Több mint tizenöt évszázadon keresztül a Beta Izrael, más néven Izrael Háza, Etiópia gazdag kulturális szövevényének szerves, de gyakran figyelmen kívül hagyott része volt. Annak ellenére, hogy számos kihívással kellett szembenézniük, beleértve az alacsony írástudási arányt, a szóbeli hagyományokra való hagyatkozást és a nomád életmódot, a Béta Izrael megőrizte egyedülálló zsidó identitását és vallási gyakorlatát, ami a kitartás és a hit figyelemre méltó példájává teszi őket.
Az etiópiai Beta Izrael közösség eredete feltehetően az első és a hatodik század közé tehető. A tudósok szerint kereskedőként vagy kézművesekként érkeztek a szomszédos régiókból. Bár a történelmi dokumentáció gyér, a Béta-Izraelre vonatkozó utalások megtalálhatók etióp uralkodók írásaiban és a közösség szóbeli történeteiben — írja a My Jewish Learning.
A korábbi vélekedéssel ellentétben, miszerint a Beta Izrael egységes, autonóm zsidó közösséget alkotott a középkorban, a legújabb tanulmányok egy összetettebb valóságot tárnak fel. A Beta Izrael nagyrészt széttöredezett volt, minden falu saját szellemi és világi vezetőket nevezett ki. A központi vezetés hiánya gyakran minimális kapcsolatot eredményezett a különböző beta-izraeli közösségek között.
Kulturális és vallási gyakorlatok
A világ más zsidó közösségeitől viszonylag elszigetelten élve a Béta-Izrael sajátos vallási gyakorlatot alakított ki. Az egyik figyelemre méltó fejlemény az etiópiai zsidó szerzetesek rendjének megalakulása volt a 15. században. E szerzetesi mozgalom célja a közösség vallási identitásának megerősítése volt a külső hatásokkal, különösen a kereszténységgel szemben. A szerzetesek szervezett vallási gyakorlatokat vezettek be, új vallási irodalmat és imákat alkottak, és érvényre juttatták a rituális tisztaság törvényeit.
Az első átfogó európai beszámoló a Beta Izrael vallási életéről Joseph Halevy francia zsidótól származik, aki 1867-ben látogatott el a közösségbe. Halevy leírta a bibliai törvényekhez való ragaszkodásukat, például a menstruációval, a születéssel és a halállal kapcsolatos tisztaságra vonatkozó törvényeket. A Beta Izrael betartotta a sábátot, tisztelte az időseket, vendégeket fogadott, és meglátogatta a gyászolókat. Tórájukat Oritként emlegették, és színes kelmékbe burkolt tekercseket tartottak, amelyeket imaházakban vagy a kessim (papok) otthonában tároltak.
A közösség a Tóra átadásának emlékére rendezett Sigd ünnepet is megünnepelte. A Sigd alatt a tagok böjtöltek, felmásztak egy közeli hegyre, és hallgatták, ahogy a kessim a héber Bibliából, különösen Nehémiás könyvéből énekel részleteket. A böjt délután közös ünnepléssel zárult.
Kihívások és üldöztetések
Történelmük során a Beta Izraelnek az etióp monarchia részéről mind az elfogadás, mind az üldöztetés időszakával szembe kellett néznie. Gyakran nevezték őket falasának, ami egy lekicsinylő kifejezés, ami kívülállót jelent. 1624-ben az uralkodó király hadserege sok Béta Izrael-tagot foglyul ejtett, erőszakkal megkeresztelte őket, és megtagadta tőlük a földtulajdonhoz való jogot. A legenda szerint néhány Béta Izrael az öngyilkosságot választotta az áttérés helyett.
A 19. században az európai missziós tevékenység jelentős kihívást jelentett a béta-izraeliek számára. Ezek a misszionáriusok, akik jól ismerték a héber írásokat, amhara nyelven nyújtottak oktatást és bibliát, ami aláásta a közösség hagyományos szokásait. Válaszul a Béta Izrael szerzetes papsága időnként megpróbálta közösségét az Ígéret Földjére (Izrael) vezetni, de ezek az erőfeszítések gyakran tragédiával végződtek.
A közösséget természeti csapások is sújtották. 1882 és 1892 között súlyos éhínség pusztította el Etiópiában a Béta-Izrael lakosságának jelentős részét.
Modern érdekérvényesítés és elismerés
Joseph Halevy tanítványa, Jacques Faitlovitch nagy szerepet játszott abban, hogy a nemzetközi figyelem a Béta-Izrael nyomorúságos helyzetére irányuljon. Faitlovitch 1904-ben kezdte meg munkáját, kis iskolákat alapított Addisz-Abebában, fiatal béta-izraeli vezetőket képzett külföldön, és a világ zsidó közösségének küldöttjeként szolgált. Neves rabbiktól kapott leveleket, amelyekben elismerték a Beta Izrael zsidó testvéreit, és támogatásukra szólítottak fel.
Az egyik ilyen levél, amelyet 1906-ban írtak, és amelyet 44 zsidó vezető, köztük London és Bécs főrabbija írt alá, a Béta Izraelre úgy hivatkozott, mint “testvéreinkre, Ábrahám, Izsák és Jákob fiaira”. Abraham Isaac Kook rabbi egy későbbi, 1921-es levelében arra kérte a zsidókat világszerte, hogy mentsék meg a Beta Izraelt a kihalástól.
Faitlovitch erőfeszítéseit megszakította Etiópia 1935-1936-os olasz inváziója, amelynek során a zsidóság gyakorlását betiltották. A módszereit övező viták ellenére Faitlovitch elkötelezettsége hozzájárult ahhoz, hogy a Beta Izrael megőrizze a reményt, hogy visszatérhet az Ígéret Földjére, és elősegítette, hogy végül a világ zsidósága elfogadja őket.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
900 tárgy került elő két 16. századi, elsüllyedt kínai hajóroncsról
Létezett egy ókori város, amelyet még Nagy Sándor sem tudott elfoglalni
