Jóval régebbi lehet a görög ábécé, mint azt korábban gondolták

Az utóbbi évtizedekben a tudományos világban széles körben elfogadott volt az a nézet, hogy a görög ábécé a Kr. e. 8. században jelent meg, és innen indult fejlődésnek, majd terjedt el más kultúrákban is. Azonban a legújabb kutatások, különösen a Leideni Egyetemen folyó vizsgálatok, most megkérdőjelezik ezt a kronológiát, és arra utalnak, hogy a görög ábécé valójában jóval régebbi lehet, mint eddig hittük.

A hagyományos elmélet és az ábécé gyors terjedése

A 20. században kialakult elmélet szerint az úgynevezett „ábécérobbanás” a Kr. e. 8. században történt: a görög ábécé ekkor hirtelen jelent meg, majd gyorsan elterjedt, és más írásrendszerek – például az etruszk és a latin ábécé – is ebből fejlődtek ki. Ezt a nézetet főleg a fennmaradt kőbe vagy kerámiára vésett feliratok támasztották alá, amelyek ebből a korszakból származnak, derül ki a Greek Reporter beszámolójából.

Az ókori görög történészek szerint a görögök egy Cadmus nevű föníciai herceg érkezése után vették át a föníciai ábécét. A föníciai ábécé csak mássalhangzókból állt. Amikor a görögök átvették, módosították, hogy magánhangzókat is tartalmazzon. Ez jelentős előrelépés volt az írás fejlődésében. Plutarkhosz, a Kr. u. I. században élt görög történetíró szerint eredetileg tizenhat görög betű volt. Hyginus római író azonban korábban arról számol be, hogy eredetileg tizennyolc volt.

A valóságban úgy tűnik, hogy egyik változat sem helytálló. Az ókori feliratok formájában fellelhető fizikai bizonyítékok azt mutatják, hogy a legkorábbi görög feliratok a föníciai ábécé mind a huszonkét betűjét használták, de közülük négy olyan hangokat jelölt, amelyek a görögben nem léteztek, ezért magánhangzóvá módosították őket.

Boiót csésze a Louvre-ban. Bibi Saint-Pol/Wikimedia

Szénizotópos kormeghatározás a „lebomló” anyagok ellen

A legújabb leletek és a fejlett szénizotópos kormeghatározás azonban azt mutatják, hogy a legkorábbi görög feliratok már a Kr. e. 9., vagy akár 10. századból is származhatnak. Ez legalább egy évszázaddal visszább tolja az ábécé eredetét. Fontos kiemelni, hogy a korai görög írásbeliség nagy része valószínűleg nem tartós anyagokra – például papiruszra, fára vagy bőrre – készült, amelyek az évezredek során elpusztultak. Így a fennmaradt kőbe vagy agyagba vésett példák valószínűleg csak töredékét jelentik a korabeli írásbeliségnek.

Át kell értékelni mindazt, amit a görög „sötét korról” eddig tudtunk

Ez a felfedezés alapjaiban kérdőjelezi meg a görög „sötét kor” (Kr. e. 12–8. század) írásnélküliségéről alkotott képet. Ha a görög ábécé már az Kr. e. 10. vagy 9. században is létezett, akkor elképzelhető, hogy az írásbeliség folyamatosabb volt, mint eddig gondoltuk. Ez a felismerés új megvilágításba helyezheti a híres homéroszi eposzok, az Iliász és az Odüsszeia keletkezésének körülményeit is. Elképzelhető, hogy ezek a művek nem csupán szóbeli hagyomány útján maradtak fenn évszázadokon át, hanem már korábban is írásban rögzítették őket.

Mit mondanak a szakértők?

Az új elmélet természetesen vitákat vált ki a tudományos közösségben, hiszen a görög ábécé és Homérosz Kr. e. 8. századi eredetét régóta elfogadott tényként kezelik. Azonban a tudományos kutatás lényege éppen az, hogy folyamatosan újraértékeljük ismereteinket, és nyitottak legyünk az új bizonyítékokra.

A görög ábécé története tehát jóval összetettebb lehet, mint a kutatók azt korábban gondolták. Az új kutatási eredmények azt sugallják, hogy az ábécé már a Kr. e. 10-9. században is létezhetett, és fejlődése fokozatosabb, elterjedése pedig szélesebb körű volt, mint azt eddig feltételeztük. Ez a felismerés nemcsak a görög írásbeliség, hanem az egész ókori mediterrán világ kulturális kapcsolatairól is új képet adhat.

Érdemes elolvasni:

• A rémisztő ruhadarab, amitől mindenki rettegett
• Afrikai sziklafestmény igazolhatja egy kihalt állatfaj létezését
• A „levegőn szárított lelkész”: az osztrák múmia, akit furcsa módszerrel mumifikáltak