Karácsony hozta el a nagyszombati csata kuruc vereségét

Az 1703-ban kirobbant Rákóczi-szabadságharc első évében viharos sikereket arattak a kurucok. A váratlan siker arra is lehetőséget biztosított, hogy II. Rákóczi Ferenc tényezővé váljon az ekkor vívott spanyol örökösödési háborúban. A szabadságharc ügyét, valamint nemzetközi jelentőségét segítette volna, ha a császári erőket egy nagyobb csatában legyőzik a kurucok. Erre a lehetőség éppen karácsonykor, 1704. december 26-án jött el a nagyszombati csata során.

Külországi háborúból belföldi szabadságharc

1701-ben kitört a spanyol örökösödési háború, amelyet az újkor legelső világháborújának is szoktak nevezni, mivel szinte az összes európai nagyhatalom részt vett benne. Az egyik oldalon Franciaország, Spanyolország, Bajorország, míg a másik oldalon Ausztria, Anglia/Nagy-Britannia, Hollandia és kisebb szövetségesei harcoltak egymással. A kirobbanó harcoknak köszönhetően az osztrákoknak haderőt kellett elvonnia Magyarországról, ami meggyengítette itteni pozícióikat.

A törökök elleni háború alaposan kivéreztette Magyarországot. A felszabadító háború terhei és a háború utáni berendezkedés szinte valamennyi magyarországi társadalmi réteget hátrányosan érintette. A nemesi famíliák nem kapták vissza az egykori török területen fekvő birtokaikat, ha nem fizették meg a fegyverváltságot, a végvári katonaságot szélnek eresztették és helyettük felállították a Határőrvidéket, míg a parasztság a háború miatt megemelt adóktól szenvedett. A korai parasztfelkeléseket még a nemességgel együtt a császári katonaság leverte, azonban amikor II. Rákóczi Ferenc francia pénzzel megerősítve jelent meg a magyar-lengyel határon, a hozzá csatlakozók ellen a császári erők kevésnek bizonyultak.

Mányoki Ádám – Rákóczi Ferenc (Wikipédia)

Akadt ugyan néhány kockázatos pillanat, de II. Rákóczi Ferenc alapvetően sikeres hadjáratokat folytatott. A Felső-Tisza-vidékről kiindulva elfoglalta a Tiszántúlt, majd a felvidéki hadjárat során kezére kerültek a magyarországi bányavárosok is, amelyek némileg stabilabb anyagi hátteret biztosítottak a fejedelemnek. 1704-ben már a Felvidék nyugati részén jártak a kurucok és olyan várakat sikerült kézre keríteniük (a védők átpártolásának köszönhetően), mint például Érsekújvár. Ráadásul a bajorok és franciák nyugat felől fenyegették Bécset.

A nagyszombati csata, mint az első erőpróba

1704. augusztus 13-án azonban Höchstädtnél a francia-bajor sereg vereséget szenvedett a John Churchill, Malborough hercege és Savoyai Jenő vezette angol-osztrák seregtől, így a Bécset fenyegető veszély elmúlt. A kurucok felvidéki hadjárata ugyanakkor sikerrel járt, úgyhogy a Pozsonyba siető Savoyai Jenő felmentette a császáriakat vezető Leopold Schlicket és Siegbert Heister tábornagyot nevezte ki az itt gyülekező csapatok élére. (Az év elejétől kezdve ő volt a magyarországi csapatok főparancsnoka).

Savoyai Jenő (Wikipédia)

1704. november 16-án Rákóczi elfoglalta Érsekújvárt, majd Lipótvár ostromába kezdett. Heister erősítést kért és az osztrákok már említett höchstädti győzelme miatt hozzá is jutott ezekhez, majd felduzzadt seregével Lipótvár felé indult. A kurucok tudomást szereztek Heister mozgásáról, mivel azt ő maga tudatta Pozsony vármegyével. Miután hírét vették Heister közeledésének, felhagytak Lipótvár ostromával és Rákóczi vezérkarával együtt úgy döntött, hogy Nagyszombat közelében támadják meg a császáriakat. A leendő csatahelyre azért esett a választás, mert a sík területen jobban érvényesülhetett a kurucok erőssége, a könnyűlovas hadviselés.

Sigbert Heister egy 1700 körüli rézkarcon (Wikipédia)

Az erősítéseknek köszönhetően a császári sereg körülbelül húszezer főt tett ki, amivel egy létszámban nagyjából egyenlő erejű kuruc sereg állt ki. Azonban Heister mellett szólt, hogy a csapatai fegyelmezettebbek és jobban felszereltek voltak. (A Rákóczi-szabadságharc során ez az asszimetria a harcoló felek között nagyjából végig fennállt, a császáriak gyakran szenvedtek létszámhátrányt, amit a minőségi fölényükkel ellensúlyoztak).

December 26-án hajnalban a kurucok megérkeztek a csatamezőre, azonban Heister egy szökött katonától már pontos értesüléseket szerzett a kurucok létszámáról. A kurucok mindössze egy vonalat alkottak, amivel az arcvonaluk hosszúsága meghaladta a császáriakét, akik tagoltabban helyezkedtek el. Miután a csapatok felálltak, Rákóczi csapata eltévedt a délután egy körül kezdődő hóviharban. Heister, hogy megelőzze a hosszú kuruc arcvonal jelentette bekerítést, támadást indított a saját balszárnyán.

A nagyszombati csata 1704. december 26-án (MEK)

Rákóczi parancsot adott, hogy az egyik lovasezred támadja meg az ellenséget, ám a parancsot Bercsényi Miklós félreértette, és az egész balszárnynak rohamot vezényeltetett. Ezt látva a másik szárny parancsnoka, Eszterházy Antal szintén rohamot indított a rá bízott csapatokkal. A kuruc gyalogság, ezt látva, szintén támadni kezdett. A nagyszombati csata tulajdonképpen nem szándékoltan kezdődött el.

Vereség, majd szabadságharc

A császári csapatok válságos helyzetbe kerültek. A vonalaikat áttörték, sőt maga Heister is életveszélybe került, miután a miskolci hajdúszázad elérte őt és csak a szárnysegédje mentette meg attól, hogy egy hajdú karddal lemészárolja. A tapasztaltabb császári tisztek azonban a menekülő katonákat újra alakzatba tudták formálni. Heister észrevette, hogy a kurucok jobbszárnya és a centruma elszakadt egymástól. Ezért három lovasezreddel megtámadta ezt a részt, szétverte a kuruc jobbszárny lovasságát, majd oldalról és hátulról a kuruc gyalogságot kezdte támadni.

Bercsényi Miklós 19. századi ábrázolása (Wikipédia)

Ezt látva a kuruc gyalogság balszárnyán harcoló, németekből álló zászlóalj átállt az ellenséghez és megtámadta a balszárny kuruc gyalogságát. A kurucok csatarendje összeomlott, a nagyszombati csata elveszni látszott Rákóczi harcba akarta vezényelni a tartalékot, de nem engedték neki, Vay Ádám ugyanis feleskette a testőrséget, hogy a fejedelmet távoltartják a harcmezőtől. Végül az egész kuruc sereg vissza kellett vonuljon. Heister számos kuruc zászlót és több ágyút is zsákmányolt a nagyszombati csata eredményeképpen, amelyeket Bécsbe küldetett bemutatni.

A nagyszombati csata eredménye azonban nem hozott fordulatot. Bottyán János a nagyszombati csata után már sikeresen fosztogatta Morvaország magyar határhoz közeli részét. A császáriak nem tudták átvenni a kezdeményezést, az a továbbiakban is a kurucok kezében maradt, akik újabb és újabb próbálkozásokat indítottak Erdély és a Dunántúl megszerzésére. A távolabbi stratégiai cél viszont, hogy a francia és bajor csapatokkal egyesüljenek, már azok höchstädti vereségével elillant.