Nem létező országba került ez a magyar város
A legkeletibb magyar település nem is valódi országban található.
Ha feltesszük a kérdést, hogy mi Magyarország legkeletibb városa, akkor azt gondolhatnánk elsőre, hogy valahol Erdélyben keresendő a válasz, esetleg Ukrajnában. Ez azonban nincs így. Olyannyira nem, hogy ez a település egy olyan országba került, amely jogilag nem is létezik, csupán önmagáról állítja azt, hogy egy szuverén, független állam.
Nem más településről van szó, mint Csöbörcsökről (Töbörcsök), amely a Dnyeszter Menti Köztársaság vagy más néven Transznyisztria nevű de facto államban található. Ez az állam nemzetközileg Moldova része, gyakorlatilag a posztszovjet befagyott konfliktuszónának az egyik eleme, mint a georgiaiakhoz tartozó Abházia és Dél-Osszétia.
Csöbörcsök lakói mint-egy háromszáz éven át őrizték magyar nyelvüket, aminek biztosítéka volt az is, hogy a katolikus missziók révén még sikerült fenntartani a katolikus életet. A 18. század közepén többségük még magyarul beszélt, amint azt leírták róluk: „ezek a katolikusok a gyerekeiknek főleg a magyart tanítják meg, másodsorban a románt, harmadsorban a tatárt”.
A település hosszú ideig tatár fönnhatóság alatt állt, a kozákok többször kirabolták, felgyújtották, írja a Népújság. Az 1844-ben a magyar őshazát kereső Jerney János már nem talált magyarokat „Csuburcsiban”. A történészek szerint (Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16-18. században, Századok 1985/4.) „a 20. században már csak néhány magyaros eredetű családnév őrizte e keletre sodródott magyar közösség emlékét”.
Hogy kerültek ide a magyarok?
A településre a homályos történelmi adatok szerint 16. század elején érkezhettek dnyeszterfehérvári magyarok, akiket még a 15. században vezényelhettek először ide a Dnyeszter partjára, feltehetően határőrzés céljából. Más vélemények szerint az etelközi magyarok itt maradt tagjainak leszármazottjairól lehet szó, ezt azonban nem lehet pontosan megmondani, írja a Maxi Newz.
Egészen hosszú ideig többségében magyarok lakták a települést, 1750 környékén még nagyjából a mezőváros fele beszélt magyarul. Nagy csapásnak bizonyult azonban az 1768-1774 közötti orosz-török háború, amely során a falu szinte teljesen elnéptelenedett, és a későbbi visszatérők között már lényegesen kevesebb magyar volt.
Napjainkban a lakosság többsége moldáv, viszont vannak olyan családnevek a mai napig, amelyek magyar eredetre utaltak. Nem áll túl sok információ rendelkezésre a település magyarjainak életéről, de az biztos, hogy ez volt a legkeletibb csángó falu.
Az ország, ami nem létezik
Transznyisztria, avagy másik nevén a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság nem véletlenül kapta az „ország, ami nem létezik” becenevet. A terület még 1990-ben nyilvánította ki a függetlenségét, amit egyetlen ENSZ tagország sem ismer el – még Oroszország sem, pedig ők segítettek ennek kivívásában. Csak olyan „országok” tartják önálló államnak, amelyeket szintén nem ismer el senki: Abházia, Hegyi-Karabah és Dél-Oszétia.
Moldovának a függetlenség kivívása óta semmi beleszólása nincs a helyi politikába, így Transznyisztria tényleg egy ország, csak épp hivatalosan nem létezik. A rubel a hivatalos fizetőeszköz, gyakorlatilag mindenki oroszul beszél, a feliratokat is így találjuk, továbbá a címerben még ma is ott van a sarló és a kalapács, valamint a vörös csillag.
Hivatalosan ugyan Moldova része, de határellenőrzés van, erős katonai jelenléttel. Míg Magyarországról Moldovába beléphetünk személyi igazolvánnyal, Transznyisztriába útlevél szükséges.
Nem éppen turistaparadicsom
A legtöbb turista egy napra érkezik kisbusszal Moldova fővárosából, Kisinyovból, ők általában 12 órára kapnak beutazási engedélyt. Ezt percre pontosan szabják meg, és ildomos is betartani. Mivel a látogatók zöme úgyis csak az autonóm terület fővárosát, Tiraszpolt és esetleg a szomszédos Bendert keresi fel, erre a 12 óra bőven elegendő.
A National Geographic újságírója viszonylag szokatlan módon, bérelt autóval érkezett több napra, a meglepett határőrök másfél órát váratták a határnál. Több körös kérdezősködés után végül megkapta az engedélyt három napos tartózkodásra, 73 moldáv lejért cserébe.
A turizmus itt nem jelentős, ami nem csoda, hiszen klasszikus látnivalóból egyáltalán nincs semmi ezen a területen. Már Moldova is a kontinens legkevésbé látogatott országa, de a szakadár területre még kevesebben jönnek el. Talán csak a benderi erőd az egyetlen „híres” nevezetesség, de összevetve más várakkal az sem kiemelkedő. Meglehetősen sok viszont az itt maradt szovjet jelkép, szobor, épület, mozaik, még Lenin-szobrok is állnak – így az ilyenekre fogékony utazók emiatt érkeznek ebbe a fura zónába.
Ez is érdekelhet:
