Az orosz olajtársaság, amit egyenesen Brüsszelből védenek

Majdnem egy évvel Moszkva Ukrajna teljes körű inváziója után a legtöbb orosz energiavállalat az EU-ban pária – kivéve a Lukoilt, amely továbbra is több száz benzinkutat, finomítót és kereskedelmi ágat üzemeltet, valamint továbbra is ipari lobbicsoportok tagja.

Az orosz kőolaj- és olajtermékek elleni szankciók életbe lépése és a Moszkvához köthető üzletekkel szembeni ellenérzések erősödése azonban egyre jobban fenyegeti Oroszország második legnagyobb olajvállalatának uniós kilátásait.

A háború első 10 hónapja nagyon jó volt a Lukoil számára. Míg az EU szankciókkal sújtott olyan orosz energiaipari vállalatokat, mint a Gazprom Neft, a Rosznyeft és a Transneft, a magánkézben lévő Lukoil nagyjából sértetlen maradt.

„A Lukoil nagyon jó lobbitevékenységet folytat, Brüsszelben és Európa-szerte vannak támogatóik” – mondta Martin Vladimirov, a bolgár Demokráciakutatási Központ vezető energiakutatója.

„Meggyőzték az európai döntéshozókat arról, hogy a Lukoil támogatja Ukrajnát, és a cég vezetése ellenzi a háborút.”

A tavalyi év első kilenc hónapjában 8,6 milliárd euró nettó nyereséget ért el, ami több mint kétszerese 2021 azonos időszakának.

A társaság nyilvánosan tartózkodó a háborúval kapcsolatban. A Lukoil igazgatótanácsa márciusi közleményében kifejezte „legmélyebb aggodalmát az ukrajnai tragikus események miatt”, és felszólított „a fegyveres konfliktus mielőbbi megszüntetésére”. Ezeket a nézeteket a Politiconak küldött e-mailben megismételte.

„Van feszültség a Kreml és a Lukoil között – mondta Vlagyimirov –, de álmomban sem nevezném disszidens cégnek a Lukoilt – nincs olyan orosz olajtársaság, amely Kreml védelme nélkül megkapta volna a státuszát.”

A Lukoil alapítója, Vagit Alekperov Vlagyimir Putyin orosz elnöktől a Haza érdemrendjét vehette át májusban, egy hónappal azután, hogy lemondott vezérigazgatói posztjáról, miután számos joghatóság – köztük Ausztrália és Kanada, valamint az Egyesült Királyság – szankciója elérte.

Bár sem Alekperov, sem a Lukoil ellen nem irányul uniós embargó, Amerika részéről ez nincs így: az Egyesült Államok 2014 óta korlátozza a vállalat tvékenységét.

Szeptemberben Ravil Maganov, a Lukoil elnöke ugyanazon a napon esett ki egy moszkvai kórház ablakán, amikor Putyin meglátogatta. A cég csak annyit közölt, hogy „súlyos betegség következtében hunyt el”.

„Valószínűleg arra a következtetésre juthatunk, hogy a jelenlegi vezetés még inkább a Kremlhez fog igazodni” – mondta Adnan Vatansever, a King’s College London orosz energiaügyi szakértője.

A Lukoil visszautasította, hogy bármely ország befolyása alatt állna, és közleményében azt mondta: „A Lukoil egy nemzetközi magántulajdonban lévő vállalat, amelyben nincs állami részesedés. Nem vesz részt semmilyen politikai folyamatban egyetlen országban sem, ahol jelen van.”

Míg a nagy orosz energiavállalatok a szankciókkal kapcsolatos belsős uniós megbeszélések tárgyát képezik, a Lukoilról „jelenleg nincsenek ilyen vitáink” – mondta egy ilyen tárgyalásokon részt vevő uniós ország diplomatája. Egy másik tisztviselő megerősítette, hogy a Lukoilról szóló egyeztetések elakadtak.

A Lukoil közölte, hogy „kizárólag alaptevékenységével, környezeti és társadalmi vonatkozásaival, valamint energiabiztonságával kapcsolatos kérdésekben folytat párbeszédet a tevékenysége szerinti országok állami szereplőivel” a törvényeknek megfelelően.

A cég a vállalat piros logójával díszített benzinkútláncának köszönhetően az egyik legjelentősebb orosz kiskereskedelmi képviselet Európában, ám ezt az üzletágat is számos kritika érte az utóbbi időben.

A Promote Ukraine nevű civil szervezet tüntetéseket szervezett a Lukoil benzinkutakra szerte Brüsszelben, hogy felhívja a figyelmet annak orosz kapcsolataira.

„Általában a vásárlók nem is tudták, hogy ez egy orosz cég” – mondta Oksana Bulda, a civil szervezet egyik kampányfelelőse, hozzátéve, hogy amint az emberek ezt megtudták, sokan azt mondták, hogy nem tankolnak többé a Lukoilnál.

„Nincs közünk ahhoz, ami Ukrajnában történik” – mondta ugyanakkor egy brüsszeli Lukoil állomás tulajdonosa, hozzátéve, hogy üzletét nagyrészt nem érintette a háború.

A Lukoil-ellenes kampánynak volt némi sikere; a belga Leuven városa szeptemberben visszavonta a helyi Lukoil állomások engedélyét.

A finomítói üzletág is kihívásokkal néz szembe.

Ebben a hónapban a Lukoil értékesítette a szicíliai ICAB finomítóját Giorgia Meloni olasz miniszterelnök nyomására, aki egyértelművé tette, hogy egy államilag ellenőrzött vagyonkezelő veszi át az üzemeltetést, ha nem adják el.

A hírek szerint Romániában ugyancsak gondolkodnak a finomítótól való megváláson.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/01/15/europa-epp-megnyeri-az-energiahaborut-putyinnal-szemben/” ][/hm_embed]