Afrikai sziklafestmény igazolhatja egy kihalt állatfaj létezését
Dél-Afrika szívében, a Koesberg-hegység homokkő sziklafalán egy különleges, mintegy 30 méter hosszú sziklafestmény található, amely új információkat árul el az ősi népek és egy kihalt állatfaj kapcsolatáról.
A festmény, amelyet a szan nép készített 1821 és 1835 között, hagyományos vadászjeleneteket, harcosokat, antilopokat, földimalacot és macskát ábrázol – ám egyetlen állat kiemelkedik a többi közül: egy hosszú, ívelt testű, agyaras lény, amelyet vörös és fekete pöttyök díszítenek. Ez az Agyaras Kígyó panel névre keresztelt ábrázolás évszázadok óta rejtélyt jelent a kutatók számára, írja a Popular Mechanics.
A legfrissebb kutatások szerint ez a különös állat nem a képzelet szüleménye, hanem egy valóban létezett, mára kihalt faj, a dicynodonta ábrázolása lehet. A dicynodonta egy növényevő, emlőszerű hüllő volt, amely több mint 200 millió évvel ezelőtt, még a dinoszauruszok előtt élt a mai Dél-Afrika területén. A Karoo-medence, ahol a festmény is található, híres a perm időszaki fosszíliáiról, köztük a dicynodonták jól megőrzött maradványairól.
Julien Benoit, a Witwatersrandi Egyetem evolúciós biológusa szerint a sziklafestményen látható lény agyarai lefelé hajlanak, teste hosszú és kígyószerű, bőre pedig pöttyös – mindezek a tulajdonságok megegyeznek a területen talált dicynodonta-fosszíliák jellemzőivel. Különösen figyelemre méltó, hogy a pöttyök a festményen összhangban vannak a néhány fosszílián megőrződött, szemölcsös, dudoros bőrfelülettel.
Benoit kutatása szerint a szanok nemcsak hogy felfedezték ezeket a fosszíliákat, de értelmezték is őket, és beépítették saját mitológiájukba, művészetébe. Az IFLScience szerint a festmény legalább tíz évvel megelőzi a dicynodonták első tudományos leírását, amelyet Richard Owen brit paleontológus 1845-ben tett közzé. Ez arra utal, hogy a szan nép már jóval a nyugati tudományos felfedezés előtt felismerte és ábrázolta ezt az ősi állatot.
A kutatók szerint a szanok mitológiájában szerepelnek nagy, agyaras lények, amelyek valószínűleg a fosszíliák alapján születtek meg a kollektív emlékezetben. Még ha az Agyaras Kígyó panelt spirituális jelentéssel is ruházták fel, az nem zárja ki, hogy a dicynodonta-fosszíliák inspirálták az ábrázolást. Benoit úgy véli, hogy a mítoszok gyakran valós állatokból erednek, és a szanok paleontológiai tudása alulértékelt a tudományos világban.
A felfedezés nemcsak a szan nép kulturális örökségét gazdagítja, hanem azt is példázza, hogy az ősi társadalmak világszerte képesek voltak felismerni, értelmezni és művészetükben megörökíteni a múlt lenyomatait. A kutatók alig várják a további vizsgálatokat, hogy feltárják, az őslakos kultúrák miként integrálták a fosszíliákat hiedelmeikbe és művészetükbe, hiszen az Agyaras Kígyó panel csak egy lehet a sok közül, amely a múlt rejtélyes lényeit örökíti meg.
Érdemes elolvasni:
