Luxemburgi Erzsébet, a királyné aki királynő akart lenni

Luxemburgi Erzsébet a középkori magyar történelem mindössze epizódszerepet játszott a magyar történelemben. Ennek ellenére emlékezete egyáltaltalán nem tartozik a pozitív megítélésű történelmi személyeink közé. Emögött pedig az az állandó törekvése állt, hogy elismertesse magát édesapja örököseként, majd a fia régenseként. A bármire hajlandó királyné emiatt talán a legrosszabb időkben osztotta meg a Magyar Királyság erőit.

Fiú helyett lány születik

Luxemburgi Zsigmond a középkori magyar és egyetemes történelem kétségkívül kiemelkedő alakjának számít, ám az örökösök megszületésével kevés szerencsével járt. Első felesége, Anjou Mária, 1395-ben egy lovasbalesetben halt meg, amely vélhetően egy királyi vadászaton következett be és ekkor életét veszítette a terhes királyné gyermeke is. Zsigmond ezt követően sokáig nem házasodott meg. Később politikai okokból eljegyezte Cillei Borbálát, hogy kiszabaduljon a főurak fogságából. A házasságból végül 1409-ben született meg Luxemburgi Erzsébet. Utóbb kiderült, hogy ő lesz a szülei egyetlen gyermeke.

Az idősödő Zsigmond Pisanello képén (Wikipédia)

Ennek több, általunk legfeljebb csak sejtett oka lehetett. Az egyik, hogy Zsigmond ekkor már nem számított fiatal embernek, lánya születésekor 41 éves volt. A másik lehetséges problémát az jelenthette, ami gyakran előfordult az újkori uralkodók között is, hogy a feleségeiket a bordélyokban összeszedett fertőzésekkel terméketlenné tették, márpedig Zsigmondról tudjuk, hogy öregkorában Nyugat-Európában többször meglátogatott nyilvánosházakat. Az sem kizárt, hogy általunk nem ismert komplikáció történt Cillei Borbála első szülésénél, ami miatt több alkalommal már nem tudott megfoganni.

Cillei Borbála egy kódex ábrázolásán (Wikipédia)

1418-ban édesanyját házasságtöréssel vádolták meg, ezért Zsigmond Váradra száműzte Cillei Borbálát és Erzsébetet. Bár az uralkodó egy évvel később kibékült a feleségével, amiben állítólag a Zsigmond által nagyon szeretett, ekkor még gyermek Luxemburgi Erzsébet is fontos szerepet játszott, a botrány alighanem vetett némi árnyékot a királylány származására. Ezt azonban Zsigmond kitartó szövetségesei, a Habsburgok, figyelmen kívül hagyták, ezért 1421-ben Habsburg Albert osztrák herceg elvette Luxemburgi Erzsébetet.

Hogyan örökölt volna Luxemburgi Erzsébet?

Luxemburgi Erzsébet jogai, amelyek elismertetéséért élete végéig küzdött, természetesen egyáltalán nem számítottak olyan magától értetődőnek, mint amilyennek ő tekintette. Édesapja birodalma ugyanis több eltérő jogszokással bíró területből állt. Sem a csehek, sem a magyarok nem tekintették például Habsburg Albertet a király automatikus örökösének, mert a politikai elit mindkét esetben arra hivatkozott, hogy országa választott királyság. Bár Zsigmond 1411-ben elérte a magyar rendeknél, hogy Luxemburgi Erzsébet leendő férjét válasszák meg királynak, ekkor még szó sem volt arról, hogy az illető az elit körében már akkor is népszerűtlen Habsburg családból kerül majd ki.

Cillei Borbála (jobbra) és Luxemburgi Erzsébet (balra) bevonulnak Konstanzba. (Wikipédia)

Erzsébet örökösödési joga egyébként is vékony jégen táncolt, édesapja ugyanis házasság révén került a magyar trónra, a jogos örökösnek felesége, Anjou Mária számított. Zsigmond csak szívós munkával és kitartással, egy polgárháború megnyerésével volt képes arra, hogy uralmát elismertesse a magyar rendekkel. Amikor 1437-ben Zsigmond hazatérőben volt Magyarországra és mindenki érezte a közelgő halálát, felmerült a kérdés, hogy miként legyen tovább. A cseh nemességet Zsigmond halálának napjaiban sikerült meggyőzni arról, hogy támogassák a királyi párt az öröklésben.

Magyarországon egy kicsit felemás volt a helyzet. A rendek, valamint Luxemburgi Erzsébet és Albert egyetértésével, Cillei Borbálát lecsukták, majd rávették, hogy “önként” mondjon le özvegyi javadalmairól. Nem sokkal később Lengyelországba menekült. Másfelől viszont a magyar rendek nem akarták elismerni, hogy Albert a Zsigmonddal kötött szerződése értelmében örökli a magyar királyi méltóságot, mivel ragaszkodtak ahhoz, hogy a királyt a rendek választják. Ezért megválasztották Albertet, de csak azért, mert ő vette el feleségül Erzsébetet, aki a jogszerű örököse Zsigmondnak,  és akivel “egyetértésben és jóváhagyással” kell kormányozzon. Albert egyébként időnként rábízta a feleségére is a kormányzást Magyarországon, például akkor, amikor Csehországba távozott, hogy ott megkoronázzák.

Habsburg Albert a Thuróczy-krónikában (Wikipédia)

Erzsébet jogállása 1439-ben csúcsosodott ki: ekkor az országgyűlés szinte társuralkodóvá nyilvánította, hiszen újfent deklarálták, hogy Erzsébet jogai a Szent Koronához nem a királyhoz köthetően, hanem a származása miatt áll fent. Ezért egyúttal nemcsak egyfajta társuralkodóvá, hanem Albert örökösévé is tették. Az események azonban ezt az elgondolást hamar zárójelbe tették.

Luxemburgi Erzsébet rossz híre

Albert 1439-ben elhunyt, miután a török ellen vezett hadjáratában vérhast szedett össze. Az erősödő török hatalom egyébként is egyike volt azon okoknak, amely miatt női uralkodót a magyarok nem kívántak megválasztani. A másik gyors változást az jelentette, hogy Erzsébet férje halálakor már várandós volt. Fiúgyermek születése esetén pedig mindenképpen megelőzte volna az édesanyját az öröklési sorban. (Erre egy rövid pillanatra már sor került, amikor 1435-ben egy fiúnak adott életet, de a gyermeke még aznap meghalt).

A magyar rendek válaszút elé kerültek: a rendek egy része ragaszkodott a királyválasztáshoz, ám az ország jogszokásai szerint amennyiben Erzsébetnek fia születik, úgy mindenképpen ő az örökös. Az országgyűlés követsége elindul a trónra pályázó Ulászló lengyel királyhoz, ám útközben hírül vették, hogy megszületett V. László. Ekkor már azzal álltak volna oda a lengyel király színe elé, hogy nincs esélye az öröklésre. Ulászló azonban egy piszkos trükkel magához ragadta a kezdeményezést. A rendek jelentős része, köztük Hunyadi János is, Ulászló mellé állt.

A dolgok azonban itt nem álltak meg: Luxemburgi Erzsébet nem ismerte be a vereségét. Elraboltatta a Szent Koronát Visegrádról Kottannerné Wolfram Ilonával, majd megkoronáztatta a csecsemő V. Lászlót. Háborút kezdett a magyar trónért, amelyben a nyugat-magyarországi földbirtokosok valamint a huszita zsoldosok váltak a legfontosabb támaszává. A háború azonban inkább Ulászló hívei felé dőlt el, köszönhetően Hunyadi János hadi sikereinek. Erzsébetről feljegyezték, hogy a háború közepette időnként saját maga is buzdította az embereit a csatában, ami szokatlannak számított egy nőtől.

A győri vár, Fotó: Szöllősi Gábor

Bármilyen makacs is volt, végül elfogyott a pénze és be kellett látnia, hogy Ulászlót nem tudja legyőzni. Ezért engedve a pápa követének, Giuliano Cesarininek, békét között Ulászlóval, akivel eljegyezte a lányát, Annát. A béke gyümölcseit azonban már nem tudta learatni, kevesebb mint három héttel a győri béke megkötése után meghalt. A háborúja miatt, valamint annak köszönhetően, hogy a középkori magyar történelem egyik legfontosabb hőse, Hunyadi János ellene harcolt, alakjának a negatív vonásait őrizte meg a magyar emlékezet.