Az Európát Ázsiával összekötő földrajzi elhelyezkedése és a kereskedelem világában betöltött fontossága miatt Konstantinápoly, a mai Isztambul városa mindig is vonzó hely volt számos civilizáció és birodalom számára. A várost kiépítő bizánci birodalom kifinomult technikákat alkalmazva modern települést hozott létre, számos nagyszabású létesítménnyel. A bizánci világ csodái a mai napig bizonyítják a civilizációjuk nagyságát. Ennek egyik legékesebb bravúrját vesszük górcső alá, melyhez a föld alá kellett leereszkednünk: a Bazilika Ciszternába.
A világhíres Bazilika Ciszterna
A Bazilika Ciszterna monumentális terei nem ismeretlenek a mozirajongó körökben, hiszen egyedülálló szépsége számos film jelenetében köszön vissza. Elég, ha megemlítjük a közismert James Bond történeteket, vagy a Tom Hanks főszereplésével forgatott Infernot.
Konstantinápoly vízellátása
A bizánci időkben Konstantinápolyban általában mindenütt elterjedtek a ciszternák, mely hatalmas helyiségeket a lakosság ellátására szükséges víz tárolására építették. Ezek közül a legfontosabb és világviszonylatban is az egyik legnagyobb méretű a Bazilika Ciszterna.
Az édesvíztározókat jellemzően a vízvezetékek és mellékvezetékeik végpontjain állították fel, és a városi háztartásokat, a mezőgazdasági birtokokat, a császári palotákat, a fürdőket vagy katonai bázisokat látták el vízzel. A római korban épített ciszternák nem kis jelentőségű műszaki csodák: általános jellemzőik közé tartozik a vízálló oszlopok és bevonatok használata.
Az Isztambul nyüzsgő utcái alatt fekvő Bazilika Ciszterna egy grandiózus földalatti tároló, amelyet I. Justinianus bizánci császár (527-565.) 532-ben építtetett. A nagyközönség körében illetik „elsüllyedt palota” elnevezéssel a vízből kiemelkedő számos márványoszlopa miatt. Közismertebb neve mégis Bazilika Ciszterna, ugyanis a hagyomány szerint egy nagy köztér alá építették, ahol eredetileg egykor a „Sztoa Bazilika” állt.
A hatalmas bizánci bazilika, a Hagia Sophia közvetlen közelében található, 9800 négyzetméter területet foglal el a föld alatt és 80 000 köbméter víz befogadására képes. Építése 7000 munkást foglalkoztatott.
A Bazilika Ciszterna más összekapcsolt víztározókkal együtt kulcsszerepet játszott Konstantinápoly védelmében, hozzájárulva ahhoz, hogy a város közel 1000 éven át ellenálljon az ellenséges ostromoknak.
Írásos források szerint a ciszterna vízfolyásokon túl esővizet is gyűjtött, mellyel a császárok székhelyéül szolgáló Nagy Palotát és a környező épületeket, és a város vízszükségletének javát biztosította. Vizet biztosan kapott a környék vízvezetékeiből, de vízforrása, a szállítási útvonal, a mechanizmusok összességében azonban máig nem pontosan ismertek a történészek és a mérnökök számára.
A ciszterna 4,80 méter vastag, téglából épült falait és téglával burkolt padlóját „Horasan” mészből készült habarcsréteg teszi áthatolhatatlanná.
A ciszterna szerkezetét tartó 336 márványoszlop közül sokat ókori görög és római templomokból és romokból emeltek ki és alakítottak át. A vízben álló oszloprengeteg semmihez nem hasonlítható aurája okozza világhírét. Az oszlopfejek különböző jellegzetességeket mutatnak: némelyik a „korinthoszi” stílust tükrözi, míg mások egyszerű, dísztelen fejezettel tűnnek ki. Néhány szögletes vagy rovátkolt alakú oszlop kivételével a legtöbbjük hengeres alakú, a legérdekesebbek pedig az ún. Medúza-oszlopok, melyekről feltételezhető hogy Konstantin fórumának maradványai lehetnek.
Időtállóságát, stabilitását bizonyítja, hogy építése óta 22 jelentős földrengésről tudunk, melyet túlélt. Ez az ellenálló képesség kiemeli bizánci építőinek figyelemre méltó mesterségbeli tudását.
Konstantinápoly 1453-as oszmán meghódítása után használaton kívülre került, és nagyrészt feledésbe merült. 1545-ben a bizánci régiségeket kutató francia tudós, Petrus Gyllius fedezte fel újra, és ő hívta fel a figyelmet a ciszterna hatalmas méretére és történelmi jelentőségére. Az oszmánok a fontosságát felismerve, tisztították és karbantartották, bár már nem a palota vízellátására használták.
A modern korban, különösen a 20. században, a Bazilika Ciszterna története megváltozott, mivel számos restaurálási erőfeszítésen esett át építészeti integritásának és történelmi jelentőségének megőrzése érdekében. 1987-ben nyitották meg a nagyközönség számára múzeumként, bemutatva a bizánci mérnöki munka leleményességét. A hideg és félhomályos termekbe lépve a látogatók az ókori építészet békés világába repülnek, távol a város zajától.
Ma a ciszterna jelentős turisztikai látványosság, amely hangulatos betekintést enged a látogatóknak Isztambul múltjába. A lágy fénnyel megvilágított hatalmas tér egyedülálló élményt nyújt, amely kiemeli történelmi és kulturális jelentőségét.
A tároló látogatását a vízcseppek hanghatásai, és fények művészi játéka teszi élménydúsabbá, ami bravúros megjelenítéssel egyúttal összekapcsolja a jelent és a múltat. A kivetített színek hangsúlyozzák a tér építészeti lényegét, a fények és árnyékok váltakozása azonban kontraproduktív módon mégis állandóságot okoz.
Törökországi műemlékek bejárásával még ITT foglalkoztunk.
Forrás:
yerebatan.com
basilicacisterntickets.com
basilika-cistern.com
istambul.com
Forrás: