Az egyik oldal karóba húzta a foglyokat, a másik mindenkit lefejezett, meghalt a szultán, Zrínyi és az összes védő – 10 érdekesség a szigetvári vár történetéből

Szigetvárról mindenkinek az 1566. augusztus–szeptember között lezajlott ostrom jut eszébe, az utolsó napon szablyával a kezében lóháton várból kitörő Zrínyi Miklóssal, akinek tetteit nemcsak történelem-, hanem irodalomórákról is ismerhetjük, hiszen a Szigeti veszedelem című eposz is megörökíti. A szigetvári vár azonban az 1566-os ostromon kívül is számos hősies és tragikus történelmi mozzanatot élt meg, melyekből érdemes szemezgetni.

Bástya Szigetváron, Fotó: Szöllősi Gábor

Mielőtt elfoglalná az oszmán haderő, azért többször felsül falai alatt. A mohácsi csatavesztést követően a vár a török által ellenőrzött területek gyűrűjébe kerül és felszámolására több kísérlet is történik. A törökök 1552-es hadjárata (melyből Drégely, Temesvár, Szolnok és Eger a legközismertebbek) még elkerüli ezt a térséget, de utána állandósulnak a harcok a környékén. 1555 októberében Tojgun, budai pasa kb. 10 napos ostromát Kerecsényi László hárítja el. Itt főleg a kitörésekkel tudják az ellenfél tüzérségi állásait és a várárok feltöltésének próbálkozásait elhárítani. Érdekesség, hogy Kerecsényi László később a szigetvárival párhuzamosan zajló 1566-os gyulai várostromnál áldozza életét a védők vezetőjeként.

Szigetvár, Fotó: Szöllősi Gábor

A következő év, 1556., már ennél is jelentősebb győzelmet hoz Szigetvár védőinek. Mindkét poszton váltás történik, hiszen Ali budai pasa csapatait már Horváth Márk veri vissza 42 napig tartó küzdelemben. Az ostromlók sokkal jobban megszervezik a támadást, és győzelmük is garantált, azonban itt először alkalmazzák a komoly létszámú felmentő haderő bevetésének taktikáját, mellyel átcsoportosításra kényszerítik az oszmánokat, kik végül kénytelenek elvonulni a vár alól. Ez a jelentős haditett kevéssé ismert a közvélemény számára. Az 1555-ös és 1556-os ostromok létszámainak aránya nem összehasonlítható a szultán jelenlétében 1566-ban érkező fő hadéval.

Küldöttségek tárgyalása, Fotó: Mayer Jácint

Szigetvár látképe ma nem azonos a török-kori küzdelmek erődítésével. Az 1566-os ostrom idején 3 nagyobb szigetet alkotta hidakkal összekötve, egymást védve délről észak felé. Az első a létező, de nem igazán védhető Újváros, középen a harcokban is komoly szerepet játszó 400 méter hosszú 260 méter széles palánkkal, magas földerődítésekkel, védművekkel körülvett Óváros, és a konkrét vár, aminek a külső részét és középső-belső részét szintén vizesárok választotta el. Az utóbbinak hídjára tehetjük Zrínyi legendás kitörését. Kőépületek egyébként csak a belső várra voltak jellemzőek, amit a mai ember fantáziája általában az egész erődre ki szokott terjeszteni. A teljes rendszert az Almás-patak felduzzasztott vize vette körbe, mely lecsapolásával, árkainak feltöltésével volt megvívható. Az 1566-os ostrom logikus menetet követ, melyben a védők dél felől egyre beljebb szorulnak az utolsó emberükig védve az egyes védelmi öveket.

A szigetvári oldalazó védmű, Fotó: Szöllősi Gábor

Nagyjából ebben az időszakban változtat a török a harci szokásain, és a lovagiasságot teljesen kiszorítva, a balkáni származású Szokollu Mehmed nagyvezír vezetési stílusának köszönhetően beköszönt az általános brutalitás. Ennek megfelelően döbbenetes kegyetlenség jellemezte itt is a küzdelmet. Az Óvárosból visszavonulni nem tudó, magukat megadó védőket (rengeteg emberről beszélünk, hiszen itt nem képes visszavonulni a várba a teljes magyar sereg zöme, mert el tudják őket vágni) a török karóba húzza, amire válaszul Zrínyi is lefejezi 300 foglyát és fejüket kiteszi a várfalra. Senki nem várhat kegyelmet, a küzdelem ténylegesen az utolsó emberig is folyik.

A kapu, Fotó: Szöllősi Gábor

Zrínyi nem bízta a halált a véletlenre: páncél nélkül tör ki ünnepi ruhában, feltűnést keltve, hogy felismerhető legyen. A támadás gyalogosan történik és a vezér elterülése után szinte azonnal vissza is szorulnak a magyarok, ahol egyesével küzdi le őket a rettentő túlerő. Néhány szerencsés túlélő tud elbújni a káoszban mindössze. Zrínyi elképzelhetően életben lehetett még, amikor sérülten rátaláltak és lefejezték, fejét pedig a győri táborba küldték.

Szulejmán szultán a harcok utolsó napjának reggelén, de még annak vége előtt meghal. Halálát szándékosan még titokban tartják egy ideig, így a feltartóztatására rendelt Győrben állomásozó haderő is sokáig készültségben marad az oszmánokat hiába várva, a török elképzeléseknek megfelelően. A taktikájuk egyébként mindig a megtévesztésen alapul, így az egész hadjáratuk célja sem világos az elejétől kezdve. Kérdés marad, hogy mit is tűztek ki maguk elé ténylegesen. A király erői végig csak Bécset védenék annak előterében, így Szigetvár felmentése nem is jöhet szóba, maximum Zrínyi reményeiben.

A szigetvári kapu, Fotó: Szöllősi Gábor

Az 1566-os ostromban 20 000 fő körüli veszteséget könyvelhetnek el török oldalon is, ami óriási. További hadműveleteket így sem ez, sem a Gyulát ostromló erő nem kezd.

Két hatalmas robbanást említenek a források az ostrom során, melyek nagy véráldozatot követelnek. Az egyik egy török aknakísérlet, mely a vár egyik bástyáját volt hivatva kiiktatni, de nincs kizárva a várvédők lőporának berobbanása sem. A másik pedig a már győztesnek tekinthető oszmánok belső várbeli randalírozása közben történik a maradék lőpor detonációja következtében. Itt a magyar szándékosság vagy egyéb baleset vetületében megoszlanak a vélemények.

Szigetvári bástya belső nézete, Fotó: Szöllősi Gábor

A becslések szerint az ostromban a 100 000-es oszmán had 30 000-50 000 katonája vehetett részt, míg magyar oldalon 2300 katona szolgált a lakosság mellett. Zrínyi a vár védelmét a nagy területe miatt minimum 6000 katonában látta volna biztosítottnak. Persze azt is csak időben érkező felmentés esetén.

Érdemes elolvasniZrínyi Miklós költő és hadvezér születésnapja alkalmából szülőhelyén jártunk, Csáktornyán

A vár teljesen elpusztul ekkor és most egy török erődítést láthatunk a helyén. A visszafoglalására is több próbálkozás történik. Voltak azonban egyéb sikeres és durva akciók is, 1683-ban például egy Probenc nevű pribék jutott be a belső várba és felrobbantotta a lőporraktárt, mely nem kevesebb mint 500 török katona életébe került. Buda felszabadítása utáni időkben már a nagy rohamok helyett a körülzárós taktika terjedt el a Magyarországon folt szerűen török kézen maradt várak visszaszerzéséhez. Végül 1689 februárjában több hónapig tartó ostromzár következtében nyitotta meg kapuit Szigetvár is a felszabadító erők előtt. Záróakkordként itt is elmondható, hogy a bent rekedt 7000 főből a kiéheztetés után néhány százan élték meg mindössze a vár átadását, tehát megint jó sokan meghaltak. Szigetvár vára ekkor még nem volt teljesen elavult, a későbbi kuruc támadások ennek megfelelően el is kerülték.

Forrás: Varga Szabolcs: Szigetvár története 1526-1566