Krakkót és Varsót is elfoglalta, mégis megbukott II. Rákóczi György

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata (Wikipédia)

II. Rákóczi György úgy kerülhetett trónra, hogy az Erdélyi Fejedelemség édesapja uralkodása alatt virágkorát élte. A fejedelemség földjét évtizedeken keresztül elkerülték az idegen csapatok, sőt I. Rákóczi György képesnek bizonyult számára előnyös békék megkötésére a Habsburgokkal. Halála után a fiára egy gyarapodó és befolyása csúcsán álló országot hagyott. És egy régóta dédelgetett álmot, amely szerint az erdélyi fejedelem, akárcsak Báthory István idején, megszerezheti magának a lengyel trónt. II. Rákóczi György pedig hamar úgy érezte, hogy itt a kedvező alkalom.

A sok felől rágott kolosszus

Lengyelország vagy hivatalos nevén a Lengyel-Litván Nemzetközösség Európa egyik vezető hatalmának számított a 16. században. A 17. századra ugyan némileg veszített a státuszából, de még így is Európa egyik legjelentősebb királyságának számított. Élén a Vasa-házból származő II. János Kázmér (1648 – 1668) lengyel királlyal. A Nemzetközösséget azonban válságok rázták: 1648-ban kitört a Bohdan Hmelnyickij vezette kozák felkelés, ami egy ideig állandó vereségeket mért a lengyel seregekre. 1654-ben pedig Alexej orosz cár látta elérkezettnek az időt arra, hogy területeket szerezzen.

II. János Kázmér lengyel király (Wikipédia)

A válságot tetézte, hogy a szintén Vasa-házból származó svéd király, X. Károly Gusztáv (1654 – 1660) igényt tartott a lengyel trónra. Erre alapozva indított 1655-ben. Eleinte a svéd-brandenburgi szövetséget gyors sikerek kísérték. Károly Gusztáv seregei elfoglalták Varsót, majd Krakkó előtt legyőzték János Kázmért és a várost is elfoglalták. A sikereit részben annak is köszönhette, hogy a lengyel előkelők egy részét (különösen a protestánsokat) maga mellé tudta állítani. Károly Gusztáv kikiáltotta magát Lengyelország királyának, ám ezt már a környező hatalmak, így Oroszország, Ausztria és az Oszmán-Török Birodalom élesen ellenezte.

A háborúban a Jasna Góra-i pálos kolostor 1655. november 18-án indított sikertelen svéd ostroma hozta meg a fordulatot, ettől kezdve széleskörű ellenállás bontakozott ki a megszállók ellen. János Kázmér hazatért a (részben Magyarországon töltött) száműzetéséből és rávette Alexej orosz cárt, hogy a lengyelek helyett a svédekkel háborúzzon. A Stefan Czarniecki vezette lengyel ellenállásnak sikerült visszafoglalnia Varsót is, bár a svédek az 1656. július 28-30. között vívott háromnapos varsói csatában ismét elfoglalták. A felek természetesen igyekeztek további szövetségeseket bevonni a küzdelembe, így jött képbe II. Rákóczi György erdélyi fejedelem is.

II. Rákóczi György, aki engedély nélkül támadott

II. Rákóczi György 1648-ban került az Erdélyi Fejedelemség élére, ugyanabban az évben, amikor János Kázmért lengyel királlyá koronázták. Bár amikor szorult helyzetbe került, a lengyel király is segítséget kért Rákóczitól, ő mégis inkább a svéd szövetségben látta a megoldást. Erdély külpolitikai önállósága azonban korlátozottnak számított, a korábban sikeres erdélyi fejedelmek jószerivel minden akcióhoz kikérték a Porta engedélyét. II. Rákóczi György tisztában volt azzal a kockázattal, amit az jelentett, hogy ezt nem teszi meg, de remélte, hogy a döntő katonai siker után a szultán utólag áldását adja rá.

II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (Wikipédia)

Az előkészületeket is kellőnek tűnő alapossággal tette meg. A hátát biztosítandó a havasalföldi vajdával megújította apja szövetségét, a moldvai vajdát pedig elzavarta és a saját jelöltjét ültette a helyébe. 1656. szeptember 7-én a kozákokkal, december 9-én pedig a svédekkel állapodott meg. A megállapodás keretében Károly Gusztáv elismeri II. Rákóczi György lengyel királyságát, cserébe pedig tetemes nagyságú területet csatolhat Svédországhoz.

A törököktől ellenben egy olyan tartalmú üzenet érte el a fejedelmet, ami úgy szólt, hogy gazdag és békés ország az övé, igazán kár lenne azért, ha ez megváltozna. Ez az üzenet azonban már Lengyelországban jutott el II. Rákóczi György kezébe.

II. Rákóczi György, Krakkó és Varsó meghódítója

Az 1657 januárjában indított hadjárat nem kezdődött jól, a román vajdaságokkal kiegészült erdélyi sereg csak nehezen jutott át a Kárpátokon. (Ez is jól jelezte, hogy a téli hadviselésre ebben az időszakban kevésbé tudtak felkészülni). A kezdeti nehézségeket feledtette, hogy 1657. március 28-30. között felmentették a svéd kézen lévő, de a lengyelek által szorongatott Krakkót. Ezt követően immár a kozákokkal együtt indultak északkeletre, ahol hamarosan egyesültek a svéd-brandenburgi sereggel.

A közös sereg kelet felé vonult. Az erdélyiek megpróbálkoztak Zamość bevételével, sikertelenül. Azonban a közös célpontnak kijelölt Breszt várát el tudták foglalni. Sőt, 1657. június 17-én az erdélyiek elfoglalták Varsót is. Ez a győzelem azonban nem eredményezte azt, amit II. Rákóczi György annyira várt: a Porta egyáltalán nem adta áldását az akciójára. A svédellenes szövetség, amely meg kívánta akadályozni a lengyelországi svéd uralmat, működni kezdett. Krakkót ostrom alá vette egy osztrák támogatással bíró lengyel sereg, míg Károly Gusztáv svédországi birtokait megtámadták a dánok.

X. Károly Gusztáv svéd király (Wikipédia)

A svéd király ezért még Breszt alatt úgy döntött, hogy hazaindul és azt tanácsolta II. Rákóczi Györgynek és kozák szövetségeseinek, hogy a déli területeken gyülekezzenek. Az erdélyi sereg elindult, ám ekkor már a jóval erősebb Stefan Czarniecki vezette lengyel sereg a nyomában járt. Ráadásul, amíg II. Rákóczi György Lengyelországban viselt hadat, Erdélyt egy másik lengyel sereg támadta meg és okozott komoly veszteségeket. A kozák és a román csapatok cserben hagyták. Július 11-én Magierównál elveszítette az utánpótlást szállító hátvédjét, július 23-án pedig Czarny Ostrównál az erdélyi tábort kellett feladnia a támadó lengyelek előtt. Ezt követően II. Rákóczi György négymillió złoty hadisarcért békét kötött.

II. Rákóczi György 1657. évi hadjárata (HUN-REN TTI)

Mélyrepülés

A lengyelek ezt követően valamelyest békén hagyták az erdélyieket, akiket Moldván keresztül akart hazavezetni a fejedelem. Azonban délkelet felé tartva beleütköztek a krími tatár kán több tízezres seregébe, amelyet a szultán küldött II. Rákóczi György ellen. A fejedelem hadvezérére, Kemény Jánosra bízta a seregét, megígérve, hogy majd a birtokából kiváltja őket, ha fogságba esnének. Az erdélyi sereg Trembowlánál vert tábort, ott néhány napig tartotta magát a tatárok ellen, azonban a kilátástalan küzdelmet végül fel kellett adniuk. Több ezren estek fogságba.

Az erdélyi állam serege lényegében megszűnt létezni. A következő években az ország kiszolgáltatott maradt a különböző csapatoknak, többek között a még sokáig többször visszatérő tatároknak is. II. Rákóczi György ugyan hazatért, ám a Porta leváltotta őt a fejedelmi székből és a helyére Rhédey Ferencet emeltette fel az erdélyi országgyűléssel. Ő azonban ebbe nem nyugodott bele, és 1658 januárjában az országgyűléssel ismét megválasztatta magát.

A törökök azonban nem változtattak az álláspontjukon és Barcsay Ákost nevezték meg a következő fejedelemnek. II. Rákóczi György előbb engedett neki, majd mégis fegyveresen szállt szembe vele. Ezt azonban a törökök már nem tűrhették és maguk is sereget küldtek ellene. II. Rákóczi György fordulatos pályája 1660. május 22-én ért véget: Szászfenesnél vitézül harcolva, számos sebet szerezve szenvedett vereséget. (A rá felügyelő 150 ónodi emberéből például mindössze 20 maradt életben). Az itt szerzett fejsebeibe halt bele 1660. június 7-én.