Belovai István: a magyar kettős ügynök, akit hazájában árulónak, Amerikában hősnek tartottak

Belovai István alezredes a hetvenes-nyolcvanas években a Magyar Honvédelmi Minisztérium Katonai Felderítő Hivatalánál dolgozott, hamar úgy döntött, oldalt vált, és amerikai szolgálatba áll, kettős ügynökként. A kollégái körében csak Patkány néven ismert férfi – a leghíresebb magyar CIA-ügynök – felbecsülhetetlen károkat okozott a magyar kommunista hírszerzésnek. Bár sosem ismerte el a vádakat, önéletrajzában úgy tekintett magára, mint aki fontos szerepet játszott a harmadik világháború megelőzésében és a NATO ellen elkövetett legnagyobb kémművelet leleplezésében.

Belovai 1938-ban látta meg a napvilágot egy csendes kis faluban Magyarország déli részén, Csanádapácán. Édesapja kötélgyárosként dolgozott, és aligha sejthette, hogy fia egyszer az ország legismertebb kettős ügynökévé válik, sőt még az Újvilágba is eljut. Az általános iskola után néhány évig a családi gazdaságban segédkezett, mielőtt katonai szolgálatra hívták be. Kiemelkedő teljesítményének köszönhetően parancsnoka javasolta, hogy vegyen részt egy kétéves tisztképző programban, melyet kitűnő eredménnyel végzett el. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett – már a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiáról való 1973-as végzése előtt folyékonyan beszélt angolul és olaszul is. Onnantól kezdve karrierje rakétaként ívelt felfelé.

Belovai István

Saját visszaemlékezései szerint a CIA-hoz való csatlakozás gondolata már a hetvenes évek végén megfogalmazódott benne, de terve megvalósítására még éveket kellett várnia. Minden 1975 nyarán kezdődött, amikor Nyugat-Németországból titkos NATO-anyagok kerültek az asztalára: ezek csataterveket, nukleáris fegyverek helyzetét, valamint csapat-, repülő- és harckocsi-mozgásokat tartalmaztak. Belovai döntését, hogy „az ellenfélhez” áll, az a felismerés ösztönözte, hogy ez a rengeteg titkos információ végül a szovjetek kezébe kerül. Önéletrajzában félelmet fejezett ki egy esetleges világháború kirobbanása miatt.

A The Christian Science Monitor nevű lapnak adott interjúban Belovai bővebben kifejtette motivációit:

„A szovjetek kezében minden létfontosságú információ ott volt, és egy sikeres támadásra készültek a Nyugat ellen. Ez vagy megadásba, vagy nukleáris válaszcsapásba torkollott volna. Ezt akartam megakadályozni.”

Belovai 1982-ben, Londonban, a magyar nagykövetségen katonai attaséként és hírszerzőként dolgozva vette fel először a kapcsolatot a CIA-val. Állítása szerint mindvégig Magyarország érdekeit tartotta szem előtt, amikor beavatta az amerikaiakat az úgynevezett Conrad kémhálózat tevékenységébe – ez volt a NATO ellen valaha végrehajtott egyik legsúlyosabb hírszerzési művelet. Több mint 30 ezer szigorúan titkos anyagot juttattak el kommunista kormányoknak, köztük Magyarországnak és Csehszlovákiának, ahonnan azok közvetlenül Moszkvába és a KGB-hez kerültek. Belovai az elsők között volt, akik ezeket az iratokat lefordították és kiértékelték, az elkövetők azonosítását is segítette.

Belovai István, CIA ügynök. Fotó: Facebook / CIA történeti archívum

Ám nem sokáig örülhetett, 1985-ben, egy CIA-tól kapott csomag átvételekor – a Keleti pályaudvaron – letartóztatta az ellenséges elhárítás. Mint kiderült, a magyar hírszerzés már egy évvel korábban hazaárulás gyanújával nyomozást indított ellene. A Conrad-ügy leleplezésén túl Belovai amerikai megbízóinak beszámolt a londoni Katonai Hírszerző Iroda hivatalos és rejtett munkatársairól is, valamint átadta a magyar hírszerzés teljes névsorát és más államtitkokat is a CIA-nak.

Bár hőstettként tekintett saját szerepére a NATO-t fenyegető legsúlyosabb beépülés leleplezésében, Magyarországon árulónak és köztörvényes bűnözőnek bélyegezték a rendszerváltás előtt. A haditörvényszék életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, melyet a legsúlyosabb államellenes bűncselekményként kezeltek. A rendszerváltozás után 1990-ben Göncz Árpád akkori liberális köztársasági elnök kegyelmet adott neki. Szabadulása után tudomást szerzett róla, hogy az akkori Belügyminisztérium eredetileg halálbüntetés kiszabását szorgalmazta. Saját biztonsága érdekében Amerikába menekült, és Denverben, Colorado államban telepedett le, ahol 2009-ben bekövetkezett haláláig élt. 2000-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök mentesítette a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól, de ítélete máig hatályos. Az amerikai kormány őt alezredesi nyugdíjjal ismerte el, és 1992-ben amerikai állampolgárságot kapott, ám a magyar állam sosem rehabilitálta. Haláláig következetesen tagadta, hogy elárulta volna hazáját.

„Soha nem voltam áruló. Én voltam Magyarország első NATO-katonája.”

– mondta a néhai alezredes egy 1998-as interjúban. A rendszerváltás után Magyarország átgondolta külpolitikai irányvonalát, és felmerült a NATO-csatlakozás lehetősége is. A teljes jogú tagsághoz vezető út azonban hosszú és bonyolult volt – a folyamat közel tíz évet vett igénybe. Magyarország hivatalosan 1999. március 12-én csatlakozott a NATO-hoz.

ez is érdekes lehet: 

Félreismertük volna Kádár Jánost? – Döbbenetes titkos információk derültek ki róla

Dmitrij Poljakov, a CIA szovjet kéme, aki megmentett minket a harmadik világháborútól

Ha ezt a cikket angolul is szeretnéd elolvasni vagy megosztani, kattints ide: Daily News Hungary