Hipnózis: Mágia vagy tudomány?

A titokzatosság és a varázslat ködébe burkolózva a hipnózis továbbra is az egyik legrejtélyesebb gyakorlat a világon. A hipnózis egy ősi módszer, amely transszerű állapotot idéz elő. Ez az egyetlen gyakorlat, amit bűvészek és megbecsült tudósok egyaránt alkalmaznak. Lehet, hogy láttál már mentalistát, aki hipnotizálja a közönséget egy lenyűgöző színpadi előadás során, vagy hallottál a gyógyászati felhasználásáról ennek a lenyűgöző gyakorlatnak. Ha a hipnózis valaha is felkeltette a kíváncsiságodat, itt egy rövid áttekintés arról, hogyan működik.

A hipnózis története

A hipnózis olyan gyakorlat, amely az ókori időkig nyúlik vissza. A hipnózis legkorábbi feljegyzései Ibn Sinához az iszlám aranykorának úttörő polihisztorához, más néven Avicenna-hoz kapcsolódnak. Művében a Canon of Medicine-ben (A medicina kanonja) azt kutatta, hogyan alkalmazható a változott állapotú tudat és a szuggesztió ereje terápiás kontextusban. Ibn Sina volt az egyik első orvos, aki kidolgozta azt az elképzelést, hogy az elme képes befolyásolni a fizikai egészséget írja a The Collector.

A hipnózist később, a 18. században elő német orvos, Franz Mesmer hozta vissza, de egy kissé más módon. Mesmer azt hirdette, hogy a hipnotizőrök egy misztikus folyadék-erőt, az úgynevezett „állati magnetizmust” irányítanak alanyukra, és ezt manipulálva gyógyítják őket. Ekkoriban a hipnózist Mesmerizmusnak hívták. Sok tudós, köztük James Braid is bírálta Mesmer látszólag mágikus magyarázatát. Braid megpróbálta a hipnózist a józan ész alapján megérteni. Azt állította, hogy a hipnózis egy pszichológiai állapot, amelyet a fókuszált figyelem, a csökkent perifériás tudatosság és a fokozott szuggesztibilitás jellemez.

A hipnoterápia felemelkedése

Braid hipnózissal kapcsolatos munkássága óriási népszerűségre tett szert, és világszerte elismerést nyert. Miután az ideggyógyász Étienne Eugène Azam lefordította Braid utolsó kéziratát, “A hipnózisról” című művet franciára, Franciaország a hipnózis kutatásának központjává vált. Párizs két iskolára szakadt, amelyeket két befolyásos személyiség vezetett: Jean-Martin Charcot és Hippolyte Bernheim. Charcot úgy vélte, hogy a hipnózis egy speciális állapot, amelyet csak a hisztériában vagy más kóros betegségekben szenvedő betegeknél lehet kiváltani.

Mindazonáltal Charcot munkássága jelentős hatással volt arra, hogy a hipnózist tudományos kutatásra érdemes legitím témaként fogadják el. Bernheim ezzel szemben azt vallotta, hogy a hipnózis egy normális pszichológiai állapot, amelyet bárki átélhet. Charcot és Bernheim egyaránt alkalmazták a hipnózist a gyógyászatban és pszichológiai betegségek kezelésére. A versengő megközelítéseik a hipnózist kezelésként a ‘Sapêtrière Iskola’ és a ‘Nancy Iskola’ néven váltak ismertté. Végül a Nancy Iskola lett a hipnóterápia domináns szemlélete.

Sigmund Freud: Hipnotizálni vagy nem hipnotizálni?

Fotó: Depositphotos.com

Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, a leghíresebb személy, aki hipnózist alkalmazott a gyakorlatában. Mielőtt kifejlesztette volna a pszichoanalízist, Freud a hipnózist hatékony módszernek találta az elnyomott traumák feltárására klinikai munkájában. 1885-ben egy 19 hetes párizsi útra ment, hogy Charcot-val dolgozzon a Sapêtrière Klinikán hisztériás betegeken. Később meglátogatta a Nancy Klinikát, és megismerkedett Bernheim megközelítésével. Ezek a látogatások rendkívüli hatással voltak Freudra, mivel bemutatták az elme erejét, hogy mentális problémákat okozhat és gyógyíthat, amelyek általában neurológiai és fiziológiai tényezők melléktermékeként voltak kezelve. Így az tudatalatti elme vált a vizsgálódása központjává.

A Hipnotizált Agy

Egy, 2017-ben Heidi Jiang és munkatársai által végzett kutatás során 57 alany agyi aktivitását vizsgálták hipnózis alatt MRI felvételek segítségével. A kutatók három jellegzetes agyi változást találtak a hipnózis során. Először is, arról számoltak be, hogy csökkent agyi aktivitás volt tapasztalható a hátsó elülső cinguláris kéregben, amely az agy azon területe, amely a döntéshozatalért, impulzuskontrollért és más kognitív funkciókért felelős. Másodszor, az eredmények azt mutatták, hogy megnövekedett a kapcsolat a dorsolaterális prefrontális kéreg, amely a végrehajtó funkciókért és a memóriáért felelős, és az insula között, amely a szenzorimotoros feldolgozásért, a fájdalom útvonalakért és a kockázat-jutalom viselkedésért felelős.

Harmadszor, a kutatók csökkent kapcsolatot találtak a dorsolaterális prefrontális kéreg és az alapértelmezett hálózat között, ami magyarázatot adhat arra, miért hajlamosak a hipnotizált alanyok olyan tevékenységekre, amelyek kívül esnek a szokásos viselkedési mintáikon.

Továbbá, a kutatás azt is kimutatta, hogy különböző agyi területek önállóbban működtek hipnózis alatt, ami magyarázatot ad a fokozott javaslatokra való fogékonyságra és a hipnotikus állapotot jellemző élénk képi világra. Ahogy Henry Railo neurofiziológus megfogalmazta: “Normál ébrenlétben különböző agyi régiók osztanak meg információkat egymással, de hipnózis alatt ez a folyamat megszakad, és a különböző agyi területek már nem szinkronizáltak ugyanúgy.” Gyakorlatilag, egy hipnotizált agy teljesen más módon dolgozza fel az információkat.

Hipnotikus indukció

Számos technika létezik a hipnotikus állapot elérésére, és különböző gyakorlók különböző lépéseket dolgoztak ki ennek érdekében. A legbefolyásosabb hipnotikus indukciós módszert, amelyet „szemfigyelési” technikaként vagy „Braidizmus”-ként ismernek, Braid fejlesztette ki. Ebben a technikában a hipnotizőr egy tárgyat tart, és azt úgy helyezi el a alany előtt, hogy az maximális szemterhelést okozzon. Az alanyt arra kérik, hogy a lehető legnagyobb koncentrációval nézze a tárgyat.

Braid azt állította, hogy kezdetben az alany szemhéjai összeszűkülnek, de végül egyre inkább kitágulnak. Ekkor a hipnotizőrnek úgy kell elhelyeznie az ujjait, hogy azok az alany szemére mutassanak, és ettől az alany szemhéjai automatikusan be fognak csukódni. A hipnotizőr javaslatokat tehet, amelyek segítik az alanyt, hogy még relaxáltabb állapotba kerüljön a folyamat során. Bár a szemfigyelési technika továbbra is befolyásos maradt, a későbbi kutatások csökkentették annak fontosságát a hipnotikus indukcióban, és azt állították, hogy az elsődleges tényező a javaslatok ereje.

A javaslatok szerepe

Braid későbbi munkáiban nagyobb jelentőséget tulajdonított a verbális és nem verbális javaslatok használatának. Bernheim ezt továbbfejlesztve kijelentette, hogy „a javaslat uralja a hipnózist”, így ő lett a modern hipnózis atyja (Bernheim, 1964). Kétféle javaslatot használhatnak a hipnotizőrök, attól függően, hogy a tudatos vagy tudattalan elme befolyásolására törekednek. A tudatos elmére irányuló javaslatok általában közvetlen verbális utasításokat vagy kéréseket tartalmaznak.

Másrészt, amikor a hipnotizőr a tudattalan elmére hat, akkor szubliminális vagy indirekt javaslatokat használ, például történetek, metaforák vagy képek formájában. Azt, hogy a közvetlen vagy szubliminális javaslatok hatékonyabbak-e, még nem döntötték el, de a választás attól függ, hogy a szakember hogyan véli, hogy a hipnózis a páciens tudatos vagy tudattalan elméjére hat.

Most, hogy bepillantást nyertél abba, hogyan működik a hipnózis, kedvet kaptál, hogy kipróbáld?

Ezt is érdemes elolvasni:

Sigmund Freud nyíltan felvállalta anyja iránti érzéseit

A sötét pszichológia téged is átver

Kiemelt kép: Depositphotos.com