Túlélte magyarországi kivégzését a protestáns prédikátor
A mohácsi csata előtti időszak nem kedvezett a protestáns nézetek magyarországi terjedésének. A frissen szárbaszökött gondolatok terjedését a magyar országgyűlés súlyos határozatokkal igyekezett meggátolni. A lutheri tanok terjesztéséért máglyahalál járt. Ugyanakkor a wittenbergi tanok mégis terjedtek, Habsburg Mária királyné német környezetében és a német városokban. Ebbe az ellentmondásos világba érkezett meg Andreas Fischer protestáns prédikátor, aki szintén elszenvedőjévé vált a protestánsok üldözésének. Első alkalommal azonban sikeresen túlélte a saját kivégzését.
Protestánsok a Mohács előtti Magyarországon
A protestantizmus kezdetét hagyományosan 1517. október 31-re szoktuk tenni. A hagyomány szerint Luther Márton ezen a napon szögezte ki tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára. (Bár újabban ebben az aktusban többen kételkednek). 1517-et követően a lutheri tanok hamar elterjedni látszottak Magyarországon. A terjedés két fő irányban történt. Egyrészt a magyar városok német nyelvű polgársága kiterjedt kapcsolatokkal bírt a német városok felé, így hamar be tudtak kapcsolódni a lutheri eszmék körforgásába. Másrészt a magyar királyné, Habsburg Mária foglalkoztatott olyan embereket, akikre Luther követőiként tekinthetünk.
A magyar rendek eleinte nem nézték jó szemmel a protestáns tanok terjesztését. Szalkai László, az esztergomi érsek, kihirdettette a Luthert kiátkozó pápai bullákat és ő maga is azt tanácsolta II. Lajos magyar királynak, hogy keményen lépjen fel az eretnekek ellen. A magyar országgyűlés maga is osztotta az érsek álláspontját. 1523-ban és 1525-ben törvényeket hozott ellenük. Ezek alapján a lutheri tanokat vallók fej-, és jószágvesztésre számíthattak, de a későbbi törvényi rendelkezés már mind az egyházi, mind a világi személyekre máglyahalált irányozott elő.
A törvényt vélhetően végrehajtották, mert értesülünk arról, hogy egy felső-ausztriai könyvárust, aki lutheri eszméket tartalmazó műveket hozott be az országba, máglyán égettek meg. Ennek ellenére, amikor a királyné környezetében lévő protestáns prédikátor és társai kerültek volna sorra, őrizetbevételük ellenére sikerült megmenteni őket. (Igaz, a bevádolt lutheránusoknak menekülniük kellett). Az 1526 áprilisában tartott rákosi országgyűlés végül vissza is vonta a protestánsokra vonatkozó határozatait.
Egy protestáns prédikátor Magyarországon
A mohácsi csata során a magyar politikai és egyházi elit jelentős része ott maradt a csatamezőn. A vereség után kitört a háború Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János között. Bár egyikük sem szimpatizált a reformációval, még Ferdinánd is ódzkodott az erőteljesebb fellépéstől. Ennek oka egyszerűen az volt, hogy a protestáns fejedelmek pénzzel és katonákkal járultak hozzá a török elleni harcokhoz. Az pedig aligha mutatott volna jól a Habsburg uralkodó számára, hogy a támogatás ellenére tevékenyen üldözi a protestánsokat.
A felső-magyarországi városokban így hamar megjelent a protestantizmus. Fő forrásául a német birodalmi városokból érkező papság szolgált, akik aztán a bányavárosokban és más németajkú polgársággal bíró városokban is prédikáltak. Így tett a Morvaországból érkező Andreas Fischer, aki a Szepességet járta be. Azonban akkor, amikor Svedléren prédikált, Johann Katzianer Ferdinánd egyik parancsnoka elfogatta őt és a feleségét, majd halálra ítélte őket.
Az ítélet végrehajtását rábízta Peter Walachra, Csicsva várának várnagyára, aki azonban alaposan elszúrta a feladatát. Fennmaradt levelében ugyanis részletesen megmagyarázza, hogy miért nem sikerült a kivégzés. Eszerint Fischerre az várt, hogy gerendára feszítsék, megfojtsák és a vár fokáról a mélybe vessék. Amikor azonban a kivégzésre sor került volna, vélhetően vihar tört ki. A protestáns prédikátor kezei és lábai már meg voltak kötve. A kötél valahogy elszakadt, Fischer viszont a mélybe bukott, fejjel a vár alatti szikláknak. Valahogy viszont túlélte az esést, felkelt és elmenekült.
A várőrség nem mert utána menni, mert a vihar miatt az ágyúk és a puskák is csütörtököt mondtak. Az égen pedig mindenféle jeleket véltek felfedezni. Inkább isteni jelként magyarázták a dolgot és futni hagyták Fischert. A feleségét azonban másnap, 1529. június 26-án vízbe fojtották.
Egy protestáns prédikátor, akit kétszer vetettek le a toronyból
Fischer nem nyugodhatott meg sokáig. 1529 júliusában már Svedléren és Lőcsén prédikált, sőt újrakeresztelte a híveit. (Ebből következtetnek arra kutatók, hogy valójában nem a lutheri tanokat követte, ahogy azt időnként a hagyomány tartja, hanem anabaptista lehetett). A gyászévet sem várta ki, ugyanis november 10-én elvette egy lőcsei polgár lányát. Amikor azonban ismét katonákat küldtek elleene, jobbnak látta odébb állni, Kisszebenen keresztül Krakkóba majd Morvaországba menekült.
Ezt követően a morvaországi Nikolsburgban terjesztette az anabaptista tanokat. I. Ferdinánd azonban Morvaországban nem tűrte az anabaptistákat, így Fischernek ott kellett hagynia a várost, a közösség pedig vélhetően felbomlott a határozott uralkodói rendelkezések hatására. Egy rövid időre kénytelen volt továbbállni a morvaországi Jamnitz városába. Innen továbbállt Felső-Magyarországra.
Itt azonban már elhagyta korábbi szerencséje. 1542-ben Bebek Ferenc elfogatta és elítéltette. Krasznahorka várának tornyából hajították le, ám ezúttal már nem tudott megmenekülni.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Óriási állat koponyáját sodorta partra az óceán
Bezárták a parajdi sóbányát
A NASA marsjárója olyan helyre jutott, ahol egykor hömpölygő folyók lehettek
Az orosz katonák ezúttal egy forgalmas útszakasz közepéről tüzeltek az ukránokra
Végre rájöhettek, mi okozta a neandervölgyiek kihalását
Mennyire ismered Erdélyt? Tedd próbára a tudásod! kvíz