A „levegőn szárított lelkész”: az osztrák múmia, akit furcsa módszerrel mumifikáltak

Amikor múmiákra gondolunk, a legtöbb embernek az egyiptomi piramisok és a fáraók aranymaszkjai jutnak eszébe, pedig a testek tartósítása, a balzsamozás hagyománya világszerte sok kultúrában megjelent, s mindenhol sajátos, olykor egészen meglepő módszereket használtak.

Az osztrák Sankt Thomas am Blasenstein nevű falu templomának kriptájában egy olyan múmiára bukkantak, amely nem csak kivételesen jó állapotban maradt fenn, de balzsamozásának módja is teljesen ismeretlen volt eddig a tudomány számára.

Egy rejtélyes osztrák múmia

Az IFLScience beszámolója szerint a „levegőn szárított lelkészként” emlegetett múmia Franz Xaver Sidler von Rosenegg helyi plébános földi maradványa, aki 1746-ban hunyt el. Testét évszázadokon át csodálták, sőt, a helyiek gyógyító csodákat is tulajdonítottak neki. Hosszú ideig azonban senki sem tudta, miért maradt meg ennyire jól a múmia. A választ egy német kutatócsoport hozta el, akik modern orvosi vizsgálatokkal – CT-vel, radiokarbonos kormeghatározással, szövettani és toxikológiai elemzésekkel – tárták fel a múmia titkait, amelyeket egy közleményben meg is osztottak.

A furcsa ausztriai múmia, azaz Franz Xaver Sidler von Rosenegg földi maradványai. Fotó: Judith Wimmer, Andreas Nerlich

Páratlan balzsamozási technika

A vizsgálatok során kiderült, hogy a lelkész testének felső része szinte sértetlen, míg alsó végtagjai és feje némileg jobban megadták magukat a bomlásnak. A legnagyobb meglepetést azonban a testében talált idegen anyagok okozták: fenyő- és lucfenyőforgács, faágak, valamint lenből, kenderből és selyemből készült textildarabok voltak a hasüregben, illetve néhány gomb és egy üveggyöngy. A közlemény szerint ráadásul ezeket nem a hasfalon át helyezték be, ahogy az más kultúrákban szokás volt, hanem az elhunyt végbelén keresztül helyezték fel.

Ez az eljárás egészen egyedülálló. A test belsejében lévő folyadékokat az idegen anyagok szívták fel, így a mellkas és a hasüreg kivételesen jól konzerválódott. A kutatók szerint, ha Sidlert hagyományos földbe temették volna, a hasfala már régen eltűnt volna, és a kutatók csak néhány fadarabot és textilt találtak volna, amelyek eredetére sosem derült volna fény.

A múmia életének utolsó fejezetei

A vizsgálatokból az is kiderült, hogy Sidler 35-45 évesen hunyt el, és valószínűleg tuberkulózis végzett vele. Fogai kopásán és orrüregének elváltozásain keresztül a kutatók hosszú távú pipázásra következtettek, étrendje pedig közép-európai gabonákból, húsból és halból állt – mindez egy jómódú, kevés fizikai munkát végző pap életmódjára utal. A testben talált üveggyöngy valószínűleg egy rózsafüzérről származott, nem pedig méregkapszula volt, ahogy egy korábbi, félrevezető röntgenvizsgálatból következtették.

Miért balzsamozták így Sidlert?

A kutatók szerint elképzelhető, hogy a plébánost eredetileg haza akarták szállítani szülőhelyére, ezért volt szükség a test tartósítására, ám valamiért ez végül nem történt meg. Az eset jelentősége abban is áll, hogy ez az első dokumentált példája ennek a balzsamozási módszernek, s rávilágít arra, hogy a kriptákban nyugvó testek vizsgálatakor érdemes a megszokottnál alaposabb, modern eljárásokat is alkalmazni. A múmiák nemcsak a halálról, hanem az életről, a korabeli szokásokról és hiedelmekről is sokat elárulnak – ha figyelmesen kutatjuk őket.

Érdemes elolvasni:

• A Mona Lisa ellopása: Egy festmény, amelyet a tolvaj tett világhírűvé
• Forradalmi kutatás tisztázta, kik nyugszanak Nagy Sándor királyi sírhelyén
• Félreismertük volna Kádár Jánost? – Döbbenetes titkos információk derültek ki róla