A várnai csata ezért dőlt el a törökök javára

I. Ulászló a várnai csatában Jan Matejko festményén (Wikipédia)

477 évvel ezelőtt vívták a várnai csatát a Hunyadi János vezette magyar hadak a törökök ellen. A várnai csata fordulópont volt a törökellenes háborúkban: a Magyar Királyság és szövetségesei egy eredményes esztendő után sosem gyűjtöttek ekkora sereget és ezzel sem sikerült kicsikarni a győzelmet. A várnai csata megerősítette a törökök hatalmát a Balkánon és világossá tette, hogy sokkal nagyobb erőt kell ellenük fordítani.

Várnai csata: a hosszú hadjárat megkoronázása

Az úgynevezett “hosszú hadjárat” a magyar történelem egyik legsikeresebb hadi vállalkozása volt a törökellenes háborúk évszázadai során. A keresztes hadjáratot 1443. január 1-én hirdette ki IV. Jenő pápa azzal a céllal, hogy kiűzzék a törököket a Balkán-félszigetről. Az előző esztendőkben II. Murád szultán vezetése alatt a Török Birodalom komoly sikereket könyvelhetett el.

1439-ben elfoglalták Szendrőt, és ezzel teljessé tették a Szerb Despotátus meghódítását.

1440-ben pedig megostromolták Nándorfehérvárt, ami csak a Thallóczy János (Jován) vránai perjel vezette védők kitartásának köszönhetően maradt magyar kézen. A törökök már Erdély és Magyarország területére is rendszeresen betörtek. A betörő török csapatok ellen aratott fényes győzelmeinek köszönhette Hunyadi János, hogy elnyerte a magyar királyok, Zsigmond, Habsburg Albert és I. Ulászló bizalmát és fontos tisztségeket kapott tőlük.

A hosszú hadjárat pápai támogatásának köszönhetően tekintélyesebb külföldi kontingens is érkezett, és a magyarországi polgárháborúban is tűzszünet következhetett. A keresztény sereg zöme magyarokból, csehekből és lengyelekből állt. A sereg legfontosabb katonai vezetője a törököket többször legyőző Hunyadi János volt. A Török Birodalom ekkoriban a Karamanida emírekkel folytatott harcokkal volt lekötve keleten, akik elfoglalták és lerombolták Ankarát és Küthayát is. Hogy a szultán ne tudjon időben mozgósítani, a hadjáratot későn, októberben kezdték el. (A szultán katonáinak jelentős része ekkor a betakarítás utáni adók begyűjtésével foglalkozott).

II. Murád szultán íjgyakorlás közben (Wikipédia)

A Hunyadi János vezette sereg ezért szórványos ellenállással találkozott. A legnagyobb győzelmét Nis városánál aratta, majd elfoglalta Szófiát is. A Zlatnica-hágónál azonban jelentős török ellenállásba ütköztek, és minden próbálkozás ellenére vereséget szenvedtek. A visszavonuló keresztény sereget a törökök többször próbálták csapdába csalni, de Hunyadi János valamennyi alkalommal legyőzte őket. Bár a hosszú hadjárat nem ért el tartós sikert, a Török Birodalom a történelme során először, és mint kiderült, sokáig utoljára, megrendült.

A várnai csata fordulatai

Murád szultán hosszú ideje fontolgatta a trónról való lemondását, és ezt meg is tette, miután úgy tűnt hogy békekötéseivel Keleten és Nyugaton is biztosította fia számára a birodalom határait. I. Ulászló király azonban a magyar rendek és a pápa biztatására úgy vélte, hogy a török csak időt akart nyerni, és Hunyadi Jánossal egyetértésben a hadjárat folytatása mellett döntött. A valamivel kisebb keresztény sereg ezúttal kicsit más utat választott és a Duna mentén nyomult előre. A törökök visszahívták Murád szultánt a trónra, aki Várnánál találkozott a Hunyadi János vezette sereggel.

A körülbelül húszezer fős keresztény sereg háromszor akkora oszmán túlerővel nézett szembe.

A keresztény sereg haditanácsán a pápa legátusa, Giuliano Cesarini, aki a hadjárat lelke volt, azt javasolta, hogy a huszita szekereket kihasználva védekezzenek a törökök ellen. A jelenlévő magyar nemesek egy része hajlott a bíboros javaslatára. Hunyadi János és a király viszont ellenezte, ezért az ő haditervük valósult meg, amely részenként akarta megverni a túlerőben lévő törököket.

November 10-én Hunyadi János támadásával kezdődött a várnai csata. A törökök azonban lerohanták a keresztény sereg jobbszárnyát. A könnyűlovas támadás azonban sikertelen maradt, a keresztények győztek, sőt üldözőbe vették a törököket. A soraik azonban felbomlottak, így a szpáhik támadása felkészületlenül érte őket. A keresztény sereg jobbszárnya nem tudott kitartani a törökök ellen, és visszavonulás közben a szpáhik felmorzsolták. Hunyadi János, hogy megfordítsa a csata menetét, megtámadta és szétzúzta a szpáhikat.

Várnai csata (Wikipédia)

Közben a várnai csata balszárnyán Szilágyi Mihály vezetésével harcoltak a törökök ruméliai (európai) seregteste ellen. A harcot az döntötte el, hogy Hunyadi a saját csapataival képes volt itt is közbeavatkozni, és a maga javára fordítani az ütközetet. A törökök ezen a szárnyon is megfutottak.

Talán a két szárnyát is elvesztő török sereg ingerelte fel I. Ulászló királyt, aki Hunyadi kifejezett kérése ellenére nekirontott a még érintetlen török centrumnak. A király csaknem eljutott Murád szultánig, ám legyűrték és a fejét levágták. A török sereg ezt látva általános rohamra indult. A demoralizált keresztény sereget Hunyadi János sikertelenül próbálta összefogni és szervezetten visszavonultatni.

A várnai csata következményei

Murád szultán olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy még három napig várt, mire elhitte, hogy megnyerte az ütközetet. Nem sokkal az ütközet után ismét lemondott a trónról, és fia, II. (Hódító) Mohamed megkezdhette első uralkodását. (Később egy janicsárlázadás 1446-ban visszahívja Murádot további öt évre a török trónra).

Hunyadi János csak nagy nehézségek közepette jutott haza. Brankovics György szerb despota elfogta, de végül el kellett engednie, miután a magyar rendek háborúval fenyegették meg őt. Mivel V. László maradt az egyetlen szóba jöhető király, aki azonban még csak kicsiny gyermek volt. Ráadásul Ausztriában nevelkedett III. Frigyes gyámsága alatt. Ezért megnyílt az út Hunyadi János további felemelkedése előtt. Először 1445-ben az öt országos főkapitány egyikévé választották, majd 1446-tól ő lett Magyarország kormányzója, amely tisztségében kibontakoztathatta uralkodói tehetségét is.

1448-ban még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy az albán felkelőkkel együtt felszabadítsa a Balkán-félsziget egy részét, ám Rigómezőnél vereséget szenvedett. Öt évvel később, 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt és birodalmuk központjává tették.