Kávéház, lóverseny, színház és flipper: Így szórakoztak a magyarok a 20. században
Kávéházban vitatkoztak, színházban mutatkoztak, lóversenyen izgultak: A 20. századi magyar városokban a szórakozás nagy része még élő közösségi térben zajlott. A kávéházak, lóversenyek, szalonok és színháztermek nemcsak kikapcsolódást jelentettek, hanem társadalmi színpadot is: ahol minden mozdulat, öltözék és mondat számított.
Színház vagy szalonest, a vasárnapi csúcspont
A színházlátogatás a 20. század első felében is kiemelkedő kulturális eseménynek számított. A Nemzeti Színház, a Vígszínház vagy a budai Kis Színkör estéről estére megtelt elegánsan öltözött nézőkkel, akiknek a színház nemcsak a műveltség, hanem a társasági élet egyik fő színtere is volt. Vidéken sem volt másként: például Szeged, Debrecen, Kecskemét mind virágzó színházi élettel büszkélkedhetett.

Elegáns közönség a Magyar Állami Operaház nézőterén / Kép: Fortepan / 229826
A közönség szigorú kritikusként figyelte a darabokat, és gyakran maga is része volt a társadalmi játéknak: ki hova ül, milyen ruhában, kivel érkezik – ezek is beszédtémát szolgáltattak a másnapi kávé mellett.
Emellett a polgári otthonokban szokás volt hétvégenként úgynevezett szalonesteket tartani, ahol barátok, rokonok, ismerősök gyűltek össze. Valaki zongorázott, más felolvasott egy friss verset vagy novellát, volt, ahol sakkoztak vagy kártyáztak, és mindig akadt valaki, aki lelkesen filozofált az „új idők szeléről”.
Ezek az esték nemcsak a szórakozásról szóltak – ezek voltak a kapcsolatépítés, a véleménycsere, a kultúrafogyasztás bensőséges alkalmai. Sok fiatal művész itt mutatta meg először magát: egy friss verset, egy új dalt vagy gondolatot. És persze itt is számított a megjelenés: mit visel valaki, mit mond, és kivel érkezik.Különösen a városi értelmiség és a tehetős polgárság körében volt ez elterjedt forma, afféle szellemi klub, ahol nem kellett tagsági díjat fizetni, csak hozni valamit: gondolatot, történetet, jelenlétet.
Lóverseny és kávéház, a közélet melegágyai
A lóversenyek a 20. század első felében igazi tömegszenvedélynek számítottak, különösen a városi polgárság körében. A fővárosban a Városliget melletti ügetőpálya, később pedig a Kincsem Park volt a futamok központja. A lelátók, páholyok és a füves nézőtér minden társadalmi réteget vonzottak: jöttek elegáns hölgyek napernyővel, urak frakkban, de melósok is, akik pár fillérrel próbáltak szerencsét. A lóverseny így nemcsak sport, hanem társasági esemény is volt. Egy hely, ahol az izgalom, a szerencse és a közösségi élmény összeért.

Tömeg a lóversenypályán egy korabeli futam előtt / Kép: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn
És ha már közösségi élmény: A lóversenyek gyakori témák voltak az akkoriban nagy népszerűség övezte kávéházakban is. A kávéház több volt, mint egy hely, ahol kávét lehetett kapni- inkább társasági központként működött, különösen Budapesten. Japán, Centrál, Hadik, New York – legendás nevek, amelyek mögött kultúra, fröccsös eszmecserék és órákig tartó üldögélés rejtőzött. Az újságolvasás, politizálás, eszmefuttatások természetes közegeként szolgált.
Játéktermek és automaták, a korabeli flipperkultúra
A 20. század elején Budapesten (és néhány nagyobb vidéki városban is) megjelentek az úgynevezett automatakávéházak vagy „penny arcade”-ek, ahol pénzérmével működő gépeket lehetett kipróbálni. Ezek a helyek afféle előfutárai voltak a mai játéktermeknek, csak nem villódzó neonfényekkel, hanem sárgaréz gombokkal, fából készült kabinokkal és nyikorgó fogaskerekekkel.

Fiatalok játszanak egy flippergéppel egy az 1960-as években. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor
A kínálat színes volt: szerencsekerekek, sorshúzó masinák, mozgóképes „kiváncsiságszekrények”, ahol bepillantást lehetett nyerni egzotikus világokba. Volt, amelyik szerelmi jóslatot adott, más az aktuális „intelligenciád” értékét közölte egy vicces rajz társaságában. Akadt, amelyik csak annyit tudott, hogy forog és csillog – de már az is elég volt a nevetéshez.
A fiatalok imádták, de a felnőttek sem néztek ferde szemmel azokra, akik „megnyomták a kart még egyszer, hátha most szerencséjük lesz”. Ezek a helyek a modern szórakoztatóipar egyik első formái voltak, ahol nem kellett se műveltnek, se elegánsnak lenni – csak kíváncsinak.
Ma már elég pár kattintás, hogy sorozatot nézzünk vagy zenét hallgassunk, de volt idő, amikor a szórakozás főként az utcán, kávéházban vagy lóversenypályán zajlott. És bár sok minden megváltozott, a közösségi élmény iránti vágy nem múlt el, csak a körülmények változtak meg.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Kánikula túlélőcsomag a régi idők okos trükkjeivel
A Föld aranykészletének 99,999%-a még a bolygó mélyén van – ki szerzi meg?
Transzatlanti kapcsolatok és geopolitikai verseny Közép-Európában
Régen ez is szakma volt? A legbizarrabb foglalkozások a történelemből
Egy szupernóva maradványa lehet a csillagászokat lázban tartó rejtélyes égi jelenség!
A magyar író, akinek betiltották a műveit de mégis világsikert aratott