A Marson is van tél, azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzelnénk
Sokak számára varázslatos látvány, amikor a Földön havazik, de vajon mi a helyzet a havazással a Földön kívül? A tudósok biztosak benne, hogy a Marson is hullik hó, bár nem egészen olyan, mint amit itt a Földön megszoktunk.
A Marsnak, akárcsak a Földnek, négy évszaka van, így ott is beköszönt a tél. A vörös bolygó Nap körüli pályája azonban körülbelül 687 napig tart, ezért az évszakok is kétszer olyan hosszúak. Az ottani tél során hó, jég és dér képződik, ahogy a bolygó hőmérséklete drasztikusan csökken. A sarkvidékeken a hőmérséklet pedig akár -123°C-ig is zuhanhat.
Külső szomszédunk felszínén és légkörében zajló hóesést az elmúlt évtizedekben a bolygót kutató szondák és roverek dokumentálták. A NASA adatai szerint a marsi hó kétféle lehet, ugyanis vízjégből vagy szén-dioxidból, azaz szárazjégből is állhat. A vízjégből álló hó sosem éri el a felszínt, mert a bolygó vékony légköre miatt még a lehullás előtt szublimál, vagyis közvetlenül gázzá alakul, írja a BBC Sky at Night.
A szárazjég-hó azonban eléri a talajt. Sylvain Piqueux, a NASA bolygókutatója szerint annyi hó hullik, hogy akár hótalpakkal is lehetne rajta járni. “Síelni azonban egy kráterbe vagy egy meredekebb lejtőre lenne érdemes mennünk, ahol több hó halmozódhat fel.”
Olympus Mons a környező Tharsis-fennsík fölé magasodik a Mars Express HRSC felvételén. Wikimedia Commons/jccwrt
A NASA szerint a havazás csak a Mars sarki régióiban fordul elő, és kizárólag éjszaka, amikor a bolygó azon része elfordul a Naptól, és elég felhős az időjárás. Számos fénykép készült a marsi dér- és jégrétegekről, de magát a hóesést még nem sikerült lencsevégre kapni, mivel a felszíni roverek nem tudnak eljutni a havazás által érintett területekre, a bolygó körül keringő szondák számára pedig a vastag felhőtakaró megnehezíti a jelenség közvetlen megfigyelését.
A NASA Mars Reconnaissance Orbiter azonban észlelte a bolygó légkörében hulló széndioxid-havat. A szonda műszere olyan hullámhosszú fényt is érzékel, amely az emberi szem számára láthatatlan, így sikerült áthatolnia a felhőrétegen és azonosítania a hóesést.
Egy másik fontos észlelés 2008-ban történt, amikor a NASA Phoenix leszállóegysége egy lézeres műszer segítségével hóesést detektált marsi felhőkből, mintegy négy kilométeres magasságból. Az adatokat elemző Jim Whiteway, a torontói York Egyetem kutatója akkor azt modnta, hogy eddig még soha senki nem látott ilyesmit a vörög bolygón.
A marsi szárazjég-hópelyhek eltérnek a földi hókristályoktól. Míg a Földön a hópelyhek hatszögletűek, a bolygón négyszögletű formában kristályosodnak, mivel a szén-dioxid molekulák így kapcsolódnak össze. A NASA kutatásai szerint ezek a hópelyhek kisebbek, mint egy emberi hajszál átmérője.
Meglepő módon a bolygón a dér jóval elterjedtebb jelenség, mint a havazás, és akár víz-, akár széndioxid-jégből is állhat. Már a NASA Viking szondái is dokumentálták a marsi dér jelenlétét az 1970-es években. 2024-ben az Európai Űrügynökség bejelentette, hogy két űrszondája a bolygó egyenlítői régiójában is felfedezett deret a hatalmas Tharsis vulkánrendszer csúcsain, ahol az Olympus Mons, a Naprendszer legmagasabb vulkánja is található. A felfedezett dér vastagsága mindössze egy emberi hajszáléval egyezik meg, de összmennyisége eléri a 150 ezer tonnát, ami nagyjából 60 olimpiai úszómedencényi vízmennyiségnek felel meg.
Ahogy a tél véget ér a Marson, a hó és a dér elpárolog, lenyűgöző felszíni formációkat hagyva maga után. Ezek közé tartoznak például a marsi “pókszerű” mintázatok, amelyeket az olvadó szárazjég által kiváltott talajmozgások hoznak létre. A Mars tehát a maga sajátos módján megéli a téli évszakot, még ha a hó és jégformálta tájai teljesen eltérnek is a földi tél varázsától.
Érdemes elolvasni:
