Vas, réz, arany, ezüst, cink, nikkel és még számos más fém fogyhat el egyes vélekedések szerint teljesen belátható időn belül, bár az időtávon és más kérdéseken is vitatkoznak a tudósok. Ha pedig ezekből kifogyunk, akkor biztosan véget ér majd a ma ismert élet a Földön. Persze nem eszik olyan forrón a kását más kutatók szerint. Mutatjuk ők mitől félnek inkább.
Fémek, amelyekből kifogyhatunk hamarosan
Az egyre inkább közismert, hogy Földünk erőforrásai, ásványkincsei nem végtelen mennyiségben állnak rendelkezésünkre. Másfelől az a tér sem végtelen, amit jelentősebb környezeti hatások nélkül a hulladék tárolására használhatunk, nem véletlenül merül fel napjainkban egyre inkább az újrahasznosítás jelentősége. Az alapegyenlet nyilván egyszerű: az, amit kibányászunk (olaj, gáz, fémek, ásványkincsek) csak nagyon lassan, évmilliók alatt keletkezik.
Ezért a tudósok egy része nagyon borúlátó. Zászlóvivőjük egy Lester Brown nevezetű amerikai kutató, akinek a témában írt, “PLAN B 3.0: Mobilizing to Save Civilization” c. munkájához maga Bill Clinton volt amerikai elnök írt ajánlót. Nos, szerinte a Föld köpenyének negyedik leggyakoribb elemét, a mindennapi életünkhöz elengedhetetlenül szükséges vasat (amiből még legalább 85 milliárd metrikus tonna van még a mélyben) 2062-ig kibányászhatjuk. Ő egyébként 2008-as munkájában úgy fogalmazott, hogy akkor 17 évünk volt még ólmot, 19 ónt, 25 rezet, 54 vasat és 68 bauxitot bányászni.
Ez is érdekelhet:
- Képek: Nézz be a kulisszák mögé, így bányásszák a parajdi sót
- Az angolok szó szerint a földet is megrengetnék, csak hogy gázhoz jussanak – ÍME a részletek
Bányászhatunk mélyebben is, aggódjunk más miatt
Az iflscience.com összefoglalója szerint azonban más tudósok nem ennyire szélsőségesen borúlátók. Már csak azért sem, mert ugye az egykor kibányászott fémek egy részét újra lehet hasznosítani. Egy 2021-es tanulmány szerint például a réz van a legveszélyesebb helyen, a készletek 100 éven belül merülhetnek ki. Hat további elem 100-200 éven belül, ezek az antimon, az arany, a bór, az ezüst, a bizmut és a molibdén. Végezetül van a 200-1000 éven belül kimerülők kategóriája: indium, króm, cink, nikkel, volfrám, ón, rénium, szelén és kadmium.
A tudósok harmadik csoportja viszont egyáltalán nem az ásványkincsek eltűnése miatt aggódik, hanem a kibányászott és feldolgozott rengeteg anyagól keletkező hulladék kezeléséért. Szerintük a Föld raktárait csak megkapargattuk, emiatt tehát ne fájjon a fejünk. Például áshatunk mélyebbre, ami költségesebb, de addig úgyis fel fognak fedezni új technológiákat (ld. palagáz és palaolaj kitermelése). Annál inkább kellene szorongjunk amiatt, hogy a kitermelés során ne okozzunk károkat. Ezen az állásponton van például Lluis Fontboté, a genfi egyetem professzora is.
