Mesevonat a Meseerdőben: a Gyermekvasút nosztalgiagőzöse felejthetetlenül teljesített a havazásban

Leesett a hó és azt tapasztalhattuk, hogy rögtön le is bénult az egész ország. A rossznyelvek a közlekedési káosz elrettentő példái közt örökös bajnokként szokták emlegetni a Magyar Államvasutak teljesítményét. Most erre fogunk rácáfolni.

A 490.056-os pályaszámú gőzös, Fotó: László Eszter

A II. világháborút követő érának természetesen szovjet példája nyomán vetődött fel egy gyerekek által „üzemeltetett” kisvasút megépítésének a gondolata. A gyereken természetesen gyerekmozgalmat kellett érteni, ami ebben az időben már az átpolitizált légkörnek köszönhetően hamar szűkítette a lehetőséget az úttörőre. A helyszínt illetően az első választás a Duna két ágától körülölelt szépséges Margit-sziget volt. A sziget jó megközelíthetősége, sík terepe és népszerűsége egyaránt a terv mellett szólt, de szóba került a gödöllői kastély és a Népliget területe is. 1948 február-márciusában azonban az az elgondolás született, hogy a kisvasútnak a gyerekek szórakoztatása mellett meg kell oldania a budai hegyekbe való kijutás lehetőségét. Az egyre terebélyesedő főváros területeitől mindössze néhány kilométerre fekvő szépséges budai hegyvidék már a 19. század kikapcsolódni vágyó emberét is vonzotta. Mind többen és többen keresték fel a népszerű kirándulóhelyeket, vagy a közelükben meghúzódó zöldvendéglőket. Célszerűnek tűnt tehát, hogy az úttörővasút egyik végállomását a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomása közelében kell kijelölni, és hogy a vonal az időközben felépítendő csillebérci úttörőtábor közelében haladjon egészen Zugligetig. Végül a nagy szintkülönbségek miatt inkább Hűvösvölgyet javasolták végállomásnak. Az építéssel egy időben megkezdődött az úttörővasutasok kiképzése is a MÁV oktatási központokban. Itt a 10-14 éves pajtások elsajátíthatták a vasút bonyolult szabályait, az elméletet, a gyakorlatot és megkezdődtek a próbaszolgálatok. A szolgálatot a mai napig tulajdonképpen ugyanúgy, mint akkor, jó tanuló gyerekek láthatják el felnőttek felügyelete mellett. A Gyermek-, vagy leánykori nevén Úttörővasút 75 éve kezdte meg működését a budai hegyekben a mai pálya egy kisebb szakaszán Széchenyihegy és Virágvölgy állomások közt, 1948. július 31-én. Háromnegyed század alatt már több mint húsz millióan szálltak fel a kisvonatokra, és tizenhatezernél is több gyermek öltötte magára büszkén a szárnyaskerekes egyenruhát. Szerte a világon híre ment az egyedülálló budapesti gyermekvasútnak, ami bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.

A Gyermekvasút ikonikus mozdonya, Fotó: László Eszter

Ma a Gyermekvasút fogalma alatt a hűvösvölgyit értjük, de a szocializmusban temérdek másik vonalat is működtettek kis hazánkban az úttörők. Az úttörővasutak népszerűsége az első pillanattól kezdve olyannyira töretlen volt, hogy szinte presztízskérdéssé vált, hogy egy városnak saját úttörővasútja legyen. Így lett keskeny nyomtávú vasútvonala például Dunaújvárosnak, Szolnoknak, Tiszakécskének és Székesfehérvárnak is. Veszprémben és Pécsett a vidámpark és az állatkert közötti alig pár száz méteres, gyalog is könnyűszerrel bejárható viszonylaton épült úttörővasút, előbbi városban még alagutat is fúrtak hozzá. Néhány korábbi erdei, vagy ipari kisvasutat pedig az úttörőmozgalom révén sikerült megmenteni a bezárástól, melyeket már az 1870-es évektől kiépítettek az akkori nagybirtokok, erdőgazdaságok, ipar- és bányavidékek céljaira.

A budaszentlőrinci pálos kolostor romja, Fotó: László Eszter

A Gyermekvasút története során a vontatási parkot motorvonatok, gőzösök és dízelek képviselték több változatban is. Jelenleg a főerőt hat dízel jelenti, de kivételes alkalmakkor kidugják az orrukat az öregebb mohikánok, mint például a két kis gőzös. És mikor dugják ki? Amikor a legjobban mutatnak a havas tájban, és amikor meseországgá tudják varázsolni az önmagában is mesébe illő erdőt. Az alapból is népszerű erdei vasutas program múlt hétvégén hatalmas népünnepéllyé változott és a lelkes gyerekzsivaj mellett a műkedvelő felnőttek is – jól láthatóan – ismételten újraélték a lurkókorszakukat.

Nemcsak a gyerekek kedvence, Fotó: László Eszter

A szóban forgó 490-es pályaszámú gőzösöket 1905-től 50 éven keresztül gyártották és példányaik az Úttörővasút életének kezdeti éveiben teljesítettek főként szolgálatot. Ezekre a járatokra a normál jegyen kívül nosztalgia pótjegy váltása is kötelező. A vonatok férőhely-kapacitása korlátozott, ezért javasolják a Gyermekvasút honlapján az utasoknak, hogy a végállomásokon kezdjék meg az utazást. Nosztalgia pótjegy kizárólag az utazás napján váltható készpénzben, azon az állomáson, ahol az utazást meg kívánják kezdeni. A következő tervezett nosztalgiagőzös programok december 30-31-ei és a január 6-7-ei hétvégéket érintik, a menetrend rovataiban a gőzös emblémával kéken jelölt időpontokat szükséges figyelni.

A budai téli erdő, Fotó: László Eszter

Az ilyen gyönyörű időkben a budai hegyek teljesen telítettek a túrázóktól, ezért rettentő sok a velük járó gépjármű is, melyek nagy részét már szabálytalan körülmények között kénytelenek parkoltatni. Ezért nem javasoljuk, hogy ilyen alkalmakkor autóval közelítsenek bármelyik népszerű kirándulópontjához, így a kisvasút állomásaihoz sem.

Érdemes elolvasniSisi kedvenc magyarországi kastélyában – Gödöllőn jártunk