Az öngyilkos király sziklája: a Szunion-fok és Poszeidón temploma

Az Attika-félsziget legdélebbi csücskében található a Szunion-fok, ami a tenger istene, Poszeidón ősi templomának maradványairól ismert. A hegyfokon álló romokat három oldalról veszi körül a tenger, amit gyakran egynapos kirándulásként keresnek fel az Athénból érkező turisták, hogy onnan szemléljék az Égei-tenger naplementéjét.

A Szunion-fok, Fotó: Mayer Jácint

Templom a Szunion-fokon

A legfontosabb és legelterjedtebb épülettípus az ókori görögöknél a templom volt. A görögök templomokat általában azzal a céllal építették, hogy elhelyezzenek benne egy kultikus jelképet vagy egy istenség szobrát. A helyszín nem imádkozásra szolgált elsősorban, hanem konkrétan a középpontban lévő „szentségé” volt a műemlék. Jellemzője mindenhol a rendkívül látványos oszlopcsarnok, az iskolapadból is jól ismert ión, dór és korintoszi oszlopfőkkel.

A Szunion-fokon található templomot Poszeidónnak szentelték. Poszeidón a görög mitológiában a legfőbb tengeristen, Kronosz és Rheia fia volt, Zeusz és Hádész testvére, aki a tenger mélyén lakik feleségével, Amphitritével. Háromágú szigonyával ő támasztja a tengeri viharokat.

Poszeidón v. Zeusz szobra, Fotó: Mayer Jácint

A templom a leghíresebb és ismertebb görög templomok közt foglal el méltó helyet. Ugyanolyan közismert, mint az Akropoliszon található Parthenón és Erekhtheion, az athéni Héphaisztosz-, vagy a Zeusz-templom, a szicíliai Segesta dór oszlopcsarnoka, vagy Apolló szentélye Epicuriusban.

Az eredeti, archaikus kori templomot valószínűleg i.e. 480-ban emelték, de azt a perzsák hadjárata lerombolta. Az újabb épületet, melynek romjai ma láthatók i.e. 440 körül építették, Periklész idején, aki a görög-perzsa háborúk után az athéni Parthenónt is újjáépítette.

Poszeidón templomának oszlopcsarnoka, Fotó: Mayer Jácint

A Szunion-fok az ókorban fontos tengeri megfigyelőhelyként szolgált, melyet az athéniak azért emelték, hogy szemmel tarthassák és megvédhessék fő tengeri kereskedelmi útvonalukat, a Szaróni-öböl bejáratát. A „védműveket” a spártaiak elleni peloponnészoszi háború alatt (i.e. 413.) létesítették és ettől kezdve a hely Attika egyik fő erődjének számított. A falak alapjai még mindig jól kivehetőek, kivéve ahol a sziklák természetes védelme szakítja ezt meg.

Nem ez az erődítmény azonban a látványos, hanem a szirtfok legmagasabb részén emelkedő fenséges márványtemplom 15 megmaradt oszlopa. Az épület négy oldalán 4 nagy fiúszobor, kúrosz állt, melyekből 3-at megtaláltak, és ma Athénban tekinthetőek meg. A kúroszok készítésének és funkciójának okáról egyébként a mai napig csak találgatások léteznek.

A 31 x 13,5 m alapterületű dór építésrendű klasszikus templom egykori 34 márvány oszlopából az egyik oldalon ma már csak 6, a másik, déli oldalon 9 áll. A 6 m magas, alul 1 m átmérőjű oszlopok anyaga a környéken található márvány.

A görög oszlopcsarnok, Fotó: Mayer Jácint

A Szunion-fok az irodalomban

A Szunion-fokot több ókori mű is megemlíti. Szerepel Homérosz Odüsszeia című művében, Szophoklésznál az Aiaszban és Euripidésznél a Küklopszban is.

A hegyfokhoz köthető legismertebb történet szerint az athéni Aigeusz király innen vetette le magát a mélybe, mert azt hitte, fia, Thézeusz meghalt Krétán, a Minótaurosszal folytatott harc során. A királyfi a visszafelé vezető úton nagy örömében elfelejtette kicserélni a hajója árbocán a fekete vitorlát győzelme jeléül fehérre. Apja Athénból a Szunion-fokig eléje sietett, és amikor megpillantotta a fekete vitorlákkal közeledő hajót, kétségbeesésében a szirtfok pereméről a tengerbe vetette magát. A görögországi idegenvezetés leleményességét jelzi, hogy ezen történet helyszíneként azért néha Athént is feltüntetik. Azonban az Égei-tenger ezért kapta Aigeusz királyról a nevét.

Esti tenger a Szunion-fokon, Fotó: Mayer Jácint

Poszeidón templomának egyik részlete őrzi George Byron angol romantikus költő emlékét, hiszen neve vésett formában a mai napig megtalálható a műemléken. A Byron részt vett a törökök ellen vívott görög szabadságharcban. Pénzéből felszerelt egy hajót és Albániába utazott. Itt amikor hajótörést szenvedett, találkozott szkipetár banditákkal, akikkel ismeretséget kötött. Saját költségen kezdett haderő toborzásba, melynek folyományaként, több száz haramiát fogadott zsoldba. A vállalkozása visszásan sikerült végül, mert az útonállókból álló hadserege nem annyira szándékozott harcolni a törökkel, inkább azon mesterkedtek, hogy a neves költőt kifosszák.

Végül a Byron az itt szerzett betegségben, mocsárlázban halt meg, 1824. április 19-én Görögország területén, Meszelóngiban.

A Poszeidón-templom, Fotó: Mayer Jácint

Szunionnál kevés tökéletesebb hely létezik. Végtelen tengerbe nyúló a szirtfokon álló templom iránt ma hatalmas az érdeklődés. A látogatáskor mindig zsúfoltsággal szükséges számolni, azonban ez is azok közé a helyek közé tartozik, amit a világon egyszer mindenkinek látnia kell.

Az ókori Görögországgal kapcsolatban még a Thermopülében jártunk. Gondolnád, hogy a csata helyszíne ma 20 méterrel van a földfelszín alatt? című írásunkat ajánljuk.