Kína számára ki az értékesebb, Nyugat vagy Oroszország?
Oroszország egy “gyengítő” háborúban áll, gazdaságát pedig a nyugati szankciók hullámai sújtják. Moszkvának ezer oka van arra, hogy jobb kapcsolatokra törekedjen Kínával. De mi motiválja Pekinget?
Oroszország már nem az a szuperhatalom, amely a hidegháború idején volt, és Moszkva gazdasági gyengesége lehetővé teszi Peking számára, hogy kevésbé tekintse fenyegetésnek, és inkább a legfőbb riválisával, az Egyesült Államokkal folytatott globális versenyre koncentráljon.
Miután Putyin 2014-ben megszállta a Krímet, a nyugati országok számos szankciót hoztak Oroszország ellen. Moszkva Kínához fordult segítségért a szankciók ellensúlyozásához, és elkezdte felgyorsítani a dollármentesítési erőfeszítéseit. Ma Kína messze Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere, írja a Heritage.
De míg Kína gazdaságilag fontos Oroszország számára, ez fordítva nem igaz.
Peking kereskedelmi kapcsolatai az Egyesült Államokkal és Európával sokkal nagyobbak (26 százalék 2021-ben) a Trade Data Monitor szerint, Oroszország a kínai kereskedelemnek csak kis hányadát teszi ki (2021-ben 2 százalékát).
Az ukrán háborúhoz való kínai viszonyulás
A háború kitörése óta például a kínai bankok nem kínálnak többé akkreditíveket (okmányos meghitelezéseket) az Oroszországgal folytatott kereskedelemhez. A kínai energetikai vállalatok, mint például a Sinopec, befagyasztották az orosz partnerekkel közös projektjeiket.
A UnionPay kínai hitelkártya-feldolgozó megtagadta az orosz bankokkal való együttműködést, miután a Visa és a Mastercard leállította a kiszolgálásukat.
Még a feketelistán szereplő Huawei kínai technológiai óriásvállalat is visszavonta oroszországi tevékenységét, hogy elkerülje a szankciókat.
A kínai szigorú “zero Covid” korlátozások okozta gazdasági visszaesés tovább nehezítette Peking erőfeszítéseit, hogy hosszú távú gazdasági támogatást nyújtson Oroszországnak.
Kína a Nyugat mellett
Kína a Nyugattal fennálló éles nézeteltérései ellenére (emberi jogok hszincsiangi megsértése, Tajvan státusza), Kína mégsem gyengíti a Nyugathoz fűződő gazdasági kapcsolatokat. Az erős gazdaság a versenyelőnye Kínának, ám ha a Nyugattal szakítana, az komoly visszaesést jelenten, ezért Hszi Csin-ping elnök Moszkvához közeledés helyett például azért sürgeti az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg a kínai termékekre kivetett vámokat. Azt is reméli a kommunista vezető, hogy javítani tudja a kapcsolatokat több európai fővárossal, ahol Kína diplomáciája esetleg visszafelé sült el.
Szankciókat inkább ne!
Ennél is fontosabb, hogy a kínai vezetés attól tart, hogy a Putyinnal való “összebújás” Pekinggel szembeni nyugati pénzügyi szankciókhoz vezethet.
A kínai állami devizahivatal jelentése szerint 2022 júliusában Kína 3,1 billió dollárnyi devizatartalékkal rendelkezett, ami a legnagyobb ilyen állomány a világon. Japán után Kína az amerikai állampapírok második legnagyobb birtokosa is, 968 milliárd dollárral.
Egyes elemzők azzal érvelnek, hogy Kína jelentős súlya a világgazdaságban megvédi a nyugati szankcióktól. Mindazonáltal a kínai cégek nem hajlandók kockáztatni, amint azt az ukrajnai háborúra adott reakciójuk is jelzi.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/09/26/vege-a-dalnak-mar-putyin-legnagyobb-szovetsegesei-is-beket-kovetelnek/” ][/hm_embed]
Milyen előnye származik Kínának az oroszokkal való kereskedésben?
Eddig Kína Moszkvának nyújtott segítsége az orosz olaj- és gázimport növelésére és a kínai valuta használatának növelésére korlátozódott a kétoldalú kereskedelmi tranzakciókban. Egyik intézkedést sem korlátozzák nemzetközi szankciók. Ezek az erőfeszítések azonban csak korlátozott előnyöket biztosítottak Kína számára.
Kína kétségtelenül hasznot húzott az orosz energiaexport kedvezményes árából.
Az orosz olaj és gáz kínai vásárlása a 2021-es 20 milliárd dollárról 35 milliárd dollárra emelkedett az év eleji háború kitörése óta. Kína azonban vonakodik attól, hogy energiaellátásának túl nagy részét egyetlen külföldi országtól, köztük Oroszországtól is, származtassa. Peking nem akar annyira az orosz energiától függővé válni, hogy Moszkvának nem kívánt politikai vagy gazdasági befolyást biztosítson.
Hasonlóképpen, mivel Oroszország csak egy kisebb kereskedelmi partner, a zsenminpi nagyobb mértékű használata az orosz-kínai kereskedelmi tranzakciókban valószínűleg kevéssé fogja elősegíteni a kínai valuta nemzetközivé válását.
Több mint 40 évvel ezelőtt az Egyesült Államok sikeresen kihasználta a “kínai-szovjet szakadást”, hogy Pekingnek udvaroljon és geopolitikai érdekeit előmozdítsa. Ma Kína nincs abban a helyzetben, hogy ugyanezt tegye, egyszerűen azért, mert a nyugati pénzügyekhez, kereskedelemhez és technológiához való hozzáférés fontosabb Peking és törekvései számára, mint Oroszország.
Tudva, hogy Oroszország egy olyan országra támaszkodik, amelynek rezsimjének túlélése erősen kötődik az USA által vezetett világgazdasághoz, az USA-nak folytatnia kell az eszközök, köztük a kereskedelmi szankciók és a technológiaátadás korlátozásai, kidolgozását, hogy elrettentse Oroszország kínai gazdasági támogatását.
