A rémisztő ruhadarab, amitől mindenki rettegett

A pszichiátriák feladata mindig is az volt, hogy a mentális zavarokkal küzdő embereket kezeljék és lehetőség szerint megóvják őket saját maguktól és a környezetüktől. Az eszköztár az elhírhedt “kényszer-ruhával” az élen azonban hosszú ideig korántsem tükrözött együttérzést vagy gyógyító szándékot – sokkal inkább a kontroll és a félelem uralta.

Kényszerzubbony (Európa, 1925–1935)
Vastag vászonból és bőrből készült eszköz mentális betegek fizikai korlátozására.
Forrás: Science Museum Collection • Licenc: CC BY-NC-SA 4.0

A kényszerzubbony a 18. század végén jelent meg Európában, elsősorban Franciaországban, a mentális zavarokkal küzdő betegek kezelésére létrehozott intézményekben. Az első ismert ruhaváltozatot feltehetőleg egy francia elmegyógyintézeti dolgozó, Philippe Pinel tervezhette az 1770-es évek körül, bár erre nincs konkrét bizonyíték. A mozgás korlátozására korábban vasból készített kéz- és lábbilincseket használtak, vagy egyszerűen csak leláncolták a beteget. Ezt váltotta fel a humánusabbnak gondolt vászon alapú „bilincs”, ami azonban szintén rendkívüli fájdalmakat okozhatott a viselőjének.

A 17–18. században nyíltak meg az első elmegyógyintézetek Európában, ezzel párhuzamosan a kényszerzubbony használata is elterjedt. Ezekben a pszichiátriai intézményekben az emberek gyakran elzárva, sötét cellákban töltötték napjaikat. Gyakran előfordult, hogy a páciensekből előtörő hisztériára, mentális rohamokra nem a gyógyítás, hanem a fizikai korlátozás volt az első számú és néha végleges válasz.

Ebben a közegben terjedt el a kényszerzubbony – egy vastag vászonból vagy bőrből készült ruhadarab, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy a pácienst teljesen mozgásképtelenné tegye.
A hosszú ujjakat a testen keresztbe húzva, a háton vagy elöl szoros csatokkal rögzítették, így a viselője képtelen volt megmozdítani a karjait vagy védekezni.

A téboly szimbóluma

A kényszerzubbony az idők során nemcsak orvosi eszközként, hanem az “őrület” egyik legerősebb jelképeként is vált ismertté. A filmekben, színházi darabokban és képregényekben gyakran használták ezt a nyomasztó külsejű ruhát arra, hogy valakit mentálisan instabilnak vagy veszélyesnek ábrázoljanak. Ikonikus jelenetekben -például pszichothrillerekben vagy horrorfilmekben- a kényszerzubbonyos alak gyakran a totális kontrollvesztést és a társadalom által kirekesztett őrületet szimbolizálta.

Fontos, hogy a kényszerzubbonyt használó legtöbb intézmény zsúfolt, kegyetlen körülmények között működött, gyakran súlyos visszaélésekkel. A modern pszichiátriákkal szemben ezeket az intézményeket inkább a köznyelvben ismert „őrültek háza” megnevezéssel lehetne jól jellemezni, ahol a cél kezdetben még mindig inkább az elkülönítés volt, nem pedig a gyógyítás.

A kegyetlen ruhadarab hosszan tartó viselése komoly fizikai károkat okozhatott: akadályozza a vérkeringést, zsibbadást, duzzanatot, izomhúzódást és ízületi sérüléseket válthat ki. Emellett pszichés stresszt, szorongást, sőt traumát is okozhat, különösen, ha hosszú ideig vagy indokolatlanul alkalmazzák.

Ma is használnak még kényszerzubbonyokat?

Bár hosszú ideig a pszichiátriai intézmények mindennapos eszközének számított, ma már a mentális egészségügyben szinte teljesen eltűnt a használata. A modern orvosi gyakorlatban a fizikai korlátozásokat – köztük a kényszerzubbonyt is – csak a legvégső esetekben, szigorú szabályozás mellett engedélyezik, és inkább a megelőzést és a humánusabb módszereket helyezik előtérbe. Ám az eszköz még nem tűnt el teljesen: börtönök falai mögött, extrém helyzetekben továbbra is előkerülhet, amikor más lehetőség nem marad a veszélyes rabok megfékezésére. Azonban ez is csak ideiglenes megoldásként funkcionál, mivel hosszú távon nagyon súlyos mentális és fizikai következményekkel jár egy kényszerzubbony viselése.

Ez is érdekelhet:

• Az Ördög-árok legendája: rejtély Budapest szívében
• Kiemelik és bemutatják az aquincumi katonaváros első Mithras-szentélyét