Az Ouija tábla: misztikum vagy pszichológia? Hogyan segíti a gyászt és enyhíti a bizonytalanságot?

A Ouija tábla története, amelyet sokan paranormális eszköznek tartanak, valójában az amerikaiak spiritizmus iránti érdeklődéséből ered, amely a 19. században, a gyász és a bizonytalanság korszakában vált igazán népszerűvé. Első megjelenése óta az amerikai társadalom kollektív hiedelmeit, szorongásait tükrözi. A „Csodálatos Beszélgetőtábla” néven is ismert Ouija eredeti célja az volt, hogy megválaszolja a múlt, jelen és jövő kérdéseit, sőt a szabadalmi hivatal is engedélyezte a használatát, miután bemutatták, hogy „működik”.

Ki találta fel az Ouija táblát?

A spiritizmus a 19. század közepén robbant be az Egyesült Államokba. Az emberek azt hitték, hogy a halottak képesek kapcsolatba lépni az élőkkel. Ez a hit vált a Ouija alapjául, amelyet először a Kennard Novelty Company kezdett forgalmazni. A Ouija egy egyszerű fa tábla, amelyen az ábécé betűi és számok szerepelnek. Egy „planchette”-et is adtak hozzá, amely könnyed mozdulatokkal látszólag önmagától választ betűket, így válaszolva a feltett kérdésekre írja a Smithsonian Mag.

Miért vált ilyen népszerűvé a tábla?

A tábla különös vonzereje abban rejlik, hogy a használói számára a misztikum érzetét kelti. Az Ouija tábla azonban nemcsak a spirituális igényeket szolgálta ki. Pszichológiai szempontból is jelentőséggel bír, hiszen a tudattalan vágyakat és a gyász feldolgozását is segítheti. A spiritizmus támogatói számára, különösen a polgárháború alatt, vigaszt nyújtott, amikor sokan próbáltak kapcsolatba lépni eltávozott szeretteikkel.

Bár sokan megkérdőjelezték a Ouija hitelességét, máig töretlen népszerűségnek örvend. Egyes szakértők úgy vélik, hogy működésének titka a „pszichológiai ideomotoros hatásban” rejlik: az alig észrevehető, akaratlan mozgások hatására a felhasználók úgy érzékelhetik, hogy a planchette magától mozog, miközben valójában az ő saját izmaik irányítják. Ez a hatás, amit a tábla közvetít, megnyugtatja az embereket a bizonytalanság és a válaszkeresés időszakaiban.

A Ouija azonban sosem szűnt meg provokatív maradni: egyszerre misztikus orákulum és családi társasjáték. Az évtizedek során divatcikké vált, amely hol a titokzatosságra, hol a hitre építve hódította meg újra és újra a piacot. Ma is vonzza azokat, akik válaszokat keresnek – még akkor is, ha tudományos szempontból nincs bizonyíték a szellemi világra gyakorolt hatására.

1944-ben, a második világháború idején egyetlen New York-i áruházban több mint öt hónap alatt 50 ezer Ouija-táblát adtak el. Amikor a Parker Brothers 1967-ben megvásárolta a játékot, kétmillió példány talált gazdára, ezzel felülmúlva a Monopoly eladásait. Ebben az évben tragikus események is történtek Amerikában: a vietnámi háború során számos amerikai katona vesztette életét, miközben San Franciscóban a „Szerelem Nyara” mozgalom virágzott, és faji zavargások is sújtották a városokat.

Az Ouija-tábla körüli misztikumot gyakran felkavarták a különös történetek, amelyek rendszeresen bekerültek a sajtóba. 1920-ban országos hírré vált egy eset, amikor egy New York-i szerencsejátékos, Joseph Bowne Elwell rejtélyes gyilkosságát próbálták felderíteni – a rendőrség megdöbbenésére, Ouija-tábla segítségével. Egy évvel később a New York Times egy chicagói nőről számolt be, akit pszichiátriai intézetbe küldtek „vallási hallucinációi” miatt, amelyekért állítása szerint egy Ouija-tábla volt felelős. Az esetet így írta le: „Kezdetben prédikációkat kaptunk a túlvilágról, amelyeket mind megőriztünk. Ahogy egyre mélyebbre merültünk, az üzenetek egyre valószerűbbek lettek.”

Szellemidézés Fotó: Depositphotos.com

Az ilyen rejtélyes esetek még évtizedekkel később is rendszeresen felbukkantak a hírekben. 1930-ban egy nő Buffalo-ban állítólag Ouija-tábla üzeneteinek hatására keveredett gyilkosságba, míg 1941-ben egy fiatal New Jersey-i benzinkutas azt vallotta, hogy spirituális tanácsadás után lépett be a hadseregbe. 1956-ban pedig egy connecticuti nő, Helen Dow Peck, 178 ezer dolláros örökséget hagyott egy „szellemnek”, aki Ouija-tábla révén lépett vele kapcsolatba.

Az Ouija-táblák nemcsak rejtélyes eseményekhez, hanem irodalmi alkotásokhoz is inspirációt nyújtottak. Az 1910-es években Pearl Curran azzal került reflektorfénybe, hogy verseket és történeteket írt, melyek szerinte egy 17. századi nő, Patience Worth szellemétől származtak. Később James Merrill Pulitzer-díjas költő is Ouija-táblát használt alkotói folyamatában, ám ő bevallotta, hogy számára a tábla inkább saját gondolatainak „nagyítója” volt, semmint egy másik világ kapuja.

Az amerikaiak félelme az Ouija-táblával szemben 1973-ban vált igazán komollyá, miután bemutatták Az ördögűző című filmet. A film hatására a tábla a sátánizmus szimbólumává vált, és a következő években számos horrorfilmben szerepelt, ahol rendszerint sötét erők megidézésére használták. Egyes vallási csoportok is elítélték, míg mások máglyán égették el, például 2001-ben Alamogordóban, Harry Potter-könyvek és más „gonosznak” tartott tárgyak mellett.

Mit árulnak el rólunk az Ouija táblák?

A tudományos közösség szerint azonban az Ouija-tábla működése inkább a tudatalatti ideomotoros hatásnak köszönhető. A British Columbia Egyetem kutatói például arra jutottak, hogy a tábla valószínűleg az emberek tudatalatti tudását hozza felszínre, amit tudatosan nem tudnának megfogalmazni. Ezek az eredmények új kapukat nyitottak a tudatalatti vizsgálatában, és arra utalnak, hogy az Ouija-tábla akár tudományos eszközként is szolgálhat a nem tudatos gondolkodás vizsgálatában.

Ezt is érdemes elolvasni:

Hogyan térhetett vissza ez a nő a halálból?

Túlvilági élményeiről számolt be a híres idegsebész, miután felébredt a kómából