Teljesen máshogy alakult ki a Pluto és legnagyobb holdja, mint eddig gondolták

Az Arizonai Egyetem új kutatása szerint a Pluto talán nem egy hatalmas ütközéssel, hanem egy sokkal finomabb találkozás során jött létre.

A Nature Geoscience című szaklapban megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogyan keletkezett a Pluto és holdja, a Charon az ütközés után. Ahelyett, hogy elpusztították volna egymást, a két égitest egy kozmikus hóemberhez hasonlóan spirálozni kezdett, mielőtt ismét két égitestre váltak volna szét. A szétválásukban az a különleges, hogy a törpebolygó és legnagyobb holdja még mindig ugyanazon a pályán kering, írja a Discover Magazine.

Más módszert választott a Pluto és holdja

Illusztráció: Wikimedia Commons/NASA/RomanTkachenko

Az új felfedezés segít a kutatóknak jobban megérteni, hogyan alakulnak ki és fejlődnek a bolygók. A csoport a kozmikus ütközés ezen új formáját „csók és befogás” néven emlegeti. Egészen a közelmúltig úgy vélték, hogy a Charon a Föld holdjához hasonlóan egy hatalmas ütközés során alakult ki, amelyet a bolygó anyagainak deformálódása és gyurmához hasonló megnyúlása követett, amíg a törmelék pályára nem állt, és vált a ma ismert Holddá. A kutatók elmélete szerint a Föld felszíne jóval forróbb volt, így a bolygó külső rétege az ütközés során puhább anyagként viselkedett. A Pluto viszont sokkal hidegebb, mint a Föld.

Adeene Denton, a NASA posztdoktori munkatársa és a kutatás szerzője szerint „a Pluto és a Charon más. Kisebbek, hidegebbek, és elsősorban kőzetből és jégből állnak. Amikor figyelembe vettük ezeknek az anyagoknak a tényleges szilárdságát, valami teljesen váratlant fedeztünk fel.” Amikor a kutatócsoport az egyetem fejlett szoftverén keresztül lefuttatott egy becsapódási szimulációt, felfedezték, hogy a Pluto és amiből majd a Charon kialakul, átmenetileg összetapadtak, ahelyett, hogy megnyúltak volna. Ezután a kettő egyetlen hóember alakú halmazként kezdett el forogni, míg végül kettős rendszerré váltak. A kutatók szerint bináris rendszer akkor jön létre, amikor két égitest egy közös pont körül kering, hasonlóan két műkorcsolyázóhoz, akik kézen fogva pörögnek.

A Pluto és a Charon egymás mellé helyezve. NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Southwest Research Institute

„A legtöbb bolygóösszeütközés nagy erejű becsapódásokról szól. Amit mi felfedeztünk, az egy egészen más forgatókönyv alapján zajlott, ahol az égitestek összeütköznek, rövid időre összetapadnak, majd szétválnak, miközben gravitációsan kötöttek maradnak.” A tanulmány alapján a kutatócsoport úgy véli, hogy a Pluto és a Charon valószínűleg nagyrészt épségben maradt az ütközés során, és az elválás során hatalmas hőátadás történhetett, így még az sem teljesen kizárható, hogy a bolygónak felszín alatti óceánja legyen. A kutatócsoport máris további vizsgálatokat tervez, hogy még több rejtélyt fedezzenek fel a távoli égitestről, és még többet tudjanak meg a kettős rendszerekről.

Dentont és társait különösen érdekli annak megértése, hogy ez hogyan befolyásolta a bolygó geológiai fejlődését. A becsapódásból származó hő és az azt követő árapályerők döntő szerepet játszhattak a Pluto felszínén ma látható jellegzetességek kialakulásában.

Érdemes elolvasni:

• A Fekete Lovag műhold – 13 ezer éve figyelnek minket, vagy csak egy Föld körüli űrszikla?
• Egy tanulmány szerint az olyan exobolygók is lakhatók lehetnek, amelyeken nincs lemeztektonika
• Akár szabad szemmel is láthatjuk a Marsot, ráadásul egész januárban