Létezhetnek olyan holdak, amelyek gázból állnak?
A Naprendszerben négy gázbolygó található, de nincs egyetlen hold sem, amely hasonló összetételű lenne. Vajon a természet törvénye, hogy a gázholdak lehetetlenek, és ha nem, miért nincs egy sem?
Nem lehetünk teljesen biztosak, amíg nem találunk egyet. A Naprendszerben nincsenek gázholdak, de a kutatók abban sem biztosak, hogy felfedeztek-e ilyen objektumokat a Naprendszeren kívül. Ezeket exoholdaknak nevezik, és már számos jelölt van, de státuszuk még vitatott, ezért nem lehetnek biztosak az összetételükben. Ennek ellenére az első két jelöltről, a Kepler-1625b-i-ről és a Kepler-1708b-i-ről azt gondolják, hogy akkorák lehetnek, mint a Neptunusz. Ha ez igaz, akkor nagyon valószínűtlen, hogy bármelyikük szilárd lenne, derül ki az IFLScience beszámolójából.
Még ha a Kepler-1625b-i hiba is az adatokban, a csillagászok szerint nincs okuk feltételezni, hogy nem létezhetnek. És ha van valami, amit az univerzum folyamatosan bizonyít nekünk, az az, hogy ha valami létezhet, az valószínűleg létezik is valahol. Egyes példányok kis aszteroidák, amelyeket a bolygójuk fogott el. A legtöbb esetben azonban úgy gondolják, hogy ugyanabból a protoplanetáris korongból alakulnak ki, mint a bolygóik. Következésképpen két út vezet egy gázhold kialakulásához. Vagy egy kisebb gázbolygót elfog egy nagyobb, vagy a bolygó korongjában elég anyag van távol a középponttól ahhoz, hogy egy ekkora méretű objektum jöjjön létre.
Azonban az, hogy elméletileg lehetségesek, hogy minden sarkon megtalálhatók. A gázbolygók fő jellegzetessége, hogy nagyok, és nagy térfogatúak, mert a gáz kevésbé sűrű, mint a szilárd anyagok. A Naprendszer legkisebb tömegű gázóriása, az Uránusz is több mint 14-szer nagyobb tömegű, mint a Föld. Ez logikus, mivel egy könnyű objektumnak nincs túl sok gravitációja, ami összetartsa.
A Naprendszeren belüli bolygó méretű gázóriásoknak jelentős szilárd magjuk van, ezért úgy gondolják, hogy a magok hasonló módon alakulnak ki, mint a kőzetbolygók, de olyan területeken, ahol több gáz volt, amelyet meg magukhoz tudtak vonzani. Van azonban egy alternatív módja a gázóriások létrehozásának, amelyet felülről lefelé építkezésnek neveznek, de az elméleti modellek azt mutatják, hogy ez csak a Jupiter tömegének legalább háromszorosával rendelkező objektumoknál működik.
Definíció szerint egy holdnak kisebb tömegűnek kell lennie, mint a bolygójának. Bármely objektum, amely lényegesen kisebb tömegű, mint az Uránusz vagy a Neptunusz, valószínűleg nem lett volna elég nagy ahhoz, hogy jelentős mennyiségű könnyű gázt megtartson, így a gázholdak soha nem voltak lehetőség számukra. A Szaturnusz és a Jupiter legalább elég nagy tömegű ahhoz, hogy gázholdjai legyenek, de még mindig kérdéses, hogy honnan származna egy.
Még ha a Jupiter mind a négy nagy holdja egyesült is volna, valószínűleg akkor sem lettek volna elég nagyok ahhoz, hogy megtartsanak egy gázholdhoz szükséges mennyiségű anyagot. Azt sem tudjuk, hogy volt-e elég hidrogén és hélium biztonságos távolságban a Jupitertől ahhoz, hogy a hipotetikus szuperhold összegyűjtse azt. De a talán legegyszerűbb megoldás az, ha egy gázbolygó önállóan kialakul, majd egy nagyobb befogja.
A csillagászok úgy gondolják, hogy ha a Kepler 1625b-i és a 1708b-i léteznek, akkor valószínűleg az utóbbi módon alakulhattak ki. Fontos azonban emlékezni arra, hogy az ilyen égitestek befogása ritka. A Naprendszerben több százezer aszteroida, üstökös és Kuiper-öv objektum található, amelyeknek csak egy apró hányada került egy bolygó körüli pályára.
Ami lenyűgöző, az nem az, hogy nincs egy gázholdunk, amelyet meglátogathatnánk, hanem az, hogy lehet, hogy van kettő elég közel ahhoz, hogy megtaláltuk őket, ha kiderül, hogy valóságosak.
Érdemes elolvasni:
