UFO-k építették a piramisokat? Dehogyis!

A piramisok annyira meghaladják korukat, hogy egyesek szerint csak az ufók építhették őket. Nem így van.

A piramisok összetettsége jelentős kihívás elé állítja az ókori Egyiptomot tanulmányozó régészeket. Pontosan hogyan tudott ez a civilizáció ilyen csodálatos és technikailag precíz műemléket építeni? A Stonehenge-hez hasonlóan számos elmélet létezik, még egy-összeesküvés-elmélet is, amely azt a provokatív kérdést teszi fel: vajon földönkívüliek építették az ókori egyiptomi piramisokat?

Az elmúlt években számos régészeti lelet született, amelyek megváltoztatják a tudományos álláspontot arról, hogyan építették az ókori egyiptomiak piramisait, írja a History Extra. Azonban egyik sem olyan lenyűgöző, mint a piramisok legújabb tanulmányának legújabb eredményei.

Új lehetséges magyarázat az építésre

Egy nemrégiben készült jelentésből kiderül, hogy már 4700 évvel ezelőtt is fejlett építési technikákat alkalmaztak, többek között hidraulikus emelőrendszert és lépcsőzetes építési módszert, amelyet „vulkánszerűen” építettek.

A kutatás szerint a Dzsószer-piramis építéséhez hidraulikus emelőszerkezetet használhattak, amely az építmény közepén keresztül emelte fel a tömböket, hasonlóan a vulkánban felszálló lávához, írja a CNN.

A legfontosabb felfedezés egy egyedülálló aknaszerkezetet érint, amely a piramis alatt található. Ezt az aknát valószínűleg arra használták, hogy a nehéz kőtömböket víznyomással felfelé mozgassák, ami a hatalmas tömbök elmozdítását sokkal könnyebbé tette, mint korábban gondolták.

Korábban a piramisépítésről legtöbbet olyan elméleteket ismertünk, amelyekben nagy munkáscsapatok köveket vonszoltak rámpákon keresztül. Bár ez a módszer valószínűleg még mindig szerepet játszott, az új eredmények arra utalnak, hogy az ókori egyiptomiak olyan fejlett mérnöki módszereket is alkalmaztak, amelyeket korábban nem gondoltak volna lehetségesnek abban a korban.

Komplex mérnöki megoldások

A tanulmányt Dr. Xavier Landreau, a CEA Paleotechnikai Intézet munkatársa vezette, és egy hidrológusokból álló csapat is részt vett benne. Eredményeik olyan vízgazdálkodási rendszerre utaltak, amely a korhoz képest jelentősen kifinomult lehetett.

Dr. Landreau és csapata műholdas radarképeket használt fel, amelyek segítségével azonosították a Gisr el-Mudir kőből épült burkolatot, amely „egy ellenőrző gát minden technikai jellemzőjével” rendelkezik. Vagyis egy olyan gát, amelyet a hirtelen áradások megfékezésére és az üledék felfogására használtak volna.

Dr. Landreau megállapításaiban kifejtette: „Az árok déli szakaszán található monumentális, lineáris, sziklába vájt szerkezet egyesíti magában egy vízkezelő létesítmény műszaki követelményeit: egy ülepítőmedence, egy visszatartó medence és egy tisztítórendszer. Ez a berendezés valószínűleg üledékmentes vizet irányított a piramison belüli hidraulikus emelőrendszer táplálására.”

De hogy került víz a sivatagba?

A válasz egyszerű, de ismernünk kell hozzá a földtörténeti kontextust.

Ahogy Dr. Landreau tanulmányában rámutatott, a harmadik dinasztia időszaka egybeesett a Zöld Szahara időszakának második felével, egy olyan időszakkal, amikor Észak-Afrikában sokkal több eső, növényzet és természetesen víz volt. Sőt, még azt is elmondta: „A negyedik dinasztia előtt több gondot okozott az árvíz, mint a vízhiány”.

Bár a kutatás jelenleg csak elméleteket kínál arra vonatkozóan, hogyan épültek a piramisok, egy sokkal valószínűbb forgatókönyvet kínál, megmutatva, hogy egy ősi civilizáció hogyan használhatta a találékonyságot arra, ami korábban lehetetlennek tűnt.

Ez is érdekelhet:

• Mit keresett két 18. századi dániai hajó Costa Rica partjainál?
• Egyetlen fog változtathatja meg azt, amit a kereszténységről eddig gondoltunk
• Mit ettek az első magyarok a honfoglalás idején?

Kiemelt kép: depositphotos.com