Így akarták átírni a Himnuszt a Rákosi-korszakban
A Himnusz több szempontból sem fért bele a képbe a kommunista eszmék között.
Kölcsey Ferenc 1823-ban írta meg költeményét, amely csaknem 200 éve Magyarország nemzeti himnusza – kisebb szünetekkel az évszázadok során. Teljes címén „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” először Kisfaludy Károly Aurora című almanachjában jelent meg, kötetben pedig 1832-ben, írja a Cultura.
Mintegy 30 nyelvre lefordították, Erkel Ferenc pedig 1844-ben megzenésítette. Kölcsey nemzeti himnusszá váló műve több próbálkozás után végül 1989-ben került jogszabályi védelem alá, hiszen ekkor lett az Alkotmány szövegének része.
Anton Einsle: Kölcsey Ferenc portéja, 1835. (részlet). Wikimedia Commons
A Himnusz zivataros századaiból
A magyar Himnusz a története során több alkalommal is politikai viták kereszttüzébe került. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején, különösen az 1848-49-es forradalom után az uralkodó osztrák hatalom nem nézte jó szemmel a nemzeti identitás nyilvános kifejezését, így a Himnusz használatát is korlátozták. Volt, hogy pénzbírságra, elzárásra ítélték, aki nyilvános helyen énekelni kezdte.
Száz évvel később a kommunista diktatúra idején is történtek kísérletek arra, hogy a nemzeti énekünk szövegét vagy zenéjét módosítsák, írja a magyarhimnusz.hu. A kommunista vezetők az 1950-es években előszeretettel bírálták Kölcsey Ferenc sorait. Különösen a „Bal sors akit régen tép” mondat ellen tiltakoztak. Azt gondolták, hogy a Himnusz szövege nem fejezi ki a kommunista jövőképet, helyette a „szebb jövőt” és az „új embert” állították volna a középpontba. Így hát felmerült az ötlet, hogy a verset optimistábbá, az új rendszer eszmeiségéhez jobban illeszkedővé alakítsák.
A pártvezetés az 1950-es években felkért néhány zeneszerzőt, hogy Erkel Ferenc műve helyett készítsenek új zenés himnuszokat, amelyek megfelelhetnek a kommunista ideológiának. Az egyik ilyen kísérlet Szabó Ferenc nevéhez fűződik, ám ezek az alternatív verziók végül nem váltak népszerűvé, és nem is kerültek hivatalos használatba.
Miért nem?
A lakosság tiltakozását fejezte ki a magyar himnusz erőltetett megváltoztatása miatt. Mivel a szöveg és a zene átírása túl nagy ellenállásba ütközött, a pártvezetés megpróbált inkább más hazafias dalokat előtérbe helyezni. A Szózat például olyan dal volt, amelyet a párt elfogadhatóbbnak tartott, elvégre optimistább kicsengésű, és nem is annyira vallásos, írja a Stephan’s Numismatic. A kommunista ünnepeken szívesebben játszották a Szózatot, és több olyan hazafias dalt is előtérbe helyeztek, amelyek jobban tükrözték a „szocialista hazafiságot”.
Az 1960-as évektől aztán fokozatosan enyhült a Himnusz körüli szigor. Bár a diktatúra továbbra is fennállt, az 1956-os forradalom egyértelművé tette, hogy a Himnusz megváltoztatása túlzottan szembemenne a magyar nép nemzeti identitásával. Így a Himnusz a pártvezetés számára is elfogadható kompromisszum lett: eredeti formájában hagyták, és inkább az egyéb szimbólumokat próbálták a szocialista eszmékhez igazítani.
Egy változtatás azért mégis megmaradt
A Promotions arra hívta fel a figyelmet, hogy egy apró változtatás azért mégis van az eredeti szöveghez képest: 1939-ben minisztériumi rendeletre átírták a vers egyik sorát a könnyebb énekelhetőség kedvéért. Azután a „hozz rá víg esztendőt” helyett „hozz reá víg esztendőt” kellett énekelni. Bár ez a rendelet már jó ideje nincs érvényben, a legtöbben még ma is „hozz reá víg esztendőt” sort énekelnek, viszont hivatalosan ez így helytelen, mert Kölcsey nem így írta meg. A jelenlegi kompromisszumos megoldás szerint az első szó magánhangzóját kell kicsit hosszabban énekelnünk, valahogy így: „ho-ozz rá víg esztendőt”.
Ez is érdekelhet:
