Az utolsó magyarországi boszorkányper vádlottja jó okkal vallotta magát bűnösnek

Európában a boszorkányperek a középkortól egészen a 18. századig tartottak, és Magyarország sem maradt ki ebből.

A vádak gyakran személyes ellenszenvből vagy babonás félelemből eredtek, és a legtöbb esetben már az is elegendő bizonyíték volt, ha valaki különcnek tűnt, magányosan élt, vagy furcsa hóbortjai voltak. Ha egy gazda tehene megbetegedett, vagy a termése tönkrement, gyakran a szomszédját hibáztatta, és ha az visszaszólt, akár boszorkánysággal is megvádolhatta.

Klisésen hangzik, de szinte bármi miatt megvádolhattak bárkit

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

Ma már tudjuk, hogy a boszorkák nem valódiak, azonban az emberek egészen 1756-ig teljesen biztosak voltak a létezésükben. Ekkor zajlott ugyanis az utolsó ilyen per Magyarországon Fazekas Julianna, egy Békés megyei parasztasszony ellen, akit azzal vádoltak, hogy szemmel veréssel betegségeket okozott és kapcsolatban állt az ördöggel, számolt be a Maxi Newz. Az ügyet a kor szokásai szerint világi és egyházi hatóságok közösen vizsgálták. A per egyik tanúvallomása így szólt:

Vót olyan eset is. Hogy idősebb, mint az én fiam, itt lakott a szomszédba, ne, Maris néni, oszt ő neki fia született. Oszt bement oda – de nem idevalósi asszony vót -, bement, megnézte. És a gyerek meghalt. Fel se ébredt, úgy elaludt, hogy meghalt. Hogy megnézte

A perekben az egyház szerepe sem elhanyagolható, ugyanis írásos bizonyítékok tanúsítják, hogy a kínvallatás alatt sok vádlott “beismerte” a vádakat. Egy, a szabadulás reményében kiötlött vallomás akkoriban elegendőnek számított az elmarasztaláshoz. Fazekas Julianna esetében is így jártak el. A vádakat általában egyszerű falusiak emelték, de a hatóságok gyakran különösebb vizsgálat nélkül is elindíthattak pereket, és gyakorlatilag bárki megvádolhatott bárkit boszorkánysággal, ha úgy érezte, az illető kárt okozott neki, és a vádakat sokszor irigység vagy félelem motiválta.

A boszorkányperek során a bűnösnek nyilvánított személyek szigorú büntetéssel néztek szembe. A középkorban a boszorkányságért máglyahalál járt, de a 18. századra a halálos ítéletek száma jelentősen csökkent. Mária Terézia trónra lépése után a boszorkányság vádját egyre kevésbé vették komolyan, és az ilyen ügyekben kiszabott halálbüntetéseket fokozatosan eltörölték. Fazekas Julianna is emiatt nem kapott halálos ítéletet, de száműzték a közösségből, ami szégyent és a megélhetése elvesztését jelentette.

Mikor lett vége a boszorkányüldözésnek Magyarországon?

Mária Terézia 1756-ban rendeletben tiltotta meg a boszorkányperek lefolytatását, amivel végre véget vetett egy sötét és erőszakos korszaknak. A rendelet kimondta, hogy a boszorkányságra vonatkozó vádakat kizárólag tudományos vizsgálatok alapján lehet értékelni, és elrendelte a kínvallatás megszüntetését. Ezzel a döntéssel Magyarország a felvilágosodás útjára lépett, és a boszorkányperek végleg eltűntek a joggyakorlatból.

Érdemes elolvasni:

• Honfoglalás-kori, fegyverekkel eltemetett nő maradványait találták meg egy magyar temetőben
• Tele van ezekkel az emlékművekkel Magyarország, mégis alig veszik észre őket
• Az utolsó negyvennyolcas honvéd megélte a második világháborút?