Eredményes bizánci kormányzó lett a magyar trónkövetelő fiából

Borisz, a középkori Magyarország egyik legkitartóbb és legkalandosabb életű trónkövetelője volt. A magát Könyves Kálmán fiának tartó trónkövetelő több uralkodóval is szövetkezett, hogy megszerezze a magyar trónt. Ám kalandos élete során sort kerített arra is, hogy családot alapítson. Két gyermekének a nevét őrizték meg a középkori források az utókor számára. Egyikük, Kalamanosz, a bizánci hierarchiában töltött be relatív fontos szerepet. Bár a neve arra utalt, hogy az apja Kálmán unokájának tekintette, valójában sem ő, sem testvére nem kísérelte meg soha a magyar trón megszerzését.

Borisz Kalamanosz, a családos trónkövetelő

Borisz, vagy ahogy a görög források megőrizték a nevét, Borisz Kalamanosz fordulatos életet élt. Nem sokkal a születése után Könyves Kálmán eltaszította magától édesanyját, Eufémiát, és törvénytelen gyermeknek nyilvánította. Ezt követően szinte körbejárta a Magyar Királyság szomszédait, hogy fegyveres segítséget szerezzen a trón megszerzéséhez. A legközelebb a sikerhez talán 1131-ben járt, amikor II. (Vak) Béla királynak véres rendet kellett vágnia az ország előkelői között, hogy ne álljanak át a döntő ütközetben Borisz oldalára. Ez sikerrel is járt, Boriszt a Sajó menti csatában legyőzte.

II. Géza magyar és VII. Lajos francia király találkozása a Képes Krónikában (Wikipédia)

Már ezen akciója előtt Bizáncban kilincselt, majd a vereség után tovább kellett állnia. 1146-ban toborzott német zsoldosokkal foglalta el Pozsony várát, azonban csakhamar legyőzték őt. 1147-ben csatlakozott VII. Lajos francia királyhoz, aki keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre. Az ő védelme alatt sikerült Magyarországon átjutnia, noha II. Géza kérte a kiadatását. Ezt követően ismét Bizánc szolgálatába állt, I. Mánuel császár számított a segítségére. 1150-ben kisebb bizánci sereg élén betört a Temesközbe, de amikor megjelent a magyar királyi sereg, ütközet nélkül fordult vissza. A magyar-bizánci háborúk 1155-ig tartottak, a felek ekkor békét kötöttek, viszont Borisz ezt már nem érte meg: egy határmenti összecsapásban elhunyt.

A trónért folytatott küzdelmei ellenére hagyott hátra utódokat. Még első Bizáncba történő menekülésekor I. Mánuel császár hozzá adta az unokahúgát. Ez az unokahúg vélhetően Anna Doukaina lehetett, aki a korábbi császári dinasztia, a Dukaszok sarja volt. (Bár a forrásokban nem maradt fent a feleség neve, Anna Doukaina azért merült fel, mert egy fennmaradt oklevélben királynénak címezte magát, a korszakból pedig nem ismerünk más, magát királynak címző férfit, akinek a felesége lehetett volna).

Konsztantinosz Kalamanosz, a kormányzó

Borisznak két fiáról tudunk. Beszédes nevet kaptak, egyikük a Stephanoszt, másikuk a Kalamanoszt. Borisz vélhetően így utalt arra, hogy nem számolt le a magyar trón iránti igényével. Hogy melyikük született előbb a két fivér közül, azt nem tudjuk. Sőt, Stephanosz életéről szinte semmit nem tudunk. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy mindkét fiú a katonai pályát választotta. Stephanoszt ugyanis 1154-ben hadvezérként említik, és ennyiben szinte ki is merül róla minden tudásunk.

Konsztantinosz Kalamanos azonban már egy fokkal ismertebb a történészek számára, köszönhetően annak, hogy 1163-ban kinevezték Kilikia kormányzójává. Kilikia Kis-Ázsia délkeleti részén feküdt, stratégiailag különösen kényes ponton: a kis-ázsiai örmények, a muszlimok, a keresztes államok és Bizánc törekedett arra, hogy ezt a stratégiailag fontos területet az uralma alá hajtsa. Konsztantinosz Kalamanosz kinevezésének akadt egy fontos árnyoldala: a tartományt éppen II. (Nagy) Thoros örmény uralkodó tartotta megszállva.

Kilikia területe az Örmény Királyság idején (Wikipédia)

Konsztantinosz Kalamanosz azonban állta a kihívást, és a rendelkezésre bocsátott sereggel visszaszerezte Kilikiát Thorostól. Még ugyanebben az évben segítséget nyújtott a keresztes államoknak is. Núr ad-Dín aleppói atabég ugyanis ostrom alá vette Krak de Chevaliers várát. A keresztes államok több vezetője, kiegészítve Kalamanosz egységeivel, felszabadították a várat. Sőt, al-Buquaiánál megverték Núr ad-Dín seregét. Kalamanosz a nyugati krónikások szerint is kitüntette magát a harcoknál.

Núr ad-Dín a következő évben ismét támadt, Harim várát vette ostrom alá. A keresztény sereg megint összegyűlt, ám Núr ad-Dín ezúttal fifikásabbnak bizonyult. Felhagyott az ostrommal és visszavonulást színlelt. A keresztény sereg üldözni kezdte a muszlimokat, akik azonban ekkor visszafordultak és súlyos vereséget mértek rájuk. A keresztény sereg vezetői, közöttük Konsztantinosz Kalamanosz és Tripoliszi Rajmund, a leendő III. Béla király apósa, fogságba estek.

Kevésbé katonai feladatok

Núr ad-Dín azonban nem akarta magára haragítani a Bizánci Birodalmat. Kalamanosz így hamarosan kiszabadult, 150 öltözet selyemért cserébe. Fogsága alatt mások kormányozták Kilikiát, amit utóbb I. Mánuel császár unokatestvérére, Andronikosz Konstantinoszra bízott. Andronikosz azonban a fáradtságos katonai feladatok helyett inkább szerelmi kalandokba bonyolódott. Antiochiába ment, ahol elcsábította Bohemund antiochiai nővérét, Philippát. (Bohemund is a Harimnál fogságba esett keresztény vezetők között volt).

Bohemund felháborodott a történteken és Mánuelnél panaszt tett. A császár a frissen kiszabadult Kalamanosz számára új parancsot adott: csábítsa el Andronikosztól Philippát. Konsztantinosz Kalamanosz kötelességtudóan meg is jelent Antiochiában, a feladatát azonban nem tudta végrehajtani. Philippa túlságosan idősnek, unalmasnak és alacsonynak találta őt. Andronikosz mindenesetre értett a császár figyelmeztetéséből. Összeszedett annyi pénzt, amennyit csak tudott, többek között a kilikiai kincstárból, és elmenekült Jeruzsálembe. Philippának gyorsan találtak egy idős és relatív előkelő katonát férjnek.

I. Mánuel bizánci császár (Wikipédia)

Konsztantinosz Kalamanosz még egyszer bizonyítani tudta katonai rátermettségét. 1170-ben az örmény Mleh herceg megszerezte Núr ad-Dín támogatását és elfoglalta Kis-Örményország trónját. Ezt követően megszállta Kilikia bizánciak által birtokolt területeit. Kalamanosz azonban szövetségre lépett a keresztes államokkal, és kiűzte Mleh herceget Kilikiából. Nem sokkal később azonban Mleh újra támadt és ezúttal már magát Konstantinosz Kalamanoszt is fogságba ejtve. Néhány évvel később vélhetően a fogságban hunyt el, későbbi információt nem ismerünk róla.

Mivel a császár utasítására megpróbálta Philippát elcsábítani, feltételezhetjük, hogy nem házasodott meg. Sem ő, sem Stephanosz soha nem tettek kísérletet a magyar trón megszerzésére, I. Mánuel császát sem használta erre őket sosem. Sőt, fennmaradt egy pecséten, valamint egy költeményen a neve, amelyen a Dukasz nevet használta, ami arra utal, hogy magát már elsősorban a bizánci arisztokráciához és nem magyar gyökereihez igyekezett kötni.