő miatt a társas életmód nem kivitelezhető.

A cibethiéna evolúciós rejtély

Az, hogy a cibethiéna elhagyta rokonainak húsevő étrendjét, a tudósok által „szellemcsaládnak” nevezett törzsbe sorolta. Ez a kifejezés olyan fajokat jelöl, amelyeket nem köt össze egyértelmű evolúciós útvonal közvetlenül az őseivel. A genetikai eltérések szerint a cibethiéna körülbelül 15 millió évvel ezelőtt alakult ki, a fajra hasonlító legkorábbi fosszíliák azonban csak 4 millió évre nyúlnak vissza.

A közelmúlt felfedezései elkezdtek fényt deríteni erre a rejtélyre. A Kínában feltárt, 12 és 15 millió évvel ezelőttre datált fosszíliák egy kihalt hiénafajra, a Gansuyaena megalotisra derítettek fényt, amely szintén termeszevő táplálkozást alakított ki. Bár a Gansuyaena megalotis nem közvetlen őse a cibethiéna, létezése kulcsfontosságú betekintést nyújt abba, hogy miként alakulhattak ki a hiénák termeszevő tulajdonságai. Jack Tseng, a Kaliforniai Egyetem integratív biológia adjunktusa szerint ez a felfedezés kulcsfontosságú annak az evolúciós változásnak a megértéséhez, amely az cibethiéna speciális étrendjéhez vezetett.

Az evolúciós hézagok kitöltése

A Gansuyaena megalotis termeszevő hiénaként való azonosítása jelentős lépés az cibethiéna evolúciós történetének feltárásában. „Ezekkel a fosszíliákkal valóban elkezdhetünk rátérni arra a kérdésre, hogy – hogyan lehet, hogy egy egyébként húsevésre nagyon is specializálódott vonalnak van egy olyan tagja, egy furcsa unokatestvére, amelyik teljesen más úton indult el, és specializálódott rovarevővé, termeszspecialistává vált? – mondja Tseng. Ez a felfedezés kiindulópontot és keretet is nyújt a jövőbeli kutatásokhoz, hogy megértsük a közbeeső 10 millió év alatt lezajlott evolúciós folyamatokat.

A termeszekre épülő táplálkozásával és egyedi anatómiai jellemzőivel a cibethiéna az állatvilágon belüli evolúciós utak sokféleségének bizonyítékaként áll. Bár még sok mindent fel kell deríteni a szellemjáró vonaláról, a közelmúltban talált fosszilis leletek ígéretes nyomokat kínálnak. Ahogy a kutatók folytatják a hiénák családjának e „furcsa unokatestvéreinek” evolúciós történetének feltárását, egyre közelebb kerülünk a természet alkalmazkodásának összetettségének és az élet bonyolult szövevényének megértéséhez, amely a földi farkas jelenlegi formájához vezetett.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Abszurd történet: medvehúst evett az amerikai család, de pórul jártak
• Az első galaxisok születését örökíthette meg a James Webb űrtávcső