Trója: a leghíresebb görög eposz, a világhírű feltárás színhelye ma a mókusok birodalma

A trójai faló, Fotó: Mayer Jácint

Trója városa Kis-Ázsia északnyugati részén a Hellészpontosztól, a Dardanelláktól nem messze egy síkságon terül el a mai Törökországban. Jelentősége főként földrajzi helyzetével magyarázható: a Fekete-tenger felé tartó kereskedelmi utakat ellenőrizte.

Trójai látkép, Fotó: Mayer Jácint

Mégis van Trója

Tudós elmék sokáig tartották úgy, hogy a trójai háború izgalmas mesebeszéd volt csak, Homérosz egy sohasem volt véres küzdelmet énekelt meg. Aztán egy lelkes dilettánsnak, a német Heinrich Schliemann-nak köszönhetően ma már elfogadott, hogy igenis létezett ez a lenyűgöző erődváros, és kegyetlen csata folyt bevételéért.

Trója kis urai, Fotó: Mayer Jácint

Schliemann laikus, szakszerűtlen régész volt. Az első feltárások (1870-1873.) nélkülöztek minden hozzáértést. Az ásatás során lerombolt épületeket, falakat, bástyákat. Munkásságát korában komoly kritikák, és intrikák érték. Eduard Meyer, a nagy német történész szerint módszertelen eljárása, mellyel lehatolt az őstalajig, a tudomány számára igen áldásosnak bizonyult. Rendszeres ásatások esetén a domb régebbi rétegei nemigen kerültek volna napvilágra.

Schliemann a helyszín beazonosítását Homéroszra alapozta, aki leírta a terület helyrajzát, a folyókat és szigeteket, amelyek mindmáig megtalálhatók.

Schliemann kutatóárka, Fotó: Mayer Jácint

Schliemann legfőbb érvét, hogy ő valóban Tróját találta meg, egy Priamosznak tulajdonított nemesfém leletcsoportra alapozta. Ez akkor elfogadott is volt a közvélemény előtt, de azóta beigazolódott, hogy Schliemann a település kora bronzkori, ezerötszáz évvel korábbi II. rétegében vélte felismerni Priamosz városát. A kincset ma a moszkvai Puskin Képzőművészeti Múzeumban szemlélhetjük meg, miután a II. világháború után Németországot kifosztotta szovjet hadsereg.

A Trója bukásáról szóló mitikus hagyományra a település késő bronzkori VIIA rétegének pusztulása emlékeztet leginkább: a Kr. e. 12. század elején a falakat ledöntötték, a házakat felgyújtották – erőszakos támadás érte a várost. Tehát találtak fegyveres konfliktusra utaló nyomokat, az archeológusok azonban nem tudják bizonyítani, hogy ezek valóban a trójai háború keretén belül történtek-e.

Városrészlet, ahova a falovat kötik, Fotó: Mayer J.

A lelőhely bronzkori rétegeiből nem kerültek elő olyan tárgyi vagy írásos emlékek, amelyek nevén neveznék a helyet és azonosítanák támadóit, valamint más területen, sem a görögök többi államában, vagy a hettitáknál sem szerepel erre bizonyíték. Így sem alátámasztani, sem cáfolni nem tudjuk, hogy a VIIA réteget a görög szárazföldről érkező akhájok pusztították volna el.

A trójai háborút fegyveres konfliktusként tartjuk számon az ókorban az akhájok és a kisázsiai Trója között. A történet szerint a háború azután tört ki, miután Parisz, Trója hercege elrabolta Helénát Menelaosz spártai király feleségét. Homérosz műve, az Iliász a csata meghatározó momentumait mutatja be, melynek célja Trója városának (görögül Ilion) elfoglalása volt a görög csapatok által. A görögök az akhájok vezetésével törzsenként reprezentálták magukat. A történetben csupán 51 napját élhetjük át a 10 éves ostromnak.

Trójai utca, Fotó: Mayer Jácint

Az akháj támadók és szövetségeseik nagyon sokan voltak. Nagyjából 1000 hajóról szól a fáma, melyek 30–50 evezőssel számolva 40 000 harcosra enged következtetni. Ennek a folyamatos 10 évig helyszínen tartása nyilván nem volt lehetséges, maximum töredékük elképzelhető a falak körül folyamatos jelleggel. Így viszont a város teljes körülzárása sem volt valószínű, tehát a védők is könnyűszerrel utánpótláshoz juthattak az elhúzódó hadművelet alatt. Megjegyezzük, hogy egy ekkora város sikeres ostromához egyébként teljesen szükségszerű lehet a 40000-es létszámú haderő, csupán a 10 év okozza a fejtörést.

A településnek kilenc egymásra épült rétegét azonosították: kisebb-nagyobb szünetekkel a Kr. e. 3. évezred elejétől a kora középkorig lakták.

Kapu és városerődítés maradványa, Fotó: Mayer J.

Trója feltárása igazi régészeti kihívást jelent, hiszen a várost kilencszer rombolták le és építették újjá. Az archeológusoknak át kell hatolniuk a bizánci, a római és a görög rétegen, hogy elérjék azt a korszakot, amelyben Homérosz Iliászának cselekményei nagy valószínűséggel játszódhattak. A munkák ma is akadoznak, és ránézésre is sok van hátra belőle, mert a törökök nem helyeznek rá hangsúlyt, viszont nehezen egyezkednek külföldi szakemberekkel is, ugyanúgy, mint Schliemann idejében.

Trója mókusai

A város leglátványosabb része a VI-VII. fellegvár vastag és hatalmas faragott kövekből készült falszakaszai és tornyainak maradványai. A várost körülvevő egykori árok teljes hossza elérhette a 2,5 kilométert. Trója városa 40 hektáros területet foglalhatott el, lakosainak száma pedig elérhette a tízezer főt.

Mókusok ugrálnak a falon, Fotó: Mayer J.

A trójai háború legikonikusabb szimbóluma az a fából készült ló, amellyel becsapták a trójaiakat, hogy a katonákat bejuttassák a város falai közé. A látogatók a ló másolatát a régészeti lelőhely bejáratánál tekinthetik meg. A legkedvesebb úti beszámolók pedig mindig említést tesznek a falakon ugráló barátságos kis mókusokról.

A trójai háború a görög mitológia, egyszersmind az ókori görög és római irodalom és művészet egyik legfontosabb témája. Történetisége ugyanakkor hosszú idők óta tudományos viták tárgya marad, jövője pedig múltjának még részletesebb feltárásában rejlik.