Az elmúlt években egyre több tudós kezdte el vizsgálni azt az elképzelést, hogy az univerzum nem csupán egy fizikai tér, hanem valójában egy hatalmas, információt tároló és feldolgozó szuperszámítógép lehet. Ebben a koncepcióban a gravitáció kulcsfontosságú szerepet játszik, mivel az lehet az a mechanizmus, amely az univerzum információs struktúráját összetartja és működteti.
A gravitáció, amelyet hagyományosan a tömeggel rendelkező testek közötti vonzóerőként ismerünk, új megvilágításba kerülhet, ha információelméleti szempontból vizsgáljuk. Egyes kutatók szerint a gravitáció nem más, mint az univerzum információs hálózatának megnyilvánulása, amely az adatokat nem csupán tárolja, hanem folyamatosan fel is dolgozza.
Ez az elképzelés összhangban áll azzal a nézettel, hogy a téridő maga is egyfajta kvantuminformációs hálózat, amelyben az információ a legkisebb egységekben, úgynevezett kvantumbitekben, azaz qubitekben van kódolva.
Az Earth.com szerint számos tudós vizsgálta már a gravitáció nem hagyományos értelmezését. Azzal érveltek, hogy a gravitáció hagyományos erő helyett az adatok szerveződésének elvéből eredhet. Eszerint a tér szövete úgy működhet, mint egy információs rács, vagyis, ha az anyag vagy energia kaotikusan van elrendezve, akkor a rendszer egyszerűbb állapotokat keres, amelyek kevesebb adatpontot igényelnek.
Ha a tér elkülönült egységekből áll, mint például a pixelek, akkor minden általunk látott objektum pozíciók és állapotok véges halmazából épül fel. Ez az elképzelés megkérdőjelezi azt a régi hiedelmet, hogy a tér sima és folytonos. Emellett azt is sugallja, hogy az univerzum nem egyszerűen csak szabályokat követ, hanem talán utasításokat futtat. Ebben a felfogásban a csillagoktól az atomokig minden azért viselkedhet úgy, ahogyan, mert kódolt parancsokat követ.
Az elmélet egyik fő bizonyítéka a fekete lyukak termodinamikai tulajdonságaiban rejlik. A fekete lyukak eseményhorizontján tárolt információ mennyisége a horizont felületével, nem pedig a térfogatával arányos, ami arra utal, hogy az univerzum információs tartalma egy kétdimenziós felületen kódolódik, miközben a mi háromdimenziós világunk ebből a kétdimenzióban tárolható információból áll össze. Ezt a jelenséget holografikus elvnek nevezik, amely szerint a gravitáció és a téridő geometriája az információ holografikus vetülete.
Ez az elmélet új perspektívát kínál a gravitáció megértésére, amely eddig leginkább az általános relativitáselmélet keretein belül volt értelmezve. Ha az univerzum valóban egy szuperszámítógép, akkor a gravitáció lehet az a kód, amely összekapcsolja a kvantummechanikai és a gravitációs jelenségeket, így segítve a fizika két alapvető elméletének egyesítését.
Az univerzum számítógépként való felfogása nem csupán filozófiai spekuláció, hanem egyre több fizikus által támogatott hipotézis, amelyet a kvantuminformációs tudományok és a kozmológia határán végzett kutatások támasztanak alá. Ez a megközelítés új utakat nyithat meg a világegyetem működésének megértésében, és akár a jövő technológiáinak alapját is képezheti.
A gravitáció tehát nem csupán egy erő, amely a tömegeket vonzza, hanem egyben az univerzum információs rendszerének kulcseleme lehet. Az univerzum, mint gigantikus szuperszámítógép, amelyben az információ holografikus módon van tárolva és feldolgozva, forradalmi gondolat, amely új fényt vet a fizika és a kozmológia legnagyobb kérdéseire.
Érdemes elolvasni:
- Hoppá: a Holdnak hamarosan már saját időzónája is lehet!
- Lehet, hogy nem minden fekete lyuk rendelkezik szingularitással
- Szenzáció: Naprendszerünk új bolygóját fedezhették fel tudósok!
Forrás: