Miért önkénteskedjünk, ha nem jár érte fizetés?

Az önkéntes tevékenységért nem kapunk fizetést. Mégis számos előnnyel szolgál, ha valaki a szabadidejét ilyen közösségi aktivitásokra fordítja. Cikkünkben ezeket az előnyöket járjuk körbe.

Mi az önkéntesség?

Általában négy szempont alapján ítélhető meg, hogy valamilyen tevékenység önkéntességnek tekinthető-e. Az ilyenfajta tevékenységet

szabadidőben és szabadon választottan, mások érdekében, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, általában szervezett keretek között

végezzük. A hagyományos, kollektív formái gyakran vallási közösségekhez kapcsolódnak, de ezzel párhuzamosan megjelenőben vannak új típusú, a közösségi szolgálat jelleg mellett az önkéntes személyes céljaiban betöltött szerepét is előtérbe helyező tevékenységi formák is.

Fejleszti a társas készségeinket

A társas készségek olyan viselkedésformák, amelyek a másokkal és a csoportokkal való kapcsolódásunkat, az esetleges konfliktusaink megoldását, a kommunikációnkat segítik. Mindezek az egyik,

nélkülözhetetlen alappillérét jelentik a jelenlegi, tudásalapú társadalomban való helytállásunknak,

a személyiségünk kiteljesedésének, a társadalomba való beilleszkedésünknek és a foglalkoztathatóságunk erősítésének. Általuk hatékony és építő módon vehetünk részt a társadalmi és szakmai életben, hatékonyan tudunk együttműködni másokkal a közügyekben, érdeklődést mutatunk a helyi és a szélesebb közösséget érintő problémákban.

A 2012/2013-as tanévtől létező, középiskolai közösségi szolgálat is ezeknek a készségeknek a fejlesztését célozza. Célja emellett

a társadalmi érzékenyítés, a nyitott és elfogadó hozzáállás erősítése, a tanuló személyiségének fejlesztése.

A fiatalokat a teljesítendő 50 óra során olyan fenntartható, helyi közösségi tevékenységekben való részvételre bátorítják, amelyek során érvényesül a társadalom jobbítását célzó szolgálat jelleg és a változatos, élménypedagógia-alapú tanulás.

A tevékenységi körök széles spektrumon mozoghatnak a jogszabály által előírt területeken (egészségügy, jótékonyság, oktatás, kultúra, környezet-, természet-, katasztrófavédelem, sport-, szabadidős tevékenységek, bűn- és balesetmegelőzés, iskolán belüli tevékenységek).

A közösségi szolgálat teljesítése során a tanulók tevékenységét az iskola (pl. koordinátor által, kísérő pedagógus), valamint a fogadóintézmény (pl. mentor által) is figyelemmel kíséri, teret biztosít tapasztalataik és élményeik megvitatására.

Erősíti a társadalmi felelősségvállalást

Az önkéntesség egyik kulcstényezője a mások érdekében, a mások megsegítésére végzett önzetlen tevékenység. Sokan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy segíteni szeretnének a rászorulókon. A nemrégiben megjelent Mastercard felmérés adatai alapján a közép-kelet-európai 18-24 évesek 34%-a vállal önkéntes munkát.

Az elmúlt másfél évben, a koronavírus járvány alatt az önkéntesek szerepvállalására nagy szükség is volt, és rengeteg pozitív példát, kezdeményezést láttunk.

Többezer egyetemista vett részt a járvány elleni védekezésben, a járvány következményeinek enyhítésében.

Rengeteg hallgató vállalt feladatokat oltópontokon, tesztelő állomásokon, kórházakban. Az orvostanhallgatók, leendő ápolók, mentőtisztek mellett más szakon tanuló fiatalok is kivették a részüket, ők recepciós, gépjárművezetői vagy adminisztrációs feladatokat láttak el.

Az egészségügyi területeken kívül is több egyetem ösztönözte a diákjait a szerepvállalásra. Sokan közülük korrepetáltak, technikai segítséget nyújtottak különböző szervezetek számára, esetleg fejlesztésekbe (pl. fertőtlenítő robot, lélegeztetőgép fejlesztése, maszkok szűrési hatékonyságának vizsgálata) kapcsolódtak be.

A pszichés következmények (pl. Covid okozta stressz, szorongás), mentális krízis enyhítésébe is több szakember kapcsolódott be önkéntesen. A lakosság is részt vett az idősgondozásba, például gyógyszerkiváltás, bevásárlás kapcsán, többnyire helyi civil szervezetek vagy az önkormányzatok koordinálásában.

Új típusú előnyök

A klasszikus segítői hozzáállás (gyerekeken, rászoruló embereken, állatokon segítés) mellett egyre inkább gyakori, hogy az önkéntesség mögött (különösen az fiatalok, egyetemisták körében) nem csak önzetlen motivációk állnak.

A modern motivációk között a karrierépítéssel összefüggő előnyök érvényesítése is megjelenik.

A fiatalok számára sok esetben az önkéntesség egy, az önéletrajzba beírható, munkatapasztalatszerzési lehetőséget jelentő tevékenység is. Ennek során a személyes és szakmai fejlődés ugyanolyan, vagy talán még nagyobb hangsúlyt kap, mint a másokon való segítségnyújtás.

A kihívást jelentő munka során szakmai tapasztalatokat és kapcsolati tőkét szereznek,

és lehetőségük van a szabadidejüket hasznosan, érdekesen, innovatívan eltölteni. Mindezzel az önkéntességnek a szakmai szocializációs, szereptanulási lehetőséget nyújtó, az iskola és a munka világa közötti hidat képző funkcióit aknázzák ki. Úgy tekintenek az önkéntességre, mint egy informális tanulási terepre, ahol még egy kvázi védett közegben tehetik meg első szárnypróbálgatásaikat. További előnyt jelenthet számukra, hogy az előírt teljesítési keret 5%-áig mindezt kreditre is válthatja, néhány egyetemen például külön kurzus formájában.

A Z generáció („Facebook-generáció”, „digitális bennszülöttek”) körében emellett fontos a szabadidő élményalapú eltöltése, a saját készségek fejlesztése, az önmegvalósítás és a tenni akarás.

A posztmodern önkéntesség egyben az identitásformálás eszköze is.

Az értékalapon választott közösségi tevékenységekbe (pl. zöld- vagy békeszervezetek, vallási közösségek, szociális segítő tevékenységek stb.) való bekapcsolódás így nem csupán a társas kapcsolatok építését, új barátságok létesítését jelentheti az önkéntesek számára, hanem a valahova tartozáson, a közös értékrend, a csoporttal való azonosulás megélésén keresztül saját személyiségük meghatározásában, önismeretük mélyítésében, önbecsülésük erősítésében is támpontot nyújthat.

Kép forrása: 

cottonbro fotója a Pexels oldaláról

Felhasznált források: 

Az Európai Parlament és Tanács ajánlása (2006. december 18.) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (2006/962/EK)

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák

2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról

Smith, E. R., Mackie, D. M. (2001). Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest pszichológia

Iskolai közösségi szolgálat

2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

Walter Imola Ágnes (2015): Az önkéntesség helye a felsőoktatásban – a korrepetálás, mint önkéntes tevékenység megvalósulása a Kaposvári Egyetemen

Fényes Hajnalka (2015): Önkéntesség és új típusú önkéntesség a debreceni egyetemisták körében

Önkéntesség Magyarországi Éve 2021