Apollo-program: Íme a 12 űrhajós, aki már megjárta a Holdat

Az Apollo 16 űrhajósai, ahogy a holdraszállásra készülnek. Forrás: Wikimedia Commons

“Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Neil Armstrong legendás szavait az első holdraszálláskor valószínűleg a mai napig az egész világon felismernék. Az “elsőt” hajlamosak vagyunk sokkal jobban megjegyezni a többihez képest, és nincs ez máshogy az asztronautáknál sem.

Bár viszonylag kevesen tudják, de az Apollo-program keretei közt már tizenkét űrhajós is megfordult a Holdon – derül ki az IFLScience írásából. Mi több, az első két holdraszállás között csupán négy hónap telt el.

A kezdetek

Annak ellenére, hogy sokan már fejből fújják, a történetet érdemes az elején kezdeni. Az Apollo 11 1969. július 20-án ért “földet”, két űrhajóssal: Neil Armstronggal és Buzz Aldrinnal. Ők voltak tehát az elsők, akik a Holdra léphettek. Armstrongot egyébként Aldrin csak 19 perc után követte.

A “második körre” nem kellett sokat várni. Az Apollo 12 asztronautái, Charles „Pete” Conrad és Alan Bean 1969. november 19-én érkeztek meg a Hold felszínére. Conrad és Bean valójában a Surveyor 3 űrszonda egyes részeit hozta vissza a Földre, ami még 1967-ben került oda.

Buzz Aldrin az amerikai zászlóval a Holdon
Forrás: Wikimedia Commons

Holdraszállás a hetvenes évek elején

A kezdeti sikerek öröme azonban nem tartott sokáig. A harmadik kísérlet 1970-ben a tragikus sorsú Apollo 13 volt, ami szintén mély nyomot hagyott a közös történelmi tudatunkban. Az ezt követő próbálkozás az Apollo 14 volt, 1971. február 5-én. A fedélzetén tartózkodott az az Alan Shepard, aki egyben az első amerikai volt, aki repült az űrben, és ezzel ő lett az ötödik ember a Holdon. Társa, Edgar Mitchell a pedig értelemszerűen a hatodik volt.

Annak ellenére, hogy az Apollo 14-et még beárnyékolta az előző kudarc, valamint az, hogy ebben az esetben is adódtak technikai komplikációk, bőven történt említésre méltó dolog. Alan Shepard újabb rekordot állított fel azzal, hogy 47 évesen ő lett a legidősebb ember, aki járt a Holdon, sőt ő volt a híres űrhajós a felvételen, akik a Holdon golfozott.

Őket követte aztán David Scott és James Irwin, 1971. július 30-án, az Apollo 15 keretei közt, majd John Young és Charles Duke, alig egy évvel később, 1972. április 21-én. Ugyanezen év decemberében aztán sorra került az utolsó nagy vállalkozásra: az Apollo 17-re. Így lett tehát Eugene Cernan és Harrison Schmitt az utolsó két űrhajós, aki megjárta a Holdat.

Mit hoz a jövő?

1969 után eléggé felgyorsultak az események, és hihetetlen belegondolni, hogy minden olyan alkalom, amikor űrhajos a Holdon járt gyakorlatilag kevesebb, mint négy év leforgása alatt történt. A végére már olyan megszokottá vált a dolog, hogy az Apollo 17-tel kapcsolatos híreket alig közvetítették. Pedig ez volt az a projekt, ahol az űrhajósok a legtávolabbra jutottak űrhajójuktól, a leghosszabb időt töltötték a Holdon, űrhajón kívül és belül egyaránt, és a legnagyobb mennyiségű kőzetet hoztak a Holdról.

A legfőbb ok, amiért a programot beszűntették, az anyagi terhek súlyossága volt. Nem véletlen, hogy a mai napig is ez az egyik leggyakoribb kifogás az űrkutatás különböző vívmányaival szemben. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, újra van mire várnunk, a NASA ugyanis már gőzerővel dolgozik az Artemis-projekten, aminek keretei közt várhatóan 2026-ra újra ember léphet a Holdra. A terv különösen ambíciózus, ugyanis amellett, hogy több, mint 50 év után először vállalkoznak ilyesmire, ez lesz az első alkalom, hogy női, színesbőrű és nem amerikai állampolgárságú űrhajósok utazhatnak a Holdra.