Döbbenetes felemelkedés és bukás a magyar középkorból: jobbágyból majdnem pápa, majd közutálat tárgya

Bakócz Tamás élete párját ritkítja a magyar, de az európai történelemben is. Jobbágynak született, apja valószínűleg kerékgyártó volt, de majdnem elnyerte a pápai tiarát, mint Magyarország leggazdagabb és a reneszánsz Európa egyik leggazdagabb egyházi nagyura. Ám ellenfelei legyőzték, eltávolították Rómából, ezt követően pedig hozott néhány rossz döntést, aminek következtében közutálat tárgyává vált és még törvényt is módosítottak csak miatta. Bakócz Tamás döbbenetes élete, aki jobbágyból majdnem pápa lett a mohácsi katasztrófa előtt.

Katonai vagy papi pálya: a felemelkedés útjai

A polgári társadalom kialakulása előtti társadalmak sokak fejében élnek úgy, mint átjárhatatlan kasztrendszerek, ahol az egyén életét csupán születése határozta meg. Ez a legtöbb esetben így volt, ám akadtak fontos kivételek. Ilyen kivétel volt például a történetünk szempontjából fontos szerepet játszó Hunyadi-ház, akik az ismeretlenségből emelkedtek kormányzói tisztségbe, majd pedig király adtak a hazának. A felemelkedés alapja a katonáskodás, a katonai győzelmek (és az ország megosztottsága). A felemelkedés egyik útja a középkor végén és a kora újkor hajnalán is ez volt.

A másik pedig az egyházi szolgálat. Mondhatnánk, hogy ez bezárta a lehetőséget az elért anyagi és hatalmi javak utódokra történő átörökítésére, ám ezt országa és korszaka válogatta. Bár például Magyarországon nem fordult elő, hogy magas egyházi méltóság fia “örököljön” magas egyházi méltóságot, Itáliában erre is akadt példa.

Bakócz Tamás esetében azonban nem erről volt szó, még akkor sem, ha családja nélkül vélhetően nem jutott volna el a prímási székbe, sőt majdnem a pápai trónra. Bakócz egy kerékgyártó jobbágy gyermekeként született Erdődön vélhetően 1442 körül. Azért nem tudjuk a pontos születési dátumát, mert ezt jobbágyok esetén nem vagy nem mindig jegyezték fel.

Forrás: Creative Commons

Családi támogatók

Szerencséje volt bátyjával, Bakócz Bálinttal, aki a titeli prépostság megszerzésével anyagilag tudta támogatni tehetséges testvéröccsét. Ennek következtében lengyel és itáliai egyetemeken képezhette magát Endrődi Tamás (ál)néven. Csak 20-as évei közepén tért haza, hogy az erdélyi püspök, Rangoni Gábor segítségével Mátyás király udvarában dolgozhasson és építhesse kapcsolati hálóját.

1474-ben, a sziléziai hadjáratban az ő ötletével sikerült megfordítani egy katonai vereséggel fenyegető szituációt Boroszló ostrom alatt álló várában, ami szintén hozzájárult az egykori jobbágyfiú karrierjének beindulásához. Bár nem töltött be magas állásokat, állandóan az uralkodó körül forgott, szívességeket tett és vett, így a király uralkodásának végére már kancellárhelyettes, királyi tanácsos, 1486-ban Győr, majd 1491-ben Eger püspöke (ez utóbbit úgy nyeri el, hogy a győri püspöki címet testvérére, Ferencre hagyja).

Bár kezdetben elkötelezte magát Mátyás törvénytelen fia, Corvin János trónigénye mellett, az ifjú Hunyadi határozatlanságát látva oldalt váltott és a főkancellári címért cserébe Ulászló mellé állt. Az 1490-es években már az egyik legnagyobb hatalmú magyar nagyúr, 1497-ben esztergomi érsek, majd Velence támogatásával, 1500-ban bíboros. Sőt, konstantinápolyi pátriárka, ami a katolikus világ pápa utáni második legnagyobb méltósága.

A családi címer, ami utal az apa foglalkozására is. Forrás: Creative Commons

Jobbágyból majdnem pápa

Neve egyből felmerült a pápai trónra esélyes bíborosok között 1513-ban, amikor II. Gyula meghalt. Bőkezűen osztotta a támogatást, gazdagsága láttán még a már 13 évesen bíborosi kalapot viselő firenzei Giovanni di Lorenzo de’ Medici is elképedt. Római bevonulásáról külön tanulmány olvasható ITT. Ám a bíborosi kollégium egyfelől itáliai, másfelől mecénás pápát szeretett volna Róma élére semmint egy harciasabb magyart, bár Medici maga is támogatta a keresztes hadjáratot. A fiatal itáliai bíborosok összefogtak és az első szavazási körben még második magyar (és első valenciai spanyol) bíboros helyett Medicit választották, aki X. Leó néven kezdte meg uralkodását és rögtön hazaküldte a Rómában letelepedni szándékozó magyar prímást egy pápai bullával, miszerint keresztes hadjáratnak kell megtörnie az oszmánok növekvő fenyegetését.

Hazatérve Bakócz rávette a magyar uralkodót a hadjáratra, bár ezt a királyi tanácsban többen ellenezték. 1511 óta ugyanis hivatalosan fegyverszünet volt érvényben az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság között, mely öt évre szólt. Igaz, ezt az új szultánnal, I. Szelimmel meg kellett volna erősíteni, másfelől a papír nem akadályozta az állandó végvári küzdelmeket, a Mátyás által kiépített végvári vonal pusztulását a hatalma fénykorát élő oszmán hadjáratokkal szemben.

Közellenség

A keresztes hadak Isztambul helyett a nemesi kúriákat támadták meg Dózsa György vezetésével, a hatalmas károkat és a parasztfelkelést pedig az udvar az idősödő Bakócz számlájára írta. Támadások érték költekezései miatt is, pénzigénye hozzájárult például ahhoz is, hogy a szászok körében gyorsan terjedtek a lutheri tanok. 1516-ra odáig jutott, hogy II. Lajos király már ellenségeként tekintett rá. Hogy többé ne fordulhasson elő az övéhez hasonló, döbbenetes felemelkedés, 1514-ben törvényt hoztak, hogy jobbágy származásút soha többé ne lehessen püspökké vagy érsekké választani.

Hatalmas vagyonából élete végéig támogatta diákok tanulását, könyvtára gyarapítását, az egri székesegyház befejezését vagy az esztergomi Bakócz-kápolna megépítését, amely hazánk egyik legszebb reneszánsz emléke.

Forrás: Creative Commons

1521 június 15-én halt meg, néhány hónappal nagy ellenfele, X. Leó pápa halála előtt.

Ez is érdekelhet:

• Újabb öt alkalom, amikor a középkori magyar történelem másképpen alakulhatott volna – olvass tovább ITT
• Ez az eldugott magyar templom különleges történetnek ad emléket