Egyetlen fog változtathatja meg azt, amit a kereszténységről eddig gondoltunk

A közelmúltban Jeruzsálem közelében, a Khirbat el-Masani nevű bizánci kori kolostor romjai között jelentős régészeti lelet került elő, amely alapjaiban rengeti meg az eddigi elképzeléseket a korai keresztény aszketizmus nemi szerepeiről.

A Popular Mechanics beszámolója szerint egy olyan 1500 éves női csontvázat tártak fel, amelyet nehéz vasláncokkal kötöztek meg. Ez az első régészeti bizonyíték arra, hogy nők is gyakorolták az extrém önmegtartóztatásnak ezt a formáját a bizánci korban. Az aszkézis a testi és lelki vágyak megvonásának gyakorlata, amelyet a spirituális tökéletesség elérése érdekében végeztek.

A bizánci kereszténységben az aszkézis különösen szélsőséges formái, például a láncokkal való önmegtartóztatás, jól ismertek voltak, amelynek célja a test korlátozása és a lélek felemelése volt. Ezeket a láncokat gyakran a nyakra, karokra, lábakra és a hasra helyezték, vaslemezekkel vagy korongokkal kiegészítve, amelyek páncélszerű megjelenést kölcsönöztek a testnek.

Korábban úgy vélték, hogy az ilyen extrém önsanyargatás kizárólag férfi aszketák és szerzetesek kiváltsága volt, akik a testüket ilyen módon korlátozták, hogy elmélyítsék lelki életüket. Az új lelet azonban megcáfolja ezt a feltételezést, hiszen a maradványokról a DNS- és proteomikai vizsgálatok során kiderült, hogy egy nő volt.

Idősebb és ifjabb Oszlopos Simeon. Neemah Al-Mussavir festménye (1699).

A női csontvázat egy sírban találták meg, amelyet tiszteletből a templom szentélye alatt, a bema közelében helyeztek el. A testet 12-14 vasgyűrű fogta körbe a karokon vagy kezeken, 4 a nyakon, és legalább 10 a lábakon, továbbá vaslemezek voltak a hasán, amelyek a gyűrűkhöz kapcsolódtak. Egy apró kereszt is előkerült a sírból, amely vallási elkötelezettségét jelzi.

A Haaretz szerint a kutatók azt feltételezik, hogy a nő valószínűleg egy, a a 4-7. század között működött kolostor tagja volt, amely a keresztény zarándoklatok fontos állomása volt Jeruzsálem közelében. Ez a kolostor valószínűleg nem csupán lelki menedéket nyújtott, hanem a zarándokok számára is pihenőhelyül szolgált. A nő jelenléte és az általa gyakorolt extrém aszketizmus új megvilágításba helyezi a bizánci kori vallási közösségek női szerepét, amelyet eddig kevésbé ismertünk vagy elismertünk.

A bizánci korban a nők társadalmi szerepe általában korlátozott volt, főként a háztartásra és a családra összpontosított. A vallási életben is inkább alárendelt szerepet töltöttek be, és a női vezetés a keresztény egyházban nem volt elfogadott. Ugyanakkor történelmi forrásokból ismert, hogy a 4-5. században több nő is vállalt aszketikus életmódot, például Melánia az Idősebb és Melánia a Fiatalabb, akik gazdag római arisztokraták voltak, de lemondtak vagyonukról és kolostorokat alapítottak.

A Kr. e. 5. században élt görög teológus, Küroszi Theodorétosz is megemlíti, hogy nők, például Marana és Küra több évtizeden át láncokkal kötötték meg magukat, ezzel is kifejezve önmegtartóztatásukat és lelki elkötelezettségüket. Ez a felfedezés nemcsak a női aszketizmus fizikai bizonyítékát adja, hanem alapjaiban kérdőjelezi meg a korábbi feltételezéseket a nemek szerepéről a korai keresztény vallási gyakorlatokban. A „láncok szerzetesnője” példája arra utal, hogy a nők aktívabb és radikálisabb szerepet vállaltak a spirituális életben, mint azt korábban gondoltuk.

A kutatók szerint ez az új ismeret további kutatásokra ösztönöz a bizánci kori vallási közösségek női tagjainak életéről és szerepéről, valamint a vallási aszketizmus társadalmi és nemi dimenzióiról. A jeruzsálemi lelet tehát új perspektívát nyit a keresztény aszkézis történetében, és rámutat arra, hogy a vallási önmegtartóztatás nem kizárólag férfiak kiváltsága volt, hanem nők is vállalták a test és lélek radikális fegyelmezését. Ez a felfedezés gazdagítja a korai kereszténység megértését, különösen a nemek és a vallási gyakorlatok összefüggéseiben.

Érdemes elolvasni:

• Mit ettek az első magyarok a honfoglalás idején?
• 2 ezer éves, különleges egyiptomi erődítményt tártak fel régészek
• Régi magyar szavak, amiket ma már alig értünk pedig zseniálisan hangzanak

Címlapképünk illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com