Szabadkőművesekre hivatkozott Zatloka Emil, a Dohány utcai zsinagóga lövöldözője

1931. április 3-án a Dohány utcai zsinagógában a pészah ünnepe zajlott. A zsúfolásig megtelt épületbe bejutott Zatloka Emil, aki a szertartás végén lövöldözni kezdett. Lövéseinek két halálos áldozata volt. Bár az elkövetőt elfogták, utóbb a bíróság a szakértői véleményekre hallgatva elmebetegséget állapított meg nála. A hivatalos szervek nyomozása kezdetektől fogva törekedett arra, hogy a szervezett merényletről lábra kapó teóriákat kizárja. Zatloka Emil elméletileg élete végéig a Lipótmezőn kellett volna maradjon, 1948-ban Münchenben bukkant fel, ahol kanadai kivándorlását tervezte.

Lövöldözés a zsinagógában

A sajtó becslései szerint mintegy 2000-2500 ember zsúfolódott össze a Dohány utcai zsinaógában 1931. április 3-ának péntekén, este háromnegyed hét körül. A szertartás záróimája már elhangzott és a halott imára zendítettek rá. Ekkor egy rosszul öltözött, kopott barna kabátot viselő magas férfi rontott be a templomba a baloldali első mellékajtón. A szertartásról távozók között átverekedte magát, felugrott az oltár melletti emelvényre, majd előhúzott egy revolvert és lövöldözni kezdett az előtte lévő emberekre.

A lövések hatására a tömeg egymáson áttaposva igyekezett a kijáratok felé. A pánikon keveseknek sikerült úrrá lennie. A merénylőnek még újratölteni is sikerült a fegyverét, ám másodjára a revolver csütörtököt mondott. Először Hevesi Ferenc, Hevesi Simon főrabbi fia vetette rá magát a merénylőre, majd követték mások is. A fegyvert egy Linzer Imre nevű villanyszerelő ütötte ki a kezéből. Ekkor már a feldühödött tömeg nekilátott ellátni a merénylő baját, de a berontó rendőrök megállították a lincselést és egy szakasz lovasrendőrt is kivezényeltek az utcára.

A sérültek között volt Róth Jenő 17 éves aranyműves, akit a füle mellett a koponyáján találta el, és Taglicht Náthán 44 éves ügynök, akit nyakszirten lőttek. Később mindketten belehaltak a sérüléseikbe. A további sérültek felgyógyultak. A rendőrség azonnal megkezdte a kihallgatást. Kiderült, hogy az elkövető Zaklota Emil, munkanélküli mérnök volt. Vallomásában, amelyet már higgadtan közölt, azt mondta, hogy a zsidók és a szabadkőművesek miatt ment tönkre, ezért a merénylettel bosszút akart állni.

Zaklota Emil, egy őrült Pozsonyból

Zatloka Emil Géza 1877. augusztus 13-án született Pozsonyban. Római katolikusként egy héttel később, augusztus 20-án keresztelték meg. A szülei idősebb Zatloka Emil és Zeichmeister Ludmilla voltak. A házaspárnak további gyermekei is születtek: Zatloka István, aki katonai pályára lépett, Zatloka József, Zatloka Berta és Zatloka Vanda. (További gyermekeik nem élték meg a felnőttkort). A család talán a családfő halála után, vagy annak munkavállalása miatt költözött Budapestre, mindenesetre Zeichmeister Ludmilla 1900. október 5-i halálakor a férje már nem élt.

Zatloka Emil Géza születési anyakönyve Pozsonyból (Kép forrása: familysearch.org)

Zatloka Emil 1896-ban a Műegyetem hallgatója lett. 1909-ben azonban a budapesti rendőrfőkapitányság elmegyógyintézetbe utalta, paranoia miatt. Ott másfél hónapot töltött, majd elbocsátották. Saját vallomása szerint ezután szerezzte meg a mérnöki szigorlatot, majd dolgozott a Láng Gépgyárban és a Dunagőzhajózási Társaságban. Onnan azonban elbocsátották. Sanyarú sorsáért a vallomásában a szabadőműveseket tette felelőssé.

Mivel azonban egy titkos társaságról van szó, amelyről megállapította, hogy 85%-uk zsidó, ezért rajtuk akart bosszút állni. A pénteki napra azért esett a választása, mert akkor vitték el elmegyógyintézetbe. A szabadkőművesek és a zsidók mellett a jogászok, a színészek és a rendőrtanácsosok iránt táplált gyűlöletet. A vallomástétel után a rendőrség orvosszakértője elmegyógyintézetbe küldte Zatlokát.

A nyomozás ezt követően gyorsan feltárta a merénylet hátterét. Zatloka Emil valóban gépészmérnök volt, ám a merényletet megelőzően nem tett szert állandó munkára. A támadás megelőzően a mai Dózsa György úton (akkor Aréna út) található Népszállóra jelentkezett be. Azelőtt az óbudai Lajos utca 111. alatt bérelt szobát egy villamoskalauztól.

A katonai pályára lépett öccse látta el őt némi pénzzel, ám volt szomszédai elmondása szerint tetemesebb összeget sosem fogadott el, mert méltóságán alulinak tartotta. A hírek szerint bár rendes emberként viselkedett, egyúttal zavart is volt. Éjjelente fel-alá járkált a szobájában hangosan beszélve és amikor kiégett a villanykörtéje, akkor azt állította, hogy a zsidók szándékosan cserélték ki, hogy ne jusson neki világosság.

A merénylet idején már folyamatban volt ellene egy bírósági ügy.  Paulovits József hajógyári magánhivatalnok ugyanis feljelentette őt, miután Zatloka Emil egy alkalommal bement hozzá és kétszer arcul ütötte. A perben első fokon ötven pengő büntetésre ítélték, később azonban a Dohány utcai ügy végeredményéből kifolyólag a fellebbviteli bíróság megsemmisítette az ítéletet.

Elmegyógyintézet életfogytiglan

A nyomozó hatóságoknak gyorsan kellett lépnie, mert különböző pletykák kezdtek el terjedni a sajtóban. Knoll Ábraház budai vendéglős szerint ugyanis Pálics József, zombori menekült újságíró azt mondta neeki, hogy tud egy zsidók ellen készülődő merényletről. Knoll elmondta ezt a zsidó hitközség tagjainak, akik hivatalból jelentették az esetet.

A rendőrség kihallgatta őt, valamint Kiss Mária zombori írónőt és másokat, sőt Pálics is felutazott Budapestre kihallgatásra. Sikerült tisztáznia magát. (Csak egy készülő könyvről beszélgetett). Más lapok azt írták, hoy Zatloka Emil az Ébredő Magyarok Egyesületének megbízásából követte el a merényletet és tízezer pengőt kapott érte. Sőt, Héjjas Iván meg is látogatta őt az elmegyógyintézetben a tettest. A rendőrség cáfolta ezeket az értesüléseket.

A magyar politikai és közéleti elit hamar az áldozatok pártjára állt. Már a merénylet után nem sokkal megérkezett Klebelsberg Kunó oktatási miniszter részvéttávirata a pesti izraelita hitközséghez, aki részt is vett Róth Jenőnek, az egyik áldozatnak a temetésén. De részvétét fejezte ki a temetés napján Bethlen István miniszterelnök, a belügyi államtitkár, Budapest főpolgármesteere és a rendőrfőkapitány is. A temetésen Klebelsberg mellett a történelmi egyházak képviselői közül megjelent Raffay Sándor evangélikus, Ravasz László református és Józan Miklós unitárius püspök is.

A bíróság végül Zatloka Emilt a szakértői vélemények alapján beszámíthatatlan elmebetegnek nyilvánította. Ítéletet így ellene nem tudott hozni, ellenben élete végéig tartó gyógykezelést szabott ki. Az esetet feldolgozó legtöbb beszámoló itt véget is ér, és úgy tűnik, hogy Zatloka Emil a Lipótmezőn fejezte be az életét.

Zatloka Emil nyugaton

Az Arolseni Archívumok – A Náci Üldözés Nemzetközi Központja online gyűjteményében azonban érdekes iratra lehet bukkanni. Münchenben 1948-ban egy Zatloka Emil nevű ember adatait vették fel. A leírás szerint a születési dátuma és helye megegyezett a Dohány utcai gyilkoséval. Közös jellemzője, hogy a szemtanúk szerint Zatloka magas ember volt, a müncheni dosszié pedig egy 180 centi magas férfiról szóltak.

Tartalmában beszámolt arról, hogy három testvére van, Rostagni Frigyesné, Dr. Kelecsényi Béláné és Zatloka József. Előbbi kettő Zatloka Vanda és Zatloka Berta férjezett neveit rejti. (Negyedik testvére, aki Egerbe házasodott, eddigre elhunyt). A családi azonosság kizárja a tévedés lehetőségét.

Hogy miként került ki az elmegyógyintézetből, nem tudjuk. A dosszié, amely Zatloka Emil saját bevallásán alapult, 1945. január 2-én már Bécsben tartózokdott. Bár azt állítja, hogy 1944-ig a Duna Gőzhajótársaságnál dolgozott, erről tudjuk, hogy nem igaz. A munkahelyei felsorolása szerint 1944. szeptember 1-től dolgozott Kelecsényi Béláné számára, egészen 1944. december 8-ig. Tartózkodási helyei ezután Bajorországban, majd 1945. szeptember 28-tól Münchenben találhatóak.

Kifejezte, hogy elsősorban Kanadába, esetleg az Egyesült Államokba vándorolna ki. Okként azt jelölte meg, hogy nem ért egyet Magyarország orosz elfoglalásával. A leírás szerint magyarul, angolul, németül és franciául folyékonyan beszélt, írt és olvasott. A magyarországi diplomáját még be tudta mutatni, emellett bécsi és müncheni papírokkal igazolta magát.

Hogy mi lett a kérelem elbírálásának az eredménye, egyelőre nem tudni. Mindenesetre a dosszié mellé csatolták Zatloka Emil fényképét is, így ha idős állapotában is, de fennmaradt egy fotó a Dohány utcai zsinagógában gyilkoló lövöldözőről is.