5 ok, amiért Oroszország máris stratégiai vereséget szenvedett Ukrajnában

Még a legvérmesebb Oroszország-támogatók is elismerik, hogy az ukrajnai háború egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan azt a Kreml ura eltervezte. Ám is kijelenthető, hogy önmagában az a tény, hogy Ukrajna ellen katonai támadást kellett indítania Moszkvának (bárhogyan is nevezik ezt Putyinék) stratégiai vereségként fogható fel Oroszország szemszögéből. Carl von Clausewitz, a 19. század nagy német hadtudományi teoretikusa szerint “a háború a politika folytatása más eszközökkel”. Ám az is tény, hogy nagyhatalmi szempontból önmagában a háború is azt bizonyítja, hogy azok a bizonyos más eszközök csődöt mondtak, az érdekérvényesítéshez “katonai megoldáshoz” kell nyúlni és bizony kényszerűségből.

1. Ukrajna eltávolodása az “orosz világtól”

A Kijev-központú egykori szovjet tagköztársaság úgy lett független 1991-ben, hogy a határok valójában egy gondolkodásában, mentalitásában, kultúrájában és nyelvében is nagyon hasonló két népet, az oroszt és az ukránt választották el, ráadásul úgy, hogy sok millió orosz került Ukrajna határain belülre. Moszkvából Ukrajnát az orosz világ részének látták, ám ettől Kijev az évek során távolodni kezdett, 2014-ben pedig, a Majdan után végképp úgy döntött az akkori vezetés, hogy a Nyugat oldalán képzeli el országa jövőjét. Éveken át tartó “befagyott” háború következett Kelet-Ukrajnában, ami arra alkalmas volt, hogy Ukrajna NATO- és EU-csatlakozása szóba se jöhessen.

Ám arra már nem, hogy újra oroszpártivá formálja Ukrajnát. Ehelyett alapvetően járult hozzá az ukrán nemzettudat kiformálásához, a nemzeti gondolat széleskörű térnyeréséhez és egy éveken át változó intenzitással folyó háborúban edződött ukrán hadsereg létrejöttéhez. Oroszország első stratégiai veresége ukrán földön az, hogy képtelen volt vonzóvá válnia ukránok milliói számára, sőt még azon oroszok számára is, akik Kelet- és Dél-Ukrajna zömében oroszok lakta területein élnek. Ezt onnan tudjuk, hogy még ők sem fogadták örömmel az orosz hadsereget, amikor az idén februárban megindult.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/02/a-wagner-csoportnak-legalabb-akkora-hatalma-van-moszkvaban-mint-egyes-minisztereknek/” ][/hm_embed]

2. Invázió

A nagyhatalmi érdekérvényesítésnek azonban még ilyen helyzetekben is vannak eszközei. Szakértők utalnak például az olyan szoft módszerekre, mint valamilyen hatalmas fejlesztés bejelentése és megfinanszírozása, esetleg egyes vezetők “megvásárlása”. Nem tudjuk, hogy ilyen próbálkozások orosz részről történtek-e az elmúlt években. Azt viszont igen, hogy Viktor Janukovics korábbi elnököt ilyen módszerrel “pacifikálták” 2013-ban, amikor az végül visszatáncolt az EU-s társulási szerződés aláírásától, kirobbantva ezzel az őt megbuktató tömegtüntetéseket. Azt sem tudjuk meg valószínűleg soha, hogy azóta milyen eredményeket értek el mondjuk alsóbb szinteken az ilyen típusú befolyásolási kísérletek.

Azt viszont tudjuk, hogy Oroszország 2022 február 24-én kénytelen volt lerohanni Ukrajnát azért, hogy megállítsa az ország Nyugat felé gravitálását. A támadás megindulásakor pedig sokkal kevesebben álltak át orosz oldalra akár az ukrajnai lakosságot, akár az államigazgatást, akár a hadsereget és a titkosszolgálatokat nézzük, mint arra a Kreml előzetes kalkulációi során számított. Ez pedig döntőnek bizonyult az első 12-24 vagy 48 órában, amikor az ukrán állam összeomolhatott volna.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/02/putyin-valoban-rakos-es-parkinson-koros-egy-kreml-kozeli-forras-szerint/” ][/hm_embed]

3. Harctéri vereségek

Ha már kénytelen egy nagyhatalom a világ valamely pontján katonailag beavatkozni, azzal azt bizonyítja, hogy minden más nyomásgyakorló eszköz (gazdasági, politikai, esetleg titkosszolgálati) csődöt mondott, akaratát csak úgy tudja a másikra rákényszeríteni, ha elfoglalja azt. Ez azonban Ukrajna esetében nem történt meg. Az ukrán kormány és hadsereg – az előzetes orosz várakozásokkal szemben – nem omlott össze, sőt az legkritikusabb napokban kitartott. Csak ezt követően indulhatott meg az a nyugati fegyverarzenál, ami utóbb már azt is lehetővé tette, hogy sikeres ellentámadást indíthasson Herszonban és Harkiv környékén. Mindez alaposan kikezdte az orosz hadsereg korábbi nimbuszát, amit például a sikeres dél-oszétiai, szíriai vagy kahasztáni akciók alapoztak meg.

4. A profi haderő már nem elég

Újabb stratégiai vereséget szenvedett Oroszország azzal, hogy Putyin elnök kénytelen volt bejelenteni, már nem elég a profi, szerződéses hadsereg (kiegészítve egy kevés sorozott állománnyal, vagy a Wagner-típusú magánhadseregekkel), be kell hívni az egykor kiképzésben részesült sorozottakat is. Ezzel ugyanis a háború közel került az orosz emberekhez. Többé már nem állítható, hogy azok halnak meg a fronton, akiket kvázi “ezért fizet az orosz állam a polgárok adójából”. Az ukrajnai háború folytatásának alapvető kérdése is ezzel kapcsolatos: mikor éri el az “ártatlan”, sorozott áldozatok száma azt a kritikus mértéket, amit a társadalom, az orosz anyák már nem viselnek el.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/02/a-wagner-csoportnak-legalabb-akkora-hatalma-van-moszkvaban-mint-egyes-minisztereknek/” ][/hm_embed]

5. Nukleáris fenyegetőzés

És itt érkezünk el az utolsó, lényeges ponthoz. Oroszország relatíve (a saját és más nagyhatalmak elvárásaihoz képest) annyira rosszul áll relatíve a harctereken, hogy folyamatosan sérül korábban nehezen visszaállított katonai elrettentő ereje. Miért kellene egy olyan országot világhatalomnak tekinteni, amelynek hadserege elvérzik egy nálánál sokkal kisebb és szegényebb, ráadásul katonailag sokkal gyengébbnek tartott országban? Ráadásul úgy, hogy semmilyen jelentős katonai sikert nem tud felmutatni az ukrán infrastruktúra és települések szisztematikus szétbombázásán túl. Erre utaltak az amerikaiak is akkor, amikor Oroszországot nagyhatalom helyett regionális hatalomnak nevezték.

Mindezt ellensúlyozni kell, ezért (is) jönnek kétnaponta a durva fenyegetőzések a nukleáris fegyverek bevetésével, ám az atomarzenál bevetését vélhetően Moszkva sem gondolhatja komolyan. Minél többször emlegetik ezt az opciót, annál nyilvánvalóbb, hogy nagy bajok vannak Oroszországban és az orosz hadseregben.