Napóleon tekintélyes jutalmat kínált: az ebből született találmány pedig ma is ott van minden kamrában

1795-ben Napóleon nagy jutalmat tűzött ki: 12 000 frank annak, aki új módszert talál a katonák tartós élelmezésére. A megoldás meglepő helyről érkezett, és forradalmasította a világ étkezését.

Egy éhes hadsereg

A napóleoni háborúk alatt az egyik legnagyobb kihívást a hadsereg ellátása jelentette. Több százezer katonának kellett elegendő élelmet biztosítani, úgy hogy az háborús körülmények között is sokáig fogyasztható maradjon. A 18.századfordulón Franciaország Európa-szerte hadban állt, Napóleon pedig híresen jó hadvezér és stratéga révén tudta: a katonák élelmezése egy kulcsfontosságú elem egy hosszabban elhúzódó háború esetén.

„Csak a korgó gyomrok forradalma veszedelmes.”
– Bonaparte Napóleon

A modern tartósítás előtti időkben az emberek minden hozzáférhető módszerrel próbálták megőrizni az élelmet. Sózással, füstöléssel, napon szárítással és zsírban való tárolással konzerválták a húst és halat. A hidegebb éghajlatokon a jég és a fagy természetes hűtőként szolgált: például jégvermekben, pincékben vagy jégből épített tárolókban őrizték az élelmet.

Mindezek a hagyományos módszerek azonban már nem bizonyultak elegendőnek a 18. századi, hosszú és kiterjedt háborúk során, amikor a hadseregek gyors, megbízható és nagy mennyiségű élelemellátásra szorultak. Ezért Napóleon 12 000 francia frankot ajánlott fel annak, aki új módszert tud kidolgozni az élelmiszerek hatékonyabb tartósítására. Ezzel a francia császár akaratlanul is az élelmiszeripar egyik legnagyobb forradalmát is elindította.

A felfedezést egy párizsi cukrász, Nicolas Appert hozta

1795-ben egy párizsi cukrász és séf, Nicolas Appert kezdett kísérletezni az élelmiszerek tartósításával. A borospalackok parafadugóval való lezárása ihlette meg őt: Az ételt megfőzte, majd parafadugóval lezárt üvegekbe töltötte, így lehetővé vált nagyobb mennyiségű és változatos ételek tartósítása és szállítása. Az üvegeket vászonba csavarta, majd forró vízben főzte addig, amíg a benne lévő étel szerinte kellően átfőtt. A módszere még nem volt tökéletes, de Appert sikeresen konzervált gyümölcsöket, zöldségeket, leveseket, lekvárokat, tejtermékeket és gyümölcsleveket is.

Nicolas Appert portréja: a konzerválás úttörője (1795)

Később az angolok továbbfejlesztették ezt a módszert, és az üveg helyett különleges fémdobozokat kezdtek használni. Így született meg a ma is használatos konzerv. A tartósítás lényege a hőkezelés volt, amellyel elpusztították a romlást okozó baktériumokat – bár ezt akkoriban még inkább tapasztalati úton ismerték fel, nem tudományos módszerekkel.

Csak mintegy ötven évvel később, Louis Pasteur bizonyította be, hogy a hőkezelés valóban elpusztítja a baktériumokat: az ő módszere volt az első igazán hatékony eljárás. Pasteur akkoriban úgy gondolta, hogy az étel romlását a levegő okozza, ezért célja az volt, hogy a levegőt eltávolítsa az ételekből.  A „pasztőrözés” kifejezés is az ő nevéhez fűződik.

Az új módszer fogadtatása

Nicolas Appert módszere kezdetleges volt, mégis meglepően jól működött, és gyorsan bevált a gyakorlatban.

„Minden egyes üvegben – ráadásul csekély költséggel – ott rejlik egy dicsőséges édesség, amely a tél közepén is a májusra emlékeztet” – írta Alexandre Grimod de la Reynière, a korszak híres gasztronómusa.

Ahogyan az Independent is megjegyzi, a francia kormány is nagy lelkesedéssel fogadta az úttörő találmányt. 1810-ben a francia belügyminisztérium megítélte Appertnek a 12 000 frankos támogatást, azzal a feltétellel, hogy nyilvánossá teszi az eljárását. Appert eleget tett ennek: még abban az évben megjelentette L’art de conserver les substances animales et végétales című könyvét – az első, élelmiszer-tartósításról szóló modern szakmunkát. Bár Appert nem vált gazdaggá a találmányából, de élete végéig elismerték munkásságát.

Egy Peter Durand nevű brit kereskedő 1810-ben szabadalmaztatott egy újfajta konzervdobozt Angliában, azt állítva, hogy egy „külföldi barátjától” hallott a tartósítás módszeréről. Ő maga nem foglalkozott gyártással, hanem eladta a szabadalmat két vállalkozónak, Bryan Donkinnak és John Hallnak, akik megnyitották az első kereskedelmi konzervgyárat. 1813-ra már a brit hadsereg is az ő termékeikkel látta el katonáit, ezzel a konzerv hivatalosan is hadi-ellátási eszközzé vált, és később világszinten is elterjedt.

Kapcsolódó cikkek:

• Napóleon seregei súlyos károkat okoztak Magyarországnak
• A történelem leghosszabb háborúja 781 évig húzódott
• Ez történt Napóleon egyiptomi expedíciója során