Miféle Esterházy volt a Dreyfus-ügy valódi árulója?

A Dreyfus-ügy egész Franciaországot megrázta és megosztotta a 19. század legvégén és a 20. század elején. Az 1871-ben elszenvedett vereség hatására a franciák mindennél jobban igyekeztek támaszkodni a hadseregre, remélve, hogy egyszer majd visszaszerzik az akkor elvesztett Elzász-Lotharingiát. A felemelkedő császári Németország azonban iszonyatos kihívást jelentett a franciáknak, akik minden hadsereget érintő kérdésre feltűnően érzékenyen reagáltak. A Dreyfus-ügyben sietve lelepleztek egy árulónak vélt személyt, akinek bűnössége mellett leginkább elzászi és zsidó származása szólt és utólag fabrikáltak leleplező bizonyítékokat. Amikor a francia titkosszolgálat megtalálta végül az igazi bűnöst, Ferdinand Walsin-Esterházy személyében, minden erővel küzdöttek Dreyfus bűnössége mellett. De hogy kerül az Esterházy név a Walsin-Esterházy családba?

Balfelől egy Esterházy

Még Esterházy Péter író is szentelt egy cikket annak, hogy mi köze a Dreyfus-ügyben szereplő Walsin-Esterházynak a magyarországi családhoz. A név felbukkanásának megértéséhez messzire kell visszamennünk a történelemben. A Rákóczi-szabadságharc során az Esterházyak, mint általában, végig az uralkodó mellett álltak. Akadt azonban egy kivétel, Esterházy Antal, aki csatlakozott Rákóczihoz. Hadvezéri működését itt most nem részletezzük, de a szabadságharcban fontos szerepet játszott. A szatmári békében meghirdetett amnesztiából azonban a bécsi udvar kizárta. Ezért Rákóczival tartott Rodostóba. Még kísérletet tett a visszatérésre, ami az utolsó tatárjárásba fulladt, 1722-ben Rodostóban hunyt el pestisben.

Gróf Esterházy Antal kuruc tábornagy (Wikipédia)

Az ő fia volt Esterházy Bálint József (1705-1743), aki a Franciaországban futott be katonai karriert. Ez sokáig felfelé ívelt, ám az osztrák örökösödési háborúban 1743-ban vívott dettingeni csatában szerzett sebeibe belehalt. Arra még akadt ideje, hogy 1740. június 9-én elvegye Philippine de la Nogarede bárónőt. Két gyermekük született, Esterházy Bálint László és Esterházy Marianne. Jean André Caesar Marquis de Ginestous számára, aki a gyermekek anyai nagybátyja volt, annyira megtetszett a félárva lány, hogy viszonyt kezdett vele. A viszonynak azonban gyümölcse is lett. Hogy a botrányt megelőzzék, a nagybácsi elhozta a saját megbízható orvosát, hogy kezelje a fiatal nőt.

Esterházy Bálint László (Wikipédia)

1767.  május 7-én látott napvilágot Jean Marie Auguste, akit ez az orvos örökbe fogadott. A gyermek így felvette a nevét, ezért Jean Marie Auguste Walsin néven. A gyermek hamarosan felnőtt, 1797. június 8-án meg is nősült, egy jómódú kereskedő lányát vett el. A dolgok alighanem haladtak volna a maguk útján és a következő nemzedékek alighanem elfelejtették volna az affért, ám a történelem közbeszólt.

A Bastille-tól Afrikáig

A francia forradalom ugyanis célba vette az arisztokráciát. Esterházy Marianne is őrizetbe került a Temple épületében. A fogságból pedig nem más, mint Jean Marie Auguste Walsin szabadítja ki. A lejegyzett történet szerint az őrszemélyzetbe osztották be, így sikeresen ki tudta hozni onnan Marianne-t. Ő pedig hálából 1795. szeptember 22-én Nimes-ben elismerte természetes fiának, aki erre felvette a Walsin-Esterházy nevet. (Ne zárjuk ki azonban azt sem, hogy a történetnek lehetséges egy kevésbé prózai olvasata: ti. hogy az egyik őr kiszabadította a fogoly grófnőt cserébe, ha elismeri őt a fiának, noha valójában nem volt közük egymáshoz).

A párizsi Temple 1795-ben (Wikipédia)

Jean Marie Auguste-nak több gyermeke született. Jean Louis Ladislas és Valentin után Louis Joseph Ferdinand Walsin-Esterházy. (Az apa úgy tűnik ügyelt arra, hogy a grófi családban előforduló nevekkel, a Lászlóval és a Bálinttal éljen). Az ő életrajzával könnyebb dolgunk van, mert magyar nyelven hozzáférhető Biernaczky Szilárd írása, aki a legfontosabb tudnivalókat összefoglalta róla. Mivel voltak bátyjai, ezért a műegyetemi diploma megszerzése után katonai pályára lépett.

1832 és 1850 között 18 évet szolgált Algériában, ami ekkor a francia gyarmatosítás legfontosabb terepének számított. Számos könyvet írt, így ő örökítette meg a franciák ellen küzdő Abd-el-Kader emír alakját. Pályafutása kifejezetten sikeresnek mondható, magas szinten megtanult arabul és a szpáhi hadosztály helyettesévé válik. Müködését sajátos kettősség jellemzi, egyrészt könyveiben az ellenálló őslakosokkal való kegyetlen leszámolást szorgalmazta, másrészt tényleges hivatali tevékenységével sokszor korlátozta az anyaországi franciák gátlástalan földszerzési kísérleteit.

Esterházy a Dreyfus-ügy előtt és után

Ferdinand végül nem telepedhetett le. Őt és a bátyját, Ladislast, a krími háborúba vezényelték, ahol mindketten hadosztályparancsnoki megbizatást kaptak. 1855-ben megkapta a becsületrendet is. Azonban a rossz körülmények és a háborúban összeszedett tífusz aláásta az egészségét, így 1856-ban elhunyt. A párizsi Père-Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra, síremléke ma is látható. Egy fia, Ferdinand (1847), és egy lánya, Marie (1854) született.

Ferdinand Walsin-Esterhazy vált a Dreyfus-ügy egyik kulcsfigurájává. Hamar félárvaságra jutott, (sőt, édesanyja is elhunyt 1865-ben, amikor Ferdinand 18 éves volt), de követni akarta apját (és nagybátyját) a katonai karrierben. A nagybátyja közbelépésének köszönhetően került be a francia Idegenlégióba, ám kinevezése szabálytalannak számított, mivel nem végzett katonai akadémiát és  elő sem léptették. Azonban a francia-porosz háború véres rendet vágott a francia tisztikarban, így Esterhazy kapitánnyá tudott előlépni és a békekötés után is a seregben maradt.

Esterházy sírköve az Angliában használt álnevével az angliai Harpendenben (Wikipédia)

Állandó pénzzavarral küzdött, többek között sikertelen tőzsdei spekulációkkal is próbálkozott, majd szerencsejátékokba kezdett, hogy egyenesbe jöjjön. 1886. február 6-án elvette Anne-Marie de Nettancourt-Vaubécourt-t, hogy a hozományával segítsen magán, de sikertelenül, mert azt is elverte. A felesége két év múlva már a válást követelte. Két lánya született, Claire Marie Évérilda Walsin Esterhazy (1887-1963) színésznő, és Marie-Alice Armande Valentine Walsin Esterhazy (1889-1976) aki zongoratanár lett. Esterhazy a Dreyfus-ügyet követően Angliába menekült, ott hunyt el 1923-ban.