573 éve vívta Hunyadi János a többnapos rigómezei csatát
1448. október 17-étől több napos ütközetet vívott egymással a Hunyadi János vezette magyar sereg, és az oszmán törökök hadereje. Rigómezőnél, a magyar középkor kevés számú többnapos csatája végül Hunyadi vereségével zárult. A csatát követően Magyarország nem indított több támadó hadjáratot, a Balkán hatalmi viszonyai pedig végleg átrendezőtek a törökök javára.
Két stratégia a törökök ellen
Az Oszmán-Török Birodalom 1354-től folyamatosan terjeszkedett a Balkán-félszigeten, és az eleinte csekélynek tűnő veszély néhány évtized alatt hatalmasra növekedett. A Magyar Királyságban alapvetően két stratégia fogalmazódott meg a törökök megállítására. Az egyik, amely Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387 – 1437) alatt vált követett politikává. Ezek szerint a Magyarország déli határain felállt végvári vonalnak a feladata, hogy megállítsa a török betöréseket és képes legyen megvédeni az országot a török előrenyomulástól.
Hunyadi János azonban más stratégiában gondolkodott.
Hadvezéri működése alatt arra törekedett, hogy a törököket a saját balkáni hátországukban kell megverni. Ehhez pedig egy támadó hadjárat szükséges, amely nemzetközi keresztény összefogással valósul meg. Az így összehívott keresztes hadjárat alkalmas lehet arra, hogy egyszer és mindenkorra kisöpörje a muszlim törökök jelentette veszélyt Európából.
Hunyadi legnagyobb saját serege
Az 1444-es várnai vereség azonban fontos fordulópontnak számított az európai segítség érkezésében. Míg azt megelőzően Nikápolynál jelentős külföldi segédhad is harcolt, Várnát megelőzően pedig a Boszporuszt (végül sikertelenül) elzárni szándékozó hajókat is felszereltek és állandó pénzügyi segítséget folyósítottak, a várnai vereséget követően ezek a segítégek elapadtak.
Ráadásul Hunyadi Jánosnak rendeznie kellett a magyarországi viszonyokat is.
Az 1446-ban kormányzónak választott Hunyadi előbb a Cilleieket kényszerítette békére, majd III. Frigyes német-római császártól szerezte vissza az általa megszállt Győrt.
A várnai csata egy lengyel krónikából (Wikipédia)
Ezt követően lehetősége nyílt új hadjárat szervezésére. A külföldi segítség azonban elmaradt. 1447-ben új pápát választottak V. Miklós személyében, aki ugyan szavakkal támogatta Hunyadit, ám tevőleges segítséget a frissen szerzett hatalma okán nem tudott nyújtani. A török ellen a történelem során Magyarországot gyakran segítő Velence is inkább a szultánnal megkötött 1446-os béke megtartására törekedett. A francia király ősei nikápolyi vereségére hivatkozott. Alfonz, Aragónia törökellenes politikát folytató királya pénzbeli segítséget ígért, Hunyadi fel is ajánlotta neki a királyságot, ám a tervekből végül nem lett semmi.
Hunyadi végül elsősorban a saját erejére támaszkodva vágott neki a hadjáratra. A közel húszezres sereg a legnagyobb létszámú had volt, amelyet valaha összeszedett segítség nélkül. A célja vélhetően az lehetett, hogy egyesítse az erejét a Kasztrióta György (másik nevén Szkander bég) vezette albán felkelőkkel, akik hosszú ideje harcoltak a törökök ellen.
A többnapos csata
Az albánokkal való egyesülés azonban nem sikerült, mivel Kasztrióta György csapatait Brankovics György szerb despota megállította, sőt a törököknek elárulta a magyar hadak utját. Hunyadi János így meglepve tapasztalta, hogy amikor elérte Rigómezőt, felbukkantak előtte a szultáni fősereg egységei. Hunyadi szekérvárat állított fel a csatatéren álló domb tetején, a törökök viszont elvágták őt az ivóvíz-utánpótlásától. Ekkor még apróbb csatározások zajlottak a felek között.
Rigómező manapság (Wikipédia)
Október 18-án viszont egymásnak rontottak a felek. (A történeti források eltérnek abban, hogy melyik fél kezdte a harcot). A magyar sereg jobbszárnyának a rohama komoly sikert ért el, eljutottak a török centrumig, az ottani gyalogság viszont sikerrel verte vissza a lovassági támadást, és ezt követően ők nyomultak előre. Hunyadi azonban időben közbelépett és a török támadást megállította. Az est beálltával a csata abbamaradt. Hunyadi elrendelt egy éjjeli támadást is, de azt a törökök visszaverték.
Másnap a magyar balszárny támadott a friss török jobbszárnyra támadt, de a csata eldöntetlennek tűnt mindaddig, amíg a létszámfölényben lévő törökök nem tudtak a magyar balszárny hátába kerülni. A legnagyobb gondot viszont a román csapatok árulása jelentette, akik ekkor kiálltak a csatasorból, bízva a török nagyvezír ígéreteiben. Ezt a hézagot a törökök azonnal észrevették és benyomultak. Bár a harc koraestig folyt, végül a magyar lovasság meghátrált, és a táborba már nem is tért vissza, hanem menekülőre fogta. A körülvett táborban lévő gyalogságot a török sereg elkeseredett küzdelmet követően lemészárolta.
Szendrő vára, ahol Hunyadit fogságban tartották (Wikipédia)
Rigómező után
Hunyadi Jánosnak sikerült elmenekülnie. Brankovics György elfogta, de végül súlyos áron elengedte őt. A rigómezei csata fontos fordulópont volt az oszmán-török-magyar háborúkban. Ezt követően a Magyar Királyság nem vezetett nagyszabású támadó hadjáratot a törökök ellen, és Hunyadinak is be kellett látnia, hogy ez a stratégiája kudarcra van ítélve. A Balkánon pedig hozzájárult ahhoz, hogy Konstantinápoly segítség nélkül maradjon, így 1453-ban II. Mohamed elfoglalta és birodalma székhelyévé tette. A környék lakatlanná vált, utóbb a szerb történelmi területre albánok költöztek, megkezdve Koszovó elalbánosodásának folyamatát.
