A statisztikák alapján már hallanunk kellett volna a földön kívüli civilizációk felől
A Fermi-paradoxont Enrico Fermi fizikus vetette fel, és az idegen életről alkotott elképzeléseink ellentmondására világít rá. Annak ellenére, hogy több milliárd csillag rendelkezik potenciálisan lakható bolygókkal, és galaxisunk kora elegendő időt biztosít a földön kívüli civilizációk fejlődéséhez és elterjedéséhez, nem találtunk bizonyítékot a létezésükre.
A kapcsolatfelvétel hiánya furcsa, tekintve, hogy egy technológiailag fejlett civilizáció elméletileg néhány millió év alatt gyarmatosíthatná az egész Tejútrendszert. Ez pedig a kozmikus időskálán szinte csak egy szempillantás.
Miért nem küldtek még jelet a földön kívüli civilizációk?
Az egyik dolog, amit figyelembe kell venni, az a lehetséges civilizációk száma. A Drake-formula egy matematikai képlet, amelyet Frank Drake csillagász dolgozott ki, hogy megpróbálja megbecsülni a Tejútrendszerben található aktív, kommunikatív földön kívüli civilizációk számát.
A Universe Today szerint a formula több tényezőt vesz figyelembe, többek között a csillagkeletkezés ütemét, a bolygókkal rendelkező csillagok hányadát, az egy csillagra jutó lakható bolygók számát, az életre alkalmas bolygók hányadát, illetve az intelligens élet kialakulásának hányadát, a kimutatható kommunikációs technológiákat kifejlesztő civilizációk számát és az ilyen civilizációk átlagos élettartamát.
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
A Drake-formula alapján számos földön kívüli civilizációnak kellene léteznie, de a SETI-hez hasonló kutatások mégsem észleltek jeleket. A New York-i Egyetem munkatársa, Matthew Civiletti által írt tanulmány egy olyan módszert kínál, amellyel kideríthetjük, mennyire valószínű, hogy már észleltünk jelet, ha egy adott számú civilizáció sugározna.
Ha az esély kicsi, akkor nem meglepő, hogy még nem észleltünk egyet sem. Ha viszont nagy, akkor lehet, hogy jelentőséget kell tulajdonítanunk a hallgatásnak. A tanulmány azt is bemutatja, hogy ezek a valószínűségek hogyan segíthetnek leszűkíteni a Drake-formula lehetséges értékeit.
A tanulmány a probléma geometriai aspektusainak vizsgálatával kezdődik, majd kiszámítja egyetlen jel észlelésének valószínűségét, és ezt kiterjeszti a legalább egy észlelés valószínűségére. Korábbi tanulmányokra építve pontos megoldást kínál két dimenzióban, és gyakorlati közelítést az egyszeri megfigyelésekre, megmutatva, hogy a Föld helyzete egyszerű esetekben nem befolyásolja az észlelési esélyeket.
Ez megkönnyíti a modell alkalmazását összetettebb forgatókönyvekre. A legfontosabb hozzájárulás az, hogy ezeket az eredményeket összekapcsolja a Drake-formulával, megmutatva, hogy a SETI-észlelések hiánya hogyan segíthet a paraméterek szűkítésében.
A munka a hiányosságai ellenére azt sugallja, hogy az idegen civilizációk által észlelt elektromágneses jelek hiánya határt szabhat annak, hogy hány ilyen civilizáció létezik. Bizonyos feltételek mellett a modell 99%-os esélyt jósol legalább egy jel észlelésére akkor, ha a földön kívüli civilizációk becsült száma a formula alapján 1 körül van.
Bár ez egy alapmodell, azt mutatja, hogy még a SETI-eredmények hiánya is segíthet kizárni a földön kívüli civilizációk számának és élettartamának bizonyos kombinációit, ami később segíthet a Fermi-paradoxon megoldásában.
A Civilettiéhoz hasonló tanulmányok segíthetnek a paradoxon jobb megértéséhez. A modellezés a Drake-formula kombinálásával rávilágít arra, hogy még a bizonyítékok hiánya is lehet értékes.
Ahogy a módszereink fejlődnek, egyre inkább képesek lehetünk arra, hogy a nem-észleléseket ne zsákutcaként, hanem olyan adatokként használjuk, amelyek finomítják a kozmoszról és az abban elfoglalt helyünkről alkotott képünket.
Érdemes elolvasni:
