Leszámolás a Lackfi családdal

Nagy Lajos uralkodásának egyik meghatározó politikai szereplőjének a Lackfi család számított. A király halála után kulcsszerepet játszottak abban, hogy végül Luxemburgi Zsigmond lett Mária férje és az új magyar király. Amilyen kitartóan emelkedett a család csillaga az Anjouk alatt, olyan váratlanul ért véget Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején.

Lackfi István, a mérleg nyelve

Amikor 1382-ben elhunyt I. (Nagy) Lajos király, a trónt a lánya, Mária királynő követte. (Olykor tévesen szokták I. Máriának címezni). A különböző főúri csoportok ligákba tömörültek, amelyek  más-más célokat fogalmaztak meg a leendő férj kapcsán. Az egyik legerősebb csoport a Horvátiak vezette délvidékieké volt, akik Mária helyett II. (Kis) Károly (1385-1386) királysága mellett törtek lándzsát. Erzsébet anyakirályné főleg a Garaiakra támaszkodott, akik Orleans-i Lajost szemelték ki férjnek.

Lackfi István, aki Nagy Lajos idejének egyik legbefolyásosabb politikusa volt, eleinte közelebb állt Horvátiék csoportjához, a Kis Károly ellen elkövetett merénylet után azonban némi hezitálás után Zsigmond pártjára állt. Ezzel nagyban hozzájárult a győzelméhez a hatalomért folyó harcban. Ennek ellenére nem élvezte Zsigmond töretlen bizalmát. Noha közvetlenül a győzelem után még várakat kapott jutalmul, hamarosan elveszítette a címeit. 1392-ben leváltották a nádori tisztségéből. Sőt, elveszítette a főlovászmesteri címét is, noha ezt a titulust apja, majd az ő révén évtizedeken keresztül Lackfiak birtokolták.

Csáktornyai Lackfi István szobra (Wikipédia)

Zsigmond uralma azonban továbbra sem maradt stabil. A Délvidéken a lázadókat csak Zsigmond 1387-es koronázása után hosszú évekkel sikerült legyőzni. De felesége, Mária halála után, az uralmán újabb repedés keletkezett. Egyrészt a lengyel trónon ülő Hedvig is magáénak vallotta a trónt, az ő nevében egy kisebb lengyel sereg tört be Magyarországra. Másrészt magáénak követelte a trónt a meggyilkolt Kis Károly fia, Nápolyi László is.

Török veszély, magyar viszály

Emellett az ország egyik legfontosabb külpolitikai kihívásává a növekvő Oszmán-Török Birodalom vált. 1389 és 1396 között Zsigmond több hadjáratot vezetett ellenük, de tartós sikert nem tudott elérni. Erre szolgált volna az 1396. évi kereszteshadjárat, ám Nikápolynál végzetes vereséget szenvedett a rosszul szervezett keresztes sereg. Az addig részleges magyar sikereket felmutató külpolitika összeomlott, Zsigmond uralma is megkérdőjeleződött.

A kőrösi Szent Kereszt plébániatemplom, az események helyszíne (Wikipédia)

A hazatérő király, megerősítendő az ország működését és a védekezéshez szükséges adó beszedését, gyűléseket hívott össze. Eközben úgy tűnik, hogy Lackfi István és családja teljesen kiábrándult Zsigmond uralkodásából és felvette a kapcsolatot Nápolyi Lászlóval. Neki még mindig akadtak támogatói, főleg azért, mert Bosznia uralkodói időnként támogatták a Zsigmond ellen lázadókat. Az uralkodó hívei, Garai Miklós és Kanizsai János esztergomi érsek, a csatából Raguzán és Spliten keresztül hazatérő királlyal találkozóra hívták Lackfiékat.

A találkozóra Kőrösön került sor a város plébániatemplomában. Az uralkodó menlevelet adott Lackfinak és a családjának. A főúr és családja fegyvertelenül mentek be a templomba. A környék azonban megtelt Lackfi híveivel és a Zsigmonddal elégedetlen horvát-szlavón nemességgel. Garai és Kanizsai, akik Lackfi ellenfelei voltak, könnyen elhitették a királlyal, hogy a főúr hűtlenségre készült és készül. Nemcsak a Nápolyi Lászlóval való kapcsolattartást hozták fel ellene, hanem azt is, hogy összejátszott a törökökkel.

A véres szábor

A vádat egyre élesebb és súlyosabb szóváltás követte. Végül a király templomban lévő fegyveres hívei rárontottak a Lackfiakra. Az egyenlőtlen küzdelemben Csáktornyai Lackfi Istvánt és unokaöccsét megölték, a tetemüket pedig kidobták a templom tornyából az összegyűlt tömegbe. A dühös tömeg megrohanta a templomot, azonban vezér híján alulmaradt, Zsigmond hívei pedig legyőzték őket. 1397. február 27. a véres szábor néven vonult be a horvát történelembe.

A körösi véres gyűlés (Wikipédia)

Utóbb Zsigmond a Lackfi család tagjait fej-, és jószágvesztésre ítélte. Hogy a Nápolyi Lászlóval és a törökkel való cimboraság igaz vád volt-e az ekkor megfogalmazott oklevelekben, nehezen dönthető el. A fogságba ejtett Lackfi Andrást utóbb szintén elítélték és lefejezték. Az elfogott Lackfi-hívek közül többeket kivégeztetett. A család hatalmas birtokait Zsigmond a híveinek adományozta. Így nyert például adományt a horvát-szlavón térségben később megerősödő, a nikápolyi csatában a király életét megmentő Cillei Hermann is.

Lackfi István sírköve a keszthelyi ferences templomban (Wikipédia)

Zsigmond uralma még további évekig maradt bizonytalan. Fogságba vetették és Nápolyi László is indított ellene egy végső vállalkozást. Bár ezeket a kihívásokat Zsigmond szintén kezelni tudta, a Horvátország és Szlavónia nemessége a véres szábor után általában a király ellenfelei között vett részt a küzdelmekben.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/09/30/a-garai-csalad-hazassagtoro-asszonya/” ][/hm_embed]